Nem lehetek a tied - Mark x Wonho

A kínok hete

Hamar el is jött az idő a meccs kezdéséhez. Én Jinhwannal a szobában öltözködtem, amíg Wonho meg Jungkook a konyhában beszélgettek.
-Komolyan gondolod, hogy nyerni fogsz? - Kérdezte Jinhwan, miközben a pólóját rendezgette.
-1.000.000% -Feleltem teljesen nyugodtan. Talán túl biztos vagyok magamban, de akkor sem hiszem, hogy nem kapna egy öklöst sem attól a csávótól.
-És mire fogadtatok?
-Hát... ezt még nem beszéltük meg... - Vontam vállat, majd magamra húztam egy szoros fekete farmert, ami a térdemnél szakadt volt. -De majd gondoskodom róla, hogy méltó büntetése legyen. - Vigyorodtam el.
-Csak aztán nehogy fordúljon a kocka. - Kacsintott egyet felém, kilépve a szobából.
-Nem fog! - Kiáltottam utána, majd miután én is megigazgattam magam kiléptem a szobából, és a konyhába mentem, ahol már mindenki indulásra kész volt. -Na, indúlhatunk?
-Így biztos nem. - Nézett végig rajtam Wonho szigorúan, mire én egy értetlen arckifelyezést vetettem felé. Most mi a baja? -Szépen leveszed magadról ezt a nadrágot, és felveszel egy másikat, ami kevésbé szoros, mert így nem fogok tudni koncentrálni harc közben. - Adta tudtomra, mire Jinhwan csak elkezdett halkan "oooo"zni, Jungkook meg csak a szemeit forgatta.
-Ki vagy te, hogy megmond mit csináljak? Ha így akarok menni, így megyek, ha nem tudsz koncentrálni az már pont hogy a te bajod. - Vontam vállat, karbatett kezekkel.
-Azt mondtam menj, és öltözz át, Mark. - Vetett felém egy gyilkos pillantást, mire én csak felröhögtem. Mennyire el van szállva magától, ez hihetetlen...
-Nem. - Mondtam ki egyenesen, és a folyosóra léptem, hogy felhúzhassam a cipőim. -Akkor indúlhatunk?
-Nem. - Hallottam meg Wonho hangját, és lépteket, amik egyre közelednek. -Jó... Ha nem számítasz átöltözni, akkor itthon maradsz. - Tudatta velem.
-Ahh, dehogyis, látni szeretném, ahogyan veszítesz. - Kezdtem el röhögni, felé pillantva.
-Már úgyis vesztettél. - Legyintett egyet a kezével, majd a dzsekije után nyúlt?
-Pardon?
-Csalsz. Mondom hogy öltözz át, mert így nem fogok tudni odafigyelni, az Isten szerelmére már csak vegyél fel egy más nadrágot. - Mondta már szinte nyafogva. Mintha több ezernyi kín közt mondta volna ki ezt a pár szót. - Vagy félsz, hogy másképp veszteni fogsz a fogadásban? - Vigyorodott el hirtelen.
-Hahaha, álmodj királylány. Már előre látom, ahogy bekapod az öklösöket. - Álltam ki, és magabiztosan néztem rá. Mintha provokálni akarna.
-Srácok, indulni kéne, ha még meccset akartok. - Szólt közbe Jungkook is, aki szintén húzta a cipőjét.
-Akkor menj, és vegyél más nadrágot. - Kaccsintott Wonho. Hát ezt nem hiszem el. Mekkora egy pimasz, egoista, nagyképű FUUUU UTÁLOM! Inkább nem is szóltam többet semmit, csak duzzogva bementem a szobába, gyorsan átvettem a nadrágom, majd újra eléjük álltam.
-Na, most már boldog vagy?
-Ezerszer jobb. - Sóhajtott megkönnyebbülten Wonho, mire én csak megforgattam a szemeim, majd elvéve a dzsekim elsőnek kiléptem az ajtón.
-Jófiúúú. - Suttogta oda nekem Wonho amint elhaladtam előtte, megpaskolva a fenekem.
-Fogd be! - Fordúltam hátra felé szigorúan, majd megforgatva a szemeim, indúltam Jungkook kocsija felé, beülve a hátsó ülésre. Nemsokára mindannyian helyet foglaltunk a kocsiban, és indúltunk is a célpont fele.
-Ugye nem fogunk újra egy olyan undorító helyre menni? - Kérdeztem nyafogva, miközben az ablakon néztem ki.
-Dehogynem. - Sóhajtott Jungkook. Ezek szerint ő sincs oda annyira az ilyen helyekért. Ahh végre valaki, aki ugyan úgy érez mint én.
Megérkezve a helyszínre Jungkook Jinhwannal máshol mentek be, mint mi ketten.
-Ugye nem kelle itt bemásznom? - Utaltam az előttem álló kis ablakra, ami a földdel egy szinten volt, amolyan pince nyílás lehetett.
-Pedig de. - Vigyorgott Wonho, majd egy könnyed csusszanással már be is került az épületbe. -Vigyázz, elég magas, nehogy úgy ess le, hogy eltörd valamid.
-Akkor inkább már le se megyek oda hehe~~ - Nevettem kínosan, viszont ez az idióta rámszólt persze ezért leültem, és előbb csak a lábaim lógattam le.
-Nagyon mély?
-Gyere már Mark, így komolyan elkések. - Kezdett nekem ott hisztizni, mire énis belekezdtem
-Akkor te menj előre majd énis lejutok valahogy. Ráadásúl mért nem mehettünk mi is Jinhwanékkal? - Vontam őt kérdőre, de mielőtt választ kaphattam volna, elkapta a lábam, és behúzott a sötét lyukba úgy, hogy az ölében landoltam.
-Nehéz volt? - Pillantott rám, majd óvatosan lerakott az öléből, nekem pedig akaratom ellenére is megjelent egy pír az arcomon, de gondolom ez a sötétben amúgysem látszódott.
-Igen... - Feleltem halkan, elnézve mellette, ő pedig csak kuncogott, majd megfogva a kezem elkezdett húzni valamerre. Annyi folyosó vezetett minden hova, nem is értem hogy ismerheti ennyire ezt a helyet. Olyan mint egy kis patkány, aki kívülről tudja a járatainak minden sarkát. Egy ajtóhoz érkeztünk, majd egyszer csak megállt, és előre nézett a tömegre, majd felém fordúlt.
-Na figyu. Én mikor kimegyek, de gyere mögöttem. Jinhwan meg Kook itt lesznek balra, biztos meglátod majd őket. Menj egyenesen hozzájuk, majd előre, hogy láthasd hogy fogom megnyerni a fogadást, rendben? - Pillantott rám. Szemeiben mintha láttam volna valamit. Aggódáshoz lehetett volna hasonlítani, vagy izguláshoz. Bár az utóbbit nem nagyon hiszem. Bólintottam egyet, majd már be is kiáltották Wonho nevét, aki előre indúlt, én pedig sikeresen találkoztam Jinhwanékkal, é az első sorhoz jutottunk.
A harc elkezdődött, Wonho újra nyugodt volt. Megint olyan pillantásokat vetett ellenfelére, mintha csak játszana vele. Talán ez a taktikája, hogy összezavarja őket. Megtéveszti a prédát, utána pedig lecsap. Hiába figyelt nagyon oda a meccsre, észrevettem, hogy időnként pillant egyet felénk, pontosabban rám, majd gyorsan vissza ellenfelére.
A meccs már egy jó ideje tartott szegény csávó már majdnem kinyúlt, Wonho pedig érintetlenül ékeskedett mellette. Míg neki csak izzadtságcseppek folytak végig arcán, ellenfelének szinte a teljes arca vérben úszott. Csak az utolsó ütés kellett, és máris a földön landolt, majd rádobva a kendőt jelezte a bíró, hogy Wonho lett a győztes.
Fura érzés lett urrá bennem. Boldog voltam, mert megúszta úgy, hogy nem lett komolyabb sérülése, sőt, megúszta egy ütés nélkül. Viszont szomorú is voltam egyben, mert tökéletesen vesztettem el a fogadást... Egy kicsit szégyelni kezdtem magam, mivel annyira biztos voltam hogy én fogok nyerni, hogy úrrá lett bennem az egó. Most meg jól beégettem magam. Ahj gratulálok Mark. Alig várom már hogy megtudjam mi is lesz a feladatom...
Miután lejárt minden, és az emberek lassacskán kezdték elhagyni a helyiséget, Wonho odajött hozzánk, és egyenesen a képembe vigyorgott.
-Na ki is vesztette el a fogadást? Hát Hófehérke! - Mondta gúnyosan, mire én csak megforgattam a szemeim, Jinhwan meg hátba veregetett.
-Sajnálom Mark, majd legközelebb. - Suttogta nekem a barim, ami miatt valamiért még idegesebb lettem.
-Akkor, kiváncsi vagy, hogy mit kell teljesítened? - Kérdezte Wonho, és vonogatni kezdte a szemöldökét. Jézusom ettől már előre félek.
-Csupa fül vagyok, képzeld. - Feleltem neki ironikusan, és mellkasomnál karba tettem a kezeim.
-Nos, mivel a patkányírtás hamarosan készvan, még egy teljes hetet kell eltöltened nálam. - Mondta vigyorogva.
-Miiivaaan? - Akadtam ki, Jungkookkal eggyütt, ugyanis mindkettőnknek ugyan ez volt a reakciója.
-Na ez nem is olyan rossz mint amire gondoltam. - Vont vállat egyszerűen Jinhwan, én pedig még mindig kiakadtan néztem Wonhot.
-Te ezt most komolyan gondolod?
-Halálkomolyan. Még egy hét nálam, aztán csinálsz amit csak akarsz.
-Jézusom, meg fogok halni...- Fogtam meg a fejem, és nekitámaszkodtam a falnak.
-Dehogy fogsz, én örülnék ennek a helyedben. - Mondta Jinhwan értetlenül.
-Igen, mert mondjuk neked Jungkook a pasid, de köztem és Wonho közt semmi sincs. - Magyaráztam neki egy élettelen hangsúllyal. Inkább alszok egy kanálisban, mint hogy Wonhoval lakjak még egy teljes hétig.
-MÉG semmi. - Kacsintott felém Wonho, én pedig egy olyan "most komolyan?" pillantást vetettem rá.
-Nem lehetne változtatni ezen? - Szólt bele Jungkook is.
-Igen, pontosan. Látod, Kooknak sem tetszik hogy ott kell legyek vele is egy lakásban, mert ugye nem laksz egyedül, találj ki valami mást. - Próbáltam menteni a helyzetet, bár ezt mind eredménytelenűl.
-Nem erről vagy szó Mark, dehogyis, semmi bajom azzal, hogy te is ott leszel, csa-
-Látod? Semmi baja vele. Téma lezárva. Egy hétig nálam. - Vigyorgott Wonho, én pedig csak sóhajtottam. Ahj ezt nem hiszem el. Mért kérne pont egy ilyen dolgot tőlem, hogy lakjak vele eggyütt egy hétig még? Teljesen logikátlan...
-Ha ezzel végeztetek, akkor kimehetnénk? Elég zárt itt a levegő. - Szólt közbe Jinhwan, és megfogta Jungkook kezét. Annyira aranyosak ezek ketten, hogy muszáj volt egy picikét emosolyodnom.
-De, nem ártana. - Helyeseltem, majd midketten a kijárat felé indúltunk, csak megint két irányba.
-Miért nem mehetnénk ki mi is ott, mint Jungkook, meg Jinhwan? -Kérdeztem Wonhora pillantva, amint ugyan azón az úton tartottunk visszafele, mint amelyiken jöttünk.
-Gondolom nem szeretnél a sok izzadtságszagú ember közt tolakodni, szóval ez jóval kényelmesebb, nem? - Magyarázta, mire csak hevesen bólintottam. Végülis, ezúttal igazat mondott. Ebből a szempontból inkább választom ezt az utat, mint azt.
Nemsokára meg is érkeztünk az ablakhoz, már csak egy baj volt: Elég magasan volt, én pedig nem értem el.
-Készen állsz? - Kérdezte Wonho, én pedig csak értetlenűl néztem rá.
-Mire? - Kérdeztem felé pillantva, a következő pillanatban már karjaiba vett, és felemelt, hogy könnyebben elérhessem az ablakot.
-Yaaah! Szólhattál volna! - Szóltam vissza neki, miközben próbáltam kimászni.
-Minek az, így is megvolt. - Kuncogott, majd ahogy látta, hogy nem igazán sikerült kimászni, a fenekemtől fogva tolt engem. - Ahj imádom ezt a fokhagymagerezd segged. - Hallottam meg Wonho hangját, mire csak mondtam neki egy "mi a fasz"t, és amilyen gyorsan csak tudtam kimásztam, és nekidőltem a falnak, a frisslevegőbe szippantva. Esküszöm szinte úgy érzem, mintha itt bent csak széndioxidot lélegeztem volna, most meg hirtelen beleszippanthalok a friss, hegyi levegőbe. Wonho egész könnyedén ahogy bement, úgy ki is jött, majd nyújtotta nekem a kezét, hogy álljak fel a földről.
-Na, szeretnél még valamit csinálni, Miss "1.000.000% hogy veszteni fog, és én nyerek?" - gúnyolódott rajtam, mire én megfogtam a kezét, és rántottam egyet rajta úgy, hogy ő is a földre essen, és a fejét beverje a falba. -Áuu baszkii! - Sziszegett egyet Wonho, én pedig monoton hangon hozzászóltam:
-Nekem is épp ennyire fáj az, hogy nálad kell maradjak még egy hétig... Vagy nem is. Tízszer nagyobb fájdalmat érzek. - Fújtattam, ő pedig kuncogni kezdett.
-Hát, fogadtunk. Ezt be is kell tartani. - Ült le mellém
-Sajnos... - Sóhajtottam, és az égboltra néztem. -Meg nem akarok mást, csak visszamenni, befeküdni az ágyba, és elmerülni az álmok világában. Elég volt nekem a mai nap, még ha felét át is aludtam.