Nem lehetek a tied - Mark x Wonho

Banya

Másnap reggel, mivel suli idő volt, úgy éreztem magam, mint valami élő halott. Valamikor hajnali három fele érkezhettünk meg az intribe, igazából fogalmam sincs, mert az első dolgom az az volt akkor, hogy bírtokba vegyem az ágyam.
A reggeli csergőóránál nincs idegesítőbb a világon. Nagy nehezen valahogy kinyomtam azt, és jól betakarózva még lustálkodtam az ágyba, de mégis számoltam a perceket. Pontosan 13 perce döntöttem el, hogy: Na most nekiállok öltözni... Azóta se sikerült ezt megtennem.
-Ébresztő Mark! Ha így folytatod elkésel! - Szólt rám Taehyun, a szobatársam, aki minden reggel olyan frissen kel fel, mintha valami természetfeletti ereje lenne ezzel kapcsolatban. Olyan könnyen megy neki a koránkelés, mint kutyának az ugatás. Fejemre húztam a takaróm, és tettem magam, hogy alszom, még csak levegőt sem vettem. De persze ő átlátott sunyi tervemen, mint mindig, és egy rántással megfosztott takarómtól.
-Nemááár! Kérem vissza! - Nyafogtam neki, és mikor megéreztem testemen a hideg levegőt, összekuporodtam. Fáradt is voltam, álmos is, minden bajom volt, be sem akartam menni ma.
-Mark, komolyan beszélek. - Tette csípőre a kezeit, és komolyan nézhetett rám. Mivel nekem még csukva voltak a szemeim, nem láthattam arcát, de már annyira jól ismerem őt, hogy még ígyis tudom miképp pillant rám.
Egy hosszadalmas sóhajtás keretében valahogy felkeltem az ágyból, és a szekrényemhez léptem, valami ruhát választani magamnak. Az első cuccok ami a kezembe akadtak azokat kivettem, majd magamra kaptam őket, és elindúltam a mosdóba fogatmosni, és tovább végezni a reggeli rutinom. Álltalában Jinhwannal mindig pontban 7:30-kor szoktunk találkozni az épület előtt, de most pontosan 7:45 van, én pedig még mindig a szobában gubbasztok. Végül aztán valahogy sikerült szakítanom véglegesen -persze a nap végéig- az ágyammal, és bármilyen kényelmetlen is legyen, most bármit megadtam volna azért, hogy még ott tölthessek jó pár órát. Leérve a lépcsőházba, egy mérges Jinhwannal találtam szembe magam, aki egyből osztani kezdte nekem a lapot.
-Mégis hol voltál te álomszuszék? Miattad elkéssük az órát, gyere már! - Ragadta meg a kezem, majd gyorsan újra a suli fele vette az irányt. Még csak megszólalni sem tudtam, annyira mondta a magáét egészen addig, míg a teremhez értünk, ott aztán végre elfoglalhattam helyem a padomban, és végre hallgathattam a nagy csendet, ugyanis első óránk Kémia volt, és mindenki tudja, hogy ha kémia óran támad valakinek beszélgetni kedve, az nem ússza meg szárazon. Amúgy is ráfér most a dobhártyáimra egy kiadós pihenés a tegnapi zűrzavar után. Még egy koncerten sincs akkora hangzavar mint ami ott volt. Szerencsénkre a tanár egész órán csak magarázott a reakciókról, meg a kovalens kötésekről, ezért nyugodtan tudtam pihenni, és hál'Istennek a következő óráim is elviselhetőek voltak.
Amint elérkezett az ebédszünet, Jinhwannal eggyütt mentünk le a kantinhoz, ahonnan kaptunk a szokásos undi kajából, majd helyet foglaltunk egy asztalnál, és elkezdtünk nézni a mai ételeket.
-Hallod, ez puding akar lenni? - Kérdezte Jinhwan a kis dobozkában levő.... Valamit.
-Nemtudom, de szőrős a teteje... - Mondtam undorodva, majd inkább arrébb is nyomtam a tálcámon. És még elvárják hogy mi ezt meg is együk. Mintha moslékot adnának, de komolyan.
