Sose csinálj random kiruccanást, mert megjárod. Igaz, Korea gyönyörű, főleg így éjszaka, de mivel itt alig tudnak angolul, -legalábbis én így vettem észre -, elég nehéz létesülnöm, de megoldom. Főleg úgy, hogy mégcsak nem is az anyanyelvem az angol. De szállodában beszélnek angolul, szóval ott jól meg vagyok.
És, hogy, mégis, hogy kerültem ide? Anyám kitalálta, hogy mivel túl sokat dolgozok, ideje egy hónapot nyaralni. Azt mondta: Bökj rá egy pontra a Föld gömbön, és egy hét múlva ott leszel.
Hát, ami mázlis ujjam van ide jutatott. A kis sunyi.
De nem bánom. Kaptam szótárt is. Bár ezzel kicsit röhejes vagyok, mert ugye olvasni koreaiul nem tudok, viszont jól jön, van benne pár értelmes mondat.
Han folyó partján néztem a Napot ahogy épp aludni megy, ideje nekem is. Fel állva leporoltam a nadrágom, és ahogy kifordultam az útra, hogy vissza menjek a szállodába, letaroltak. De szó szerint! Betont fogtam.
-Áucs! - fogtam a fejem, ami nagyot koppant a betonon.
Rajtam lévő egyed koreaiul kezdet hadarni, rá néztem, el hallgatott. -Sajnálom, de nem értem. - mondom. Értetlenül pislogott rám.
-Bocsánat. - ennyit nyögött ki. Az arcát nem láttam, mert a kapucni rajta volt a fején és takarta az arcát. Oké, egy "Sorry"-t még egy öt éves is ki tudja mondani, főleg ha tudja, hogy mit jelent, gondolom, ezt Ő is tudta. Kicsit toltam egyet rajta, mire azonnal tapra állt, és nyújtotta a kezét. Amikor talpra álltam, észre vettem, hogy két centi van köztünk. Elő vettem a kis könyvem, amibe az egyik recepciós le írt pár mondatot nekem, kikerestem a "Turista vagyok, nem beszélem a nyelvet" részt, és a fiú orra alá dugtam. Először rám pislogott, aztán a jegyzetre, és elmosolyodott. Le vette a kapucnit, és most láttam milyen cuki is valójában.
-Mi a neved? - kérdi. De cuki akcentusa van.
-Izzie. Izabella. - nyújtom a kezem.
-Jimin. - megfogja a kezem és megrázta kicsit. Aztán meghajolt. Elveszem a kezem, és tanácstalanul állok előtte. Végül elő vette a mobilját, és írni kezdet valamit. Nagyon remélem, hogy nem koreaiul, mert akkor sikítva rohanok el.
És igen, áldom a technikát, hogy kifejlesztette a fordítókat. Persze lehetnének kicsit pontosabbak. Eh, mire kibogoztam mit is akar...
"Elnézést, hogy fellöktelek, nem láttam, hogy innen jössz fel. Túlságosan el voltam gondolkodva." Kb lényegében ennyi volt a szöveg.
Elmosolyodtam. Megráztam a fejem.
-Semmi baj. - persze felsóhajtott. