Nem lehetek a tied - Mark x Wonho

"Gracmy„

Sokminden nem történt azon az estén. Mindannyian hazaértünk, útközben szinte senkivel sem beszéltem, inkább csak duzzongtam egymagamban a hátsóülésen Wonho mellett. Próbáltam feldolgozni magamban, hogy azaz egy hét nem lehet olyan rossz, és hogy túl fogom élni - ha már ennyi mindenen keresztülmentem, és még mindig itt vagyok -. Persze a fiú nem állhatta meg, hogy ne tapizzon útközben. Keze végig a combomon pihent, alkalmakkor pedig szorított rajta finoman. Ezt inkább csak figyelmen kívűl hagytam, és csak bámultam kifele az ablakon. Sosem gondoltam volna, hogy miután annyi mindent hátrahagyok, egy ilyen társaságba cseperedek. Kiváncsi vagyok miket tartogat még az élet számomra, mert szinte biztos, hogy nem fog zökkenőmentesen telni az életem, még így sem, hogy szinte a világ másik felén vagyok. Amint hazaértünk gyorsan letusoltam - mert a hajam megtelt azzal az undorító szaggal, amit a ruháimon is érezni lehetett, meg már lassan a bőrömön is - miután pedig ezzel is végeztem, az ágy volt a célpontom. Wonho persze velem aludt, és persze próbált minél közelebb kerülni hozzám, de csak sunyiban, mintha tényleg elhinné, hogy nem fogom észrevenni. Háttal voltam fordúlva neki, kihúzódva az ágy szélére, de tökéletesen érezni lehetett, ahogy egyre közelebb csusszan hozzám percről percre.
-Tényleg azt hiszed, hogy nem veszem észre mire készülsz? - Szólaltam meg álmosan, még mindig csukott szemekkel.
-Nem tudom miről beszélsz. - Hallottam meg a hangját, és azt, hogy teljesen felém fordúlt.
-Wonho, kérlek... Olyan nehéz ezt megérteni? - Nyávogtam, majd felültem az ágyon, és elkezdtem köztünk összegyüjteni úgy a paplant, mintha egy fal lenne. - Az a te feled, - Mutattam, - Ez pedig az enyém. Ha átléped a határt, az ágy alatt fogsz aludni. - Mondtam álmosan, majd visszafeküdtem ugyan úgy, ahogy voltam.
-Nem adod könnyen magad. - Jegyezte meg, amint hallottam, ahogy lerakja a fejét a párnára végül megfelelő távolságra tőlem.
-Most jöttél rá?
-Nem. - Kuncogott egy aprót. -Szeretem a kihívásokat. - Mondta, és szinte láttam magam előtt az arcát, ahogy vigyorog azzal a mosolyával. Sóhajtottam egyet, majd inkább nem folytattam a beszélgetést. Csak aludni akartam jelenleg.
-Jóéjt, Wonho. - Szólaltam meg végül, ezzel pedig az utolsó szavaimat mondtam ki, mert nemsokára el is aludtam.