-Hey guys! - Hallottam meg Jungkook hangját a hátam mögül majd hátrafordúltam, és megláttam őt, meg Wonhot.
-Sziasztok! - Mosolygott Jinhwan, akihez odament barátja, és nyomott egy puszit arcára, majd helyet foglalt mellette, mellettem pedig Wonho. Szótlanúl ültem az asztalnál míg a szerelmes pár beszélgettek minden hülyeségről, majd Wonho megszólalt.
-Nos Hófehérke, hallottam, hogy tegnap láttál először verekedni. Hogy tetszett? - Vigyorgott rám, miközben az ételét piszkálta. Ezek szerint neki sem tetszik.
-Nem volt rossz. - Pillantottam rá vállat vonva, majd összehúztam a szemöldököm. - Ráadásúl mi is ez a "Hófehérke" becenév? - Kérdeztem macskakörmöket mutogatva az ujjaimmal mikor kimondtam az álltala kitalált új nevemet.
-Hát ... fehér a bőröd. Meg hasonlítasz rá. Szépek a vonásaid. - Vigyorgott. Najó ezt nem értem. Miért hasonlítgat engem egy Disney hercegnőre?
-Wonho, ne baszd ezt el nekem. - Nézett rá szigorúan Jungkook.
-Mit ne basszon el? - Pillantottam összezavarodva mikor egyikőjükre, mikor a másikra, de semmi választ nem kaptam.
-Ahhhj... Ugye Wonho egy nagymenő  csávi, és Kook védeni akar tőle téged, hogy ne baszódjon el így a mi kettőnk kapcsolata... - Szólalt meg végűl Jinhwan.
-És mi köze van ennek hozzátok?
-Az, hogy ha Wonhoval kikezdesz, annak csúnya vége lesz, és mivel ti legjobb barátok vagytok.... - Innen pedig hallgatott, és elhúzta a száját. Értem már. Hát, eszem ágában sincs közel kerülni Wonhohoz eggyáltalán sem, mivel csak arra emlékeztet, amit magam mögött hagytam, arra pedig eggyáltalán nincs szükségem.
-És ezt csak azért mondom, mert Hófehérke a kedvenc disney hercegnője. - Kuncogott végül. -Amúgy megeszitek a pudingotokat?
-Fúúújjj, megetted? - Akadt ki Jinhwan, és egy grimasz ült is az arcára. Mondjuk megértem a reakcióját, elég undi ez az izé.
-Persze! Ha leszeded a szőrt a tetejéről, tök ehető. - Vigyorgott tovább, mire mi hárman összenéztünk, és Jungkooknak adtuk a pudingnak nevezett micsodánk.
-Hát, jóétvágyat hozzá. - Szólaltam meg nézve ahogy majszol. Neki is természet feletti ereje van, hogy meg tudja enni a kantinos kaját. Annyira elmerűltem az étel kritizálásában, hogy észre sem vettem, hogy az asztalunk körbevették a kis ribancok. Mindeniknek akkora dekoltázsa volt, hogy szinte mindent lehetett látni, az igazán miniszoknyákról pedig nem is beszélve, amiből csak épp hogy nem látszik ki a fenekük. Nem is értem, hogy engedik be őket így a suliba... Eléggé zavart a lányok jelenléte, akik persze mind a drágalátos Wonho miatt voltak itt, és képesek lettek volna itt az ebédlőben leszopni őt, ha neki épp olyan kedve támadna, hogy kiteszi. Jinhwanon, meg Jungkookon is látni lehetett, hogy eléggé zavarja őket a dolog, de ők mégis elvoltak a kis világukban, Wonho pedig a csajokkal kezdett el beszélgetni. Vagyis inkább csak egyszavas válaszolat adott nekik, de ez bőven elég. Tovább piszkáltam a kajám, egy falatot sem ettem belőle, majd valahogy felállt őfelsége az asztaltól, és a kis seggnyalóival eggyütt kiindúlt az udvarra, cigit szívni. Egy ideig utána néztem, ahogy távozik az ebédlőből. Elképzelésem sincs hogy bírja elviselni őket, mindnek annyira idegesítően vékony hangjuk van, ráadásúl ordít róluk, hogy csak fasz kell nekik.
-Föld hívja Markot hahó!
-Hmmm... Tessék? - Pillantottam Jinhwan fele, aki a kezét lengette a szemeim előtt.
-Azt mondtam megyünk az osztályba. Velünk tartasz, vagy tovább nézed Wonhot ahogy csajozik? - Komolyodott el, felállva az asztaltól Jungkookkal mellette.
-Ömm igen, jövök... - Feleltem én is utánuk indúltam a terem fele.
Nemsokára elkezdődtek a maradék óráim is, és mikor unatkozni kezdtem folyton a karom nézegettem, hogy tényleg ennyire fehér lenne a bőröm? Mondjuk ezzel nincs is baj, így szeretem, csak ha már emiatt Hófehérkének neveznek nem akarom hogy majd valami albínó állatkának nézzenek.
A nap folyamán, szünetekben, Wonhot egy szöke csajjal láttam erre-arra járkálni, aki egyike volt az ebédlői nagy csapatnak. Biztos ő a kiválasztott, és ma őt fogja megfektetni. Az utolsó órám után pont csenegetéskor épp előttem lépegettek, én meg csak sóhajtva nekidőltem a falnak, várva Jinhwanra, hogy visszaindúlhassunk az intribe. Egész úton arról papolt nekem, hogy milyen idióta a matek tanár, míg én azon gondolkoztam mennyire szar lehet Jungkooknak elviselni minden csajt akit Wonho hazavisz, mert ugye ők egy bérelt lakásban laknak eggyütt.
Belépve a szobámba ledobtam a táskám az ágyam mellé, és az első dolog amit csináltam az az volt, hogy befeküdjek az ágyba, és szundítsak egyet, hisz még mindig fáradt vagyok a tegnapi nap után. De persze az élet igazságtalan, és kb. 20 perc lustulás után berontott Jinhwan.
-Mark, kelj fel, de gyorsan, és készülődj! - Paracsolta.
-Miééért? - Nyafogtam, és összehúztam a szemöldököm, mire ő kirángatott az ágyból. - Nyugi na felkelek magamtól is! - Álltam mellé és megforgattam a szemeim.
-Jungkook meghívott magához, egyedűl pedig nem mehetek, neked is jönnöd kell velem. - Közölte. Na ne. Én oda nem megyek. Még a végén elkapok valami betegséget holmi csajtól akik Wonhonál megfordúltak.
-Jinhwan! Ő a te pasid nem az enyém, nem kísérhetlek mindig mindenhova mikor róla van szó. - Akadtam ki.
-De kérlek Mark! Csak az elején. Ne hagyj egyedűl, lehet csinálok valami hülyeséget... - Nézett rám azokkal az ellenállhatatlan bociszemeivel. Jaj na Jinhwan, jobb barátot nem is találhattál volna magadnak....
-Ahh rendben... De csak az elején. Még pár alkalom max, utána nem hívsz többet! - Tettem fel az ujjam.
-IMÁDLAK! - ugrott a nyakamba, és szorosan megölelt. Csak azért csinálom meg mindezt, hogy ilyen boldognak láthassam, eleget volt már szomorú annó. - Ja és... Öltözz fel szépen. Wonho is ott lesz. Ugye nem akarsz csúnya Hófehérke lenni? - Bökdöste meg az oldalam olyan perverz fejjel, majd az ajtó fele ment - 6:30-kor a kocsimnál találkozunk. - Kaccsintott majd elhagyta a szobát. Édes Istenem ez hiányzott még nekem. Ez így nagyon nem jó... Majd úgy fogok beállítani hozzájuk, hogy amikor Wonho meglát, felhagy ezzel a Hófehérkézéssel... Magamra rakok pár árnyalattal sötétebb alapozót, ügyesen elcsúfítom magam, hogy szépen leakadjon rólam a picsáival eggyütt. Majd én leszek Hófehérkéből a csúnya banya.