Nem lehetek a tied - Mark x Wonho

Fogadás

Szemet forgatva megfogtam az üveget, és megpörgettem. Jungkook már annyira kivolt, hogy nekidőlve a kanapénak csukott szemmel dúdolászott valamit, míg Wonho csak önelégülten mosolygott, rám pedig kiült a szégyen. Igen, valamiért szégyellni kezdtem magam, nagyonis, hogy így kellett megcsókóljam őt, kettőjük láttára, mikor még csak nem is vagyok magamnál teljesen.
Az üveg megállt, újra velem, és Jinhwannal szemben viszont ezúttal úgy, hogy én kelljen kérdezzek tőle.
-Felelsz, vagy mersz? - Szólaltam meg sóhajtva, egy unott hangsúllyal. Most legszivesebben bemennék a szobámba, és aludnék egy jót. A klubb is lefárasztott, már semmi kedvem nem volt semmihez sem.
-Merek. - Válaszolta vigyorogva, és elvéve Jungkook üvegét, belekortyolt egyet. Sosem csinálja ezt, ha ivásról van szó, mindig ügyel a mértékekre, nem értem őt. Lehet csak azért csinálja, mert menőnek akar tűnni Jungkook szemében?
-Szépen rakd le az üveget a kezedből, menj be Jungkook szobájába, és feküdj le, reggelig fel se kelj. - Néztem rá komolyan, mire ő csak kiakadva nézett rám. A mostani arckifelyezését egy kisgyerekéhez tudnám hasonlítani, akit megfosztanak játékától, és korán aludni küldenek. -Muszáj megcsinálni, gyerünk! Háromig számolok.
-Nemár Mark, ez ne...-
-Egy... - Szakítottam félbe, miközben próbált nekem magyarázkodni. Letette az üveget a szönyegre, de még nem engedte el azt, csak engem nézett durcás fejjel, mire én is arckifejezést váltottam. -Kettő... - Szólaltam meg másodjára, majd kivettem kezéből a sörösüveget, és Jungkook szobája fele kezdtem mutatni. -Kettő és fél...
-Baszdmeg. - Állt fel teljesen a földről megsértődve, majd bemutatva egyet nekem bement a szobába. Csak sóhajtottam egyet, majd felálltam, és kiöntöttem a mosogatóba a megmaradt folyadékot, mire Jungkook mögém lépett, és kezét a vállamra tette.
-Kösz Mark. - Szólalt meg, majd ő is szobáját vette célba. Jobb is, hogy midketten lefeküdnek, nekem is ez a tervem. Wonho meg majd csinál amit akar... nekem bőven elég volt ez az egész a mai napra.
Elindúltam én is a fürdőszoba fele hogy megszabadítsam magam ettől az erős alkohol, meg  füst szagtól. Ugyan én is szoktam még időnként cigizni, meg vagyok szokva a szagával, de azért sosem lehet ennyire érezni rajtam, mint most. Szerintem még egy rossz szimatú kutya is megérezné ezt a szagot jópár kilóméterről.
Miután a tükör elé léptem, és abba belenéztem, azt hittem elásom magam szégyenemben. Valahogy úgy nézhettem ki, mint legelőször, mikor ide kerültem: kócós haj, a szemeim pirosak voltak, szemem alatt a párnácskákat tisztán lehetett látni. Sóhajtottam egyet, majd megcsóváltam a fejem, és eszembe jutott, hogy ezúttal nem ártana mondjuk be is zárni a fürdő ajtaját. Persze, sosem történhetnek úgy a dolgok, ahogy nekem is megfelelne. Az ajtón el volt romolva a zár, ezért most már csak reménykedni tudok, hogy Wonho nem fog újra berontani ide, hisz Jungkook meg Jinhwan már biztos húzzák a lóbőrt. Minden ruhadarabot levettem magamről, és beálltam a zuhanyzóba, megengedve a forró vizet, ami teljesen ellágyított. Annyira kellemes érzés a meleg víz alatt állni, és élvezni ennek hőségét, hogy hogyha tehetném, egész nap itt álldogálnék semmit csinálva. Muszáj volt újra hajat mossak, mert leginkább ott lehetett érezni a füstöt. Az üvegek újra bepárásodtak, én pedig álmosan próbáltam minél hamarabb végezni, hogy bebújhassak a jó meleg ágyikóba, és délig aludhassak. Már a fejem is fájni kezdett, minden bajom volt. És persze, mivel sosem tart velem a szerencse, hallani kezdtem lépteket a fürdőszobában.
-Wonho, te vagy az? - Kérdeztem sóhajtva, mire kuncogva felelt.
-Csak fogat mosni jöttem.
-És ezt nem lehetett volna az után, hogy én végzek itt? - Húztam össze a szemöldököm, bár úgyse láthatja, és elkezdtem lemosni magamról a habot.
-Nem. - Adott direkt választ, és hallani kezdtem, ahogy beindítja elektromos fogkeféjét. Jó, akkor most addig fogok itt maradni a párás üvegek mögött, amíg ő is ki nem megy. - És behoztam a pizsidet is.
-Mégis honnan tudtad hogy melyik az? - Akadtam ki. Jó, most már komolyan turkált a cuccaim közt. Ezért még ki fog kapni.
-Nem volt nehéz rájönnöm a holdacskákról, meg a csillagokról. - Felelte, majd hallani kezdtem ahogy öblít. Ezaz, már nem kell sokáig itt maradnom.
-És megtudhatnám, hogy miért turkártál a cuccaim közt? - Kérdeztem rá, hogy ne legyen olyan nagy csend köztünk. Mingyárt kilépek így, ha még sokat itt marad.
-Csak megkönnyítettem a dolgod. - Szólt vissza, majd ki is lépett. Persze, hogy nem adott olyan választ, amilyet kellett volna, de erre is csak elmosolyodtam, majd kilépve a zuhanyzókabinból gyorsan megtörölköztem, és magamra vettem a felsőt, meg az alsót amit behozott, na de sehol sem találtam a nadrágom. Biztos elfelejtette.
Beléptem a szobájába mire megcsapott a friss tusfürdő illat. Mi a...
-Te hol...-
-Két fürdőszobánk van. - Vigyorgott rám a telefonból, mire én csak kiakadtan néztem rá. Akkor meg mi a faszért kellett neki bejönnie pont hozzám, ha egyszer... Ahh inkább csak hallgatok, és nem mondok semmit. A táskámhoz mentem, és elkezdtem keresni a nadrágom, de sehol sem találtam azt. Talán elfelejtettem volna becsomagolni?
-Mit keresel?
-Nem láttad a pizsomanadrágom? - Pillantottam rá érdeklődve, mire csak megrázta a fejét nemet jelezve vele. Akkor ezek szerint az intriben felejtettem... Csodás.
Felálltam a táskától majd az ágyba feküdtem mellé, bebújva a paplan alá. Látszólag ő is ugyan úgy volt felöltözve mint én, bár nem láthattam teljesen. Háttal neki fordúltam, és sóhajtva egyet próbáltam aludni, ami sehogysem akart összejönni. Forgolódtam erre arra, de semmi.
Az egyik pillanatban megéreztem kezet a derekamon, és amint felém fordítva a fejét rámpillant.
-Élvezted a csókot? - Hallottam meg hangját, és bár háttal voltam neki, tudtam, hogy szélesen vigyorog. Beharaptam alsó ajkam, és próbáltam tettetni magam hogy alszom, így megpróbálva megmenekülni a válaszadástól.
-Tudom hogy ébren vagy, ne próbálkozz... - Éreztem, ahogy felém fordúl, és engem néz. Egy ideig még háttal voltam neki, majd felé fordúltam, és arcát néztem.
-Talán élveztem. - Válaszoltam végül.
-Talán?
-Igen. Talán. - Mosolyodtam el felvonva a szemöldököm. - Talán igen, talán nem. - Öltöttem rá a nyelvem játékosan, mire csak közelebb húzódott hozzám, és arcom kezdte simogatni, én pedig szemeiben gyönyörködtem.
-Nem vagy biztos benne? - Kérdezte félmosolya húzva a száját, mire szétnyitottam volna az ajkaim, hogy válaszoljak valamit, ehejett viszont ajkait már az enyéimre tapasztotta, csókba hívva engem. Simán ellökhettem volna. Megmondhattam volna neki, hogy hagyjon békén, és ne nyúljon hozzám. De nem tettem. Inkább élveztem, hogy újra érezhetem párnáit az enyéimen, és hogy újra megcsókolhatom. Nem tudom mi van velem lehet csak az alkohol hatása miatt viselkedek így, viszont az is lehet, hogy nem.
Újra elkezdtük egymás száját feltérképezni, utána pedig áttért nyakamra, és ott kezdte behinteni bőrőm forró csókjaival. Akarva-akaratlanúl is kissebb sóhajok csúsztak ki a számon, közben pedig fölém került, és kezeit pólóm alá vezetve elkezdte felderíteni felsőtestem. Kezeim eközben a nyakához vezettem, és átölelve azt élveztem minden érintését. Csókjaival már kulcscsontomnál tartott, és pólóm is szinte teljesen felhúzta mikor megállt, és csak eltávolodott tőlem, sóhajtva egyet.
-Kívánlak, de nem így. - Szólalt meg végűl, majd mellém feküdve a homlokát kezdte simogatni. Legalább ennyiben igaza van. Talán tényleg csak az alkohol miatt történik mindez. Inkább csak visszahúztam magamra a pólóm, majd lecsuktam a szemeim, és oldalasan fordúlva aludni próbáltam.
-Jóéjt. - Szólaltam meg suttogva, mire ő is visszamondta ugyan ezt, majd valahogy álomba merültem.

Reggel arra keltem fel, hogy fázok. Szinte reszkettem már, annyira hideg volt, és mikor kinyitottam a szemeim, Wonho sem volt már mellettem. Vajon hány óra lehet? Kómásan felültem az ágyón, nyújtózva párat, majd mikor megnéztem a telefonomon az órát azt hittem leesik az állam. Délután 4:23 percet mutatott. Hogy aludhattam ennyit? Picit nyújtózkodtam, majd kimentem a konyhába, ott pedig találkoztam a többiekkel, akik épp kajáltak.
-Jóreggelt Mark. - Köszöntek mind, mire én csak ásítottam egyet, és helyet foglaltam az asztalnál.
-Inkább délutánt. - Kuncogtam, majd elvettem a műzlit, ami ki volt készítve az asztalra, egy tányérba öntöttem tejet, beleraktam a gabonapelyhet, és kajálni kezdtem.
-Jól laksz te ezzel eggyáltalán? - Pillantott rám Wonho, mire én csak rágcsálva bámúltam őt. -Úgy eszel mint egy lány.
-Mért, úgy kéne egyek, mint egy disznó? - Öltöttem rá a nyelvem, mire ő is utánzott.
-Amúgy ma este meccsem lesz, és mind el kell jöjjetek, hogy csodáljátok meg miképp verem szét azt a másik egyetemből való csávót. - Büszkélkedett, én pedig csak felvontam a szemöldököm, és vigyorogni kezdtem.
-Biztos vagyok benne, hogy kapni fogsz pár öklöst tőle, fogadni merek rá.
-Tényleg? Akkor hát fogadunk? - Kérdezte, mire én csak bólíntottam.
-Fogadunk.