Reggel nem is a telefon idegesítő hangja keltett, hanem Jungkook, ahogy hangoskodva belép a szobába, és mindenfélét káromkodott ami csak az eszébe jutott.
-Miaaaaz? - Fordúltam a fiú felé, miközben Wonho is ébredezett, majd mindketten felültünk az ágyon.
-Mehetünk a Gracmybe. - Jelentette ki, mintha valami vágóhídról lenne szó. Olyan "baszódnamegazegészvilág" fejjel nézett ránk, közben pedig Jinhwan is megjelent az ajtónál?
-Mi a tököm az a Gracmy és minek kellett 6kor felkelni? - Nyavajgott.
-Eggyetértek. - Pillantottam Jinhwanra, majd vissza Kookra. - Mi az a Gramcy?
-Nem Gramcy hanem Gracmy. Az az egyetem második épülete. - Világosított fel végül Wonho miközben az ágy szélére ült, és a szemeit dörzsölte.
-Pontosan. Másnéven maga a pokol. - Hisztizett tovább Jungkook.
-És mi van vele? Mi folyik itt? - Pillantottam össze-vissza mindenkire. Jungkook úgy nézett ki mint valami elmebeteg, akit most akartak elektrósokkos székbe ültetni, és előtte tiltakozik, Jinhwan csak értetlenkedve megvonta a vállat, Wonho meg teljes nyugodtsággal felállt, és nyújtózni kezdett.
-Az egyetemnek ugye két épülete van. A mienk, meg az úgynevezett Gracmy. Minden évben az igazgató elküld oda 20 tanulót kb, hogy ellenörizzék milyen ott a terep, és ha még léteznek-e ott tanítási órák. Nem tudjuk miért küld oda mindig diákokat, de ja.. Ezt inkább nem kérdőjeleztük meg soha. Álltalában egy hétre szoktak odaküldeni, aztán vissza hozzánk minden a régi kerékvágásba. Tavaly mi is voltunk Kookkal, ezek szerint az idei kört sem ússzuk meg. - Vigyorodott el a végén, majd elkezdett öltözködni.
-Igen, azt a részét pedig véletlen kihagytad drágám, hogy az a drogdílerek pöcegödre és mindenféle városi gang abba az épületbe fészkel. - Tette hozzá Jungkook. Mikor ezeket a szavakat meghallottam, nem is mondtam semmit inkább, csak a fejemet fogtam. Jobb helyre nem is kerülhettünk volna.
-Ugye mi nem vagyunk rajta a listán? - Kérdezte Jinhwan picit már pánikolva. Legalább ő átérzi azt, amit én.
-Hogy nem-e? Mark az első a listán, kezdjük ott, te pedig a 4. és mi is rajta vagyunk Wonhoval, most kaptam az üzenetet. - Mondta Jungkook ugyan abban a hangnemben, ahogyan berontott hozzánk. Legalább ő is ennyire ellene van ennek az egésznek.
-Naaa nyugi, nem olyan rossz hely az. Ráadásúl csak egy hét. Ki lehet bírni simán. Visszamondani meg amúgy sem lehet, szóval nincs választásunk. - Vonta meg a vállat Mr. Nagymenő, majd Jinhwan mellett elhaladva a fürdőszobába ment.
-Készüljetek fel életetek legrosszabb egy hetére. Ja és Jinhwan, ez esetben te is kénytelen vagy velünk lakni ezen a héten. - Sóhajtott Kook, de gondolom amiatt, hogy a Gracmybe kell menjünk, nem amiatt, hogy barátja ittmarad.
-Miért? - Érkezett a kérdés Jinhwan felől.
-Át kéne költözz egy hétre az ottani intribe. És hidd el nekem, ott nem tartanak patkányírtást, mint itt... - A válasz komoly, és világos volt. Mindenki visszament a szobályába és öltözködni kezdett. Nem tudom hogy most inkább félnem kéne, vagy örülnöm ennek a helyzetnek. Bár inkább az előbbi, mert ennek az egésznek nincs is jó oldala. Miután mindannyian megjártuk a fürdőszobát, és elkészültünk, lementünk a parkolóba.
-Te velem jössz. - Jelentette ki Wonho, azzal megfogta a kezem, és a motorjára ültetett. Még csak választási lehetőséget sem adott nekem, hogy vele, vagy inkább Jinhwanékkal mennék. Mondjuk jogos... Ha megkérdezte volna biztos nem őt választottam volna.
-Nyugi, nincs mitől félned, nem olyan rossz hely az. - Mosolygott rám, miközben feltette a sisakját, és helyet foglalt előttem.
-Nem félek csak... Nyugtalan vagyok. Nem tudom elmagyarázni. - Sóhajtottam egy aprót, majd miután elindította a motrot, hátulról szokás szerint átöleltem őt szorosan, és lábaim is a járműhöz szorítottam, fejem pedig a vállan pihentettem. Hamarabb elindúltunk, mivel elvileg a suli Seoul másik felében van, ami nincs a legközelebb. Jóval hosszabb volt az út, de legalább felkészülhettem arra, amivel ott találkozni fogok. Szinte egyszerre érkeztünk meg Jinhwanékkal, majd mikor levettem a sisakot a fejemről, elém tárult az épület. Őszintén szólva ki nem néztem volna belőle, hogy ez egy egyetem kéne legyen, inkább hasonlított egy elhagyatott korházra. Az odajárók is nagyjából most érkeztek úgy nézett ki mindenki mintha valami gengsztergyűlés lenne itt, aztán mindenki idejönne. Miután Jungkook, és Jinhwan is megérkeztek, és elhangoztattak egy "Ó, anyám"ot, Wonho átfogta a derekam, és úgy indúltunk meg be, az épületbe. Őszintén, úgy éreztem magam, mintha a pokol kapuin léptem volna be. Mindenki úgy nézett ránk, mintha ufók lennénk, mintha sosem lattak volna embert. Beérve a folyosókra Jinhwan is mellém húzódott, és próbált minél közelebb maradni. Nos, belülről jobban hasonlított már egy egyetem féleségre... Azt leszámítva, hogy a folyosók minden sarkában ezerrel tömték magukba a porokat, amik valószinüleg különféle drogok, szívták a cigiket, amik közül talán nem is mindenik az... A falak tele voltak írva, minden hülyeség volt rajta, tiszta mocsok volt minden, ráadásúl a szagok is... Úgy éreztem magam mintha megint Wonhonak az egyik meccsén lettünk volna, csak most százszor rosszabb a helyzet.
-Na, hogy tetszik? - Pillantott rám Wonho, ahogy a folyosókon sétáltunk.
-Őszintén? Haza akarok menni. - Szólaltam meg halkan, miközben még mindig bámészkodtam. Látszólag Jinhwan meg Jungkook is eggyütt érzett velem, az egyetlen, aki élvezte a körülményeket, az természetesen Wonho volt, amin sajnos már egyikünk sem lepődött meg. Ahogy a suli felderítő útját jártunk, véletlen megpillantottam egy csapatot, amelyek egy jól ismert bőrdzsekit viseltel, amelyen egy vörös tigris ékeskedett. A legjobban pedig az akasztott ki, hogy csak így odalból nézve is, megláttam valakit, aki nagyon ismerős volt nekem. Valaki, akivel akciódús múltam volt, valaki, akit közel 7 éve nem láttam, talán volt az több is. Hirtelen elszakadtam Wonhotól, és egyenesen a csapat felé tartottam.
-Hé hová mész? - Kérdezte Jinhwan, de nem is törödve szavaival, meg sem álltam, míg oda nem értem. Áttörtem a tömegen, egyeseket arrébb lökve, tudtam, hogy a barátaim követnek. Mikor odaértem hozzájuk, kezem az ismerős fiú vállára tettem, majd felém fordítottam.
-A...Alex? - Szólaltam meg dadogva, amint a fiú szemeibe néztem.
-Nocsak-nocsak. Mark Tuan. Rég találkoztunk, nemde? - Először látni lehetett rajta, hogy megrémült, hogy ilyen hirtelen meglát, majd ezt az arckifelyezését átvette egy lenéző pillantás, és arcán megjelent egy magabiztos vigyor.
-Látom csatlakoztál a Vörös Tigrisekhez... Megszegted a szabályt.