Nem lehetek a tied - Mark x Wonho

Harley

Jinhwan már az autójában várt utánam, miután valahogy én is készen lettem és mikor beültem mellé, természetesen úgy nézett rám, mintha valami ismeretlen személy foglalt volna helyet mellette.
-Mark? Jól érzed magad? Mi ez az egész? - Nézett rám elkerekedett szemekkel, mire én csak becsuktam magam után a kocsi ajtaját, és bekötöttem magam, komolyan ránézve.
-Remélem ezt elég szépnek találja Wonho. - mosolyodtam el, majd a kocsi tükrében még egy utolsó pillantást vetettem magamra. Hát... Úgy nézek ki mint egy hajléktalan, aki először bújt elő a csatornából. - Inkább... Ne is mondj semmit, csak menjünk. - Javasoltam a mellettem ülő fiúnak, aki még mindig kiakadva elkezdett kifele tolatni a parkolóból, ezután megindúlva Jungkookék lakása fele.
-Katasztrófa vagy Mark... - Sójatott, viszont hangján hallani lehetett, hogy élvezi ezt az egészet. Tudja, hogy nem azért csinálom, mert nem kedvelem Wonhot, vagy valami ehhez hasonló, hisz még csak alig ismerem, nem ítélkezek senki felett... Engem csak az zavar, hogy ahol ő van, ott minden ribanc megtalálható, mert vonzza őket, mint valami mágnes, és ezt én ki nem állhatom. Bár imádkozom, hogy sulin kívűl azért ne nagyon történjen meg ez, az már komolyan hihetetlenűl kényelmetlen lenne.
Nemsokára a célponhoz értünk, Jinhwan beparkolt barátja kocsija mellé, majd mindketten kiszálltunk, és az ajtó elé léptünk, becsengetve. Pár másodperc után ki is nyitotta nekünk az ajtót Jungkook, és persze az első dolog az az volt, hogy végignézett rajtam.
-Veled meg mi...-
-Ne is mondj semmit, inkább csak menjünk be. - Hozta fel az ötletet Jinhwan, mire én csak mosolyogtam, az ajtóban álló fiú pedig arrébb állt, hogy nyugodtan besétálhassunk. Levettük a cipőink, meg a dzsekink, onnan pedig a nappaliba kísért minket a házigazda. Nem valami nagy a lakásuk viszont kicsinek sem mondható. Olyan tökéletes... Nincsenek bazinagy szobák, meg ehhez hasonló cuccok, ráadásúl otthonosan is van berendezve. Milyen rég voltam én egy ehhez hasonló helyen... Jobban belegondolva... Talán soha. Helyet foglaltunk a kanapén, Jungkook pedig hozott nekünk innivalót, és a TV-ben elindított valami műsort, aztán beszélgetni kezdett barátjával. Hát, igen... Én csak kísérő vagyok, jobban mondva egy plusz ezen az egész helyen, de Jinhwanért bármint megtennék, és tudom, hogy ő is így van ezzel. Unalmamban mást sem csináltam, csak végig iszogattam az üdítőmből, amit Jungkook hozott, ennek pedig az lett az eredménye, hogy muszáj volt wcre mennem. Felálltam a kanapéról, majd miután sikeresen útbaigazított Kook, elindúltam a célpont fele, persze épp szembe mentem Wonhoval a folyosón.
-Wooow. - Akadt ki végignézve rajtam, és elkezdett nevetni. - Mi ez az egész, Hófehérke?
-Hát semmi. Csak Jinhwant kísérem, mert nem akart egyedűl jönni, aztán most így forever aloneba nyomom. - Mosolyogtam rá. Kiakaszt, hogy kb már egy órája ittvagyok, és eddig egy csaj sem bukkant fel a lakásban. Vagy lehet, hogy csak rejtegeti őket.
A következő pillanatban megkordúlt a gyomrom, én pedig kicsit elhúztam a szám. Ennem kellett volna, mielőtt eljövünk, de annyira el voltam foglalva a magam elcsúfításával, hogy teljesen kiment a fejemből, hogy már akkor éhes voltam.
-Nem akarsz eljönni velem az új étterembe ami most nyílt az utcán? Épp oda indulok, és hallom te is éhes vagy. - Mosolygott rám. Ilyenkor nem tudom eldönteni, hogy ő az a tipikus rosszfiú, vagy van egy jó oldala is? Vagy a harmadik opció: Csak azért csinálja mindezt, hogy aztán ágyba vihessen, és otthagyjon. Ami igazából egyenlő a rosszfiúval... Jinhwan szerint Jungkook azt mondta neki, hogy már fiúk is többször megfordúltak nála.
-Mennék csak... Nem alkalmasan öltöztem. - Mutattam magamra, és sóhajtottam egyet. Talán ez az egész egy nagy hülyeség volt. Bár így legalább nem kell vele mennem, biztos ő sem akarja, hogy így mutatkozzak vele az utcán, mikor ő csak cicababákkal jár.
-És? Csak kajálni megyünk. Senki sem fogja azt figyelni, hogy hogy vagy felöltözve. - Vont vállat, még mindig mosolyogva. Biztos azon gondolkodik most, hogy miért is toppantanhattam be így hozzá. Jó hogy nem dob ki a házból. Áhh olyan idióta logikám van, sokszor még én sem értem magam.
-Hát legyen, csak egy pillanat, és jövök. - Sétáltam el mellette, majd belépve a fürdőszobába elkezdtem gyorsan lemosni magamról az alapozót, ami többé-kevésbe sikeresen lejött, majd gyorsan átfésűlve a hajam, újra kiléptem, Wonho pedig már az ajtó előtt elkészűlve várt engem. Igazából... Én úgy is kimentem volna vele, hogy így csúnyán bealapozva, és kócosan nézek ki, a ruháim még ígyis olyanok mint egy hajléktalané, csak az egy elég puccos étterem, és hát félek az emberek szájától. Nincs kedvem megint ezen keresztűl menni.
Lassan odaléptem hozzá, majd felvettem a cipőm, és a dzsekim, ezután már el is hagytuk a házat, Wonho pedig a parkoló fele vette az irányt. Biztos kocsival akar menni, de mégsem... Megállt egy motor előtt, majd előkapva a sisakokat az egyiket a kezembe nyújtotta.
-Pattanj fel. - Mondta vigyorogva, ő pedig már helyet is foglalt.
-Neked van egy motorod? - Akadtam ki. Láttam a suli parkolójában még, de nem tudtam, hogy az övé lenne.
Még sosem motoroztam. Vagyis csak régen, de arról is csak egy rossz emlékem maradt.
-Mint láthatod, igen. Na de gyerünk már, éhen halok ha ilyen csigákat megszégyenítő lassúságban haladsz Hófehérke. - Tette fel a sisakját, és beindította a motort.
-Jójó, megyek már. - Forgattam meg a szemeim, majd átrakva egyik lábam az ülésen, helyet foglaltam mögötte, kezeim pedig óvatosan a vállára tettem.
-Le akarsz esni? - Pillantott hátra rám egy komoly fejjel, majd megfogta a kezeim, és azokat a dereka köré kulcsolta. -Nem akarom hogy én legyek a halálod okozója. Kapaszkodj meg jól. - Kötötte a lelkemre.
Ez így picit kényelmetlen, de mégsem akarok lerepűlni innen, így inkább bólintottam, lábaim pedig felhúztam, Wonho pedig már el is indúlt. Annyira hirtelen volt számomra ez az indulás, hogy teljesen hozzásimúltam, és annyira erősen kezdtem őt szorítani, amennyire csak tudtam. Fejem a vállába fúrtam, féltem előre nézni az útra. Érezni lehetett mennyire gyorsan vezet, és milyen sebességgel veszi be a kanyarokat. Talán nem is kellett volna felüljek mögé. Annyira erősen szorítottam őt mintha valami hipergyors hullámvasuton ülnék, aminek elromlott a fékje. Még a szemeim is összeszorítottam. Ahogy száguldottunk, a hideg levegő mégjobban érződött, és mivel elég vékonyan voltam felöltözve, ráadásúl még valami kis kesztyűm sem volt, éreztem hogy lassan kezdek lefagyni. Szeptember van, és még nem mondható olyan hidegnek az időjáras, de így, motoron ülve mintha már bőven Január közepén lennénk.
Egyik pillanatban érezni kezdtem, hogy lassulunk, majd pedig hogy megállunk, de én még így sem engedtem el az előttem ülő fiút. Meg is voltam fagyva, és még mindig bennem volt az a sebesség amivel eljöttünk egész idáig.
-Meddig akarsz még itt ülni? - Hallottam meg Wonho hangját miközben kuncogott, és levette a fejemről a sisakot, azt a kormány szélére akasztva.
-Inkább minél hamarabb menjünk be, mert lefagytak a kezeim. - Haraptam be alsó ajkam, majd ótvatosan leszálltam a motorról elengedve őt, ő pedig elém állt, kezeim az övéi közé vette, azokat a szájához tartotta, és meleg levegőt fújt rájuk, közben dörzsölgetve őket.
-Na, így már jobb? - Kérdezte mosolyogva, mire én csak szótlanúl álltam előtte.
-Menjünk be.