Nem lehetek a tied - Mark x Wonho

Fék

Bólintott egyet, majd benyitottam az étterembe, ahol persze épp szinte minden asztal el volt foglalva. Mondjuk nem is azzal van a baj, hogy nincs hely sehol, hanem az, hogy ennyi ember így látni fog engem. Előre engedtem Wonhot, hogy inkább mögötte sétálgassak, és szerencsénkre találtunk egy üres asztalt a sarokban, elvonva a nagy tömegtől. Helyet foglaltam a legbelső széken, és próbáltam úgy ülni, hogy ne nagyon vegyenek észre, Wonho pedig velem szembe foglalt helyet. A Menük ki voltak készítve az asztalra, így csak bele kellett néznünk.
-Nos, mit szeretnél? - Pillantott rám picit az előttem ülő fiú mosolyogva, majd vissza a lapokra.
-Hmm... Nemtudom. Te mit eszel? - Kérdeztem még mindig nézegetve az ételeket. Hogy őszinte legyek, semmi sem vonzott igazán. Teljesen sablonos ételek voltak, olyanok, amelyek mindenik étteremben megtalálhatóak.
-Szerintem sushit. - Csukta be mosolyogva a menüt, arrébb lökve azt, majd összekulcsolta kezeit az asztalon, és engem nézett.
-Akkor én is. - Mosolyogtam rá, utánozva őt. Pont akkor oda is jött hozzánk a pincérnő, aki felvette a rendelést, Wonho pedig a kaják mellé még kért egy üveg bort is.
-Akkor Hófehérke mit szólnál ha picit jobban megismerkednénk? - Kérdezte még mindig széles mosolyra húzva a száját. Aranyosan mosolyog. Legalábbis most.
-Rendben. Mit szeretnél tudni? - Kérdeztem tőle kiváncsian. Tetszik, hogy jobban meg akar ismerni, és nem csak egy olyan személynek tartani mint "Jinhwan egyik haverja". Amúgy is amiatt a tökmag miatt úgy érzem még rengetegszer fogok megfordúlni Wonhoék lakásában, meg úgy mindenhol, ahol ők is ott vannak. Mert ahol Jungkook, ott Wonho, ahol pedig Jinhwan, ott én is.
-Mindent. - Válaszolta komolyan, és hátradőlt a széken. - De először is azt, hogy hogy kerültetek Busanba, mert Jinhwan szerint Incheonból jöttetek.
-Hát igen... Az úgy volt, hogy új életet szerettem volna kezdeni, és hát Jinhwan úgy döntött nem fog engedni egyedűl bárhova is elindúlni, így velem tartott. Kinéztünk egy tetszőleges egyetemet, ahova persze felvételiztünk, végül pedig ide jutottunk, ahova alapból is akartunk mivel jó messze van attól a helytől, amit sosem akarok többet látni. - Válaszoltam neki végig az asztal felületét nézve. Persze, ezzel mindent csak dióhéjban mondtam el, ez az egész egyenlő kb. a semmivel. Sokkal bonyolultabb dolgok miatt hagytam ott a városom, mint az, hogy "költözködni" támadt kedvem, de erről nem akarok senkinek sem beszélni, mert teljesen a hátam mögött hagytam mindent, ami ehez fűződik, és mást sem akarok belekeverni ebbe az egészbe. Megeggyeztünk Jinhwannal is, hogy ha majd valaki kérdezősködik, legyen az bárki, csak annyit mondunk, hogy családi problémák miatt jöttünk ide, a többi pedig magánügy.
-És mért akartad ezt? - Húzta össze szemöldökét. Persze, tudni lehetett, hogy ez a következő kérdése. Figyelmesen figyelte minden szavamat amit mondtam neki a "családi problémákkal" kapcsolatban, ami mosolygásra késztetett. Legalább érdekli is a sztorim, nem csak azért kérdezte, hogy tűnjön udvariasnak.
-És pontosan milyen családi problémák? - Érdeklődött tovább. Najó nem hiszem el, hogy ennyire bele akar menni a részletekbe, de még így sem akarom őt, és senkit sem a múltammal keverni, így inkább a legegyszerűbb választ próbáltam adni.
-Maradjunk annyiban, hogy rengeteget szenvedtem, és most, hogy mindent magam mögött hagytam, nem is akarok többet róla beszélni, hiszen ezért vagyok itt. - Sóhajtottam, majd lágyan rámosolyogtam. Remélem ennyi elég lesz neki.
A következő pillanatban kezeit az enyéim köré fogta, és megszorította azokat mélyen a szemembe nézve. Olyan érzésem van, mintha meg akarna védeni mindentől, amit nem értek...
-Figyelj Hófehérke... Megértem, hogy nem akarsz erről beszélni, és nem is foglak rákötelezni. Nem tudom miken mehettél keresztűl, de most itt van neked Jinhwan, én is, Kook is, és mi majd vigyázunk rád, rendben? Hisz ez a barátok dolga, nem? - Mosolygott, és próbált nyugtatni. Ahh, nem is értem mért mondja mindenki azt róla, hogy egy nagy seggfej, ha egyszer ilyen aranyosan viselkedik velem. Vagy talán ez is csak egy csel akar lenni, amit már előre eltervezett?
-Igen... Ez a barátok dolga. - Feleltem neki, majd kihozták az ételeket, mi pedig mindketten neki fogtunk enni.
A nagy falatozás közepedte éreztem, ahogy a telefonom rezegni kezd a zsebemben, majd mikor elővettem azt, Jinhwan neve jelent meg a kijelzőn.
-Haló? - Szóltam bele a telefonba miután fogadtam azt, Wonho pedig rám pillantottam azon pillanat.
-Mégis merre vagy? Miért nem szóltál hogy elmész? - Halmozott el kérdésekkel a fiú. Oh basszus tényleg. Én szegénynek egy szót sem szóltam, csak eljöttem Wonhoval, magára hagyva őt Jungkookkal. Összeszorítottam a szemem, és sóhajtottam egyet.
-Ahh bocsi hogy nem szóltam, csak elfelejtettem. Wonhoval vagyok egy étterembe az utca végén, ha gondoljátok csatlakozhattok ti is.
-Úgy lesz. - Rakta le végül a telefont, az előttem ülő fiú pedig kérdően nézett rám.
-Jinhwan volt az. Nem szóltam neki, hogy eljövök veled, ezért kicsit kiborúlt szegény. De már úton vannak ők is errefele. - Mosolyogtam rá, majd folytatni kezdtem az evést, mire ő egy bólintással felelt.
A suli nagy gengszter csapata épp az előttünk levő asztalnál foglaltak helyet, és végignézve mindkettőnkön nagyokat röhögve ültek le. Jaj ugye neeem... Kérlek ne legyen az, hogy miattam történik ez az egész. Lehet hogy most miattam fogják lenézni Wonhot, hogy ilyenekkel jár el étterembe mint én, és ha egy ilyen pletyka elindúl a suliba, annak mindig az a vége, hogy mikor visszahallod valakitől az egészet, egy totál más szituációt mond el. Ez történt példáúl Baegivel is. Mindenki azt állította, hogy letapizott egy ártatlan csajszit, holott a képen, ami akkoriban keringett az iskolások körében, csak annyi volt, ahogy a derekától magához szorítja. Ráadásúl hiába mondta mindenkinek, hogy márpedig ez nem így van, mindenki heccelni kezdte őt emiatt.
Wonhon látni lehetett, hogy eléggé felhúzta magát, mióta ezek itt helyet foglaltak mögöttünk, a következő pillanatban pedig felállt, és egy nagyot szippantva a levegőbe, elindúlt a mögöttünk lévő asztal felé, akik még mindig jólesően röhögtek.
-Na miaz csávókám, ... - Be sem tudta fejezni a mondani valóját a fiú, mivel  Wonho megfogta őt az ingjétől, és magához húzva készült volna már egy öklöst adni neki, mire én felálltam, és kezem a vállára tettem, aggódva nézve rá. Nincs szükség a drámára, főleg nem ilyen helyen, ezért remélem képes parancsolni magának. Szemeivel rámnézett, amikben tisztán látszott a düh, meg az idegesség, majd mintha egy pillanat alatt lassan eloszlott volna az egész belőle. Visszarántotta a fiút a székre, én pedig elengedtem őt, és viszonylag megkönnyebbűlve sóhajtottam egy aprót.
-Vigyázz a szádra Jiwon. - Nézett rá még utoljára egy gyilkos tekintettel, majd szépen visszaült a helyére, és újra falatozni kezdett. Énis ugyan ezt tettem, de azon nyomban kérdőre vontam.
-Wonho mi ez az egész? Figyelj nem kell miattam aggódnod, ha gondolod elmegyek, hogy ne röhögjenek többet amiatt, ahogy most kinézek... - Húztam el a szám, és félve rápillantottam. Tényleg nem szeretném, hogy miattam kelljen mindennek megtörténnie.
-Mi? Dehogy. Azért röhögnek, mert eddig még sosem kellett senkit vendéglőbe hívnom, mielőtt felviszem hozzánk. - Kezdett el kuncogni. - De persze ez teljesen más, mi csak barátok vagyunk. - Mosolygott rám.
Ja hogy így állnak a dolgok. Najó, most ha ő már nem mérges, hát mérges vagyok én. Annyira utálom ezt a kis csapatot, már az első pillanattól fogva ahogy megláttam őket, tudtam, hogy csak a balhéra jók, másra semmire.
Idegesen folytattam az evést tekintetem végig a tányéron tartva. Nem kellett volna eljöjjek. Nagyon nem.
Ekkor megéreztem Wonho ujját államon, amivel megemelte fejemet, és arra kényszerített, hogy a szemébe nézhessek.
-Ne légy emiatt letört Hófehérke. Nem érnek meg annyit. Ha pedig zavarnak, csak szólj, és ellátom a bajukat. - Mondta komolyan. Mosolygásra késztetett ez az egész amit csinál. Először tele van dühhel, majd megindúl a srácok felé, utána újra lehiggad, és most miattam újra elkezd mérgelődni.
-Nem dehogy, minden rendben van. És köszönöm. - Válaszoltam, majd megláttam, ahogy Jinhwan meg Kook bejönnek az ajtókon, és már meg is indúlnak felénk. Biztos látták ezt a kis jelenetünk Wonhoval, ami miatt picit elpirúltam, bár alig észrevehetően.
-Látom nagyon elvagytok egymással. - Ült le mellém Jinhwan szemöldökét vonogatva, majd elkezdte bökdösni az oldalam.
-Héé, hagyd abba! - Löktem arrébb játékosan, majd inkább megkínáltam a sushimból, amit szélesen mosolyogva el is fogadott.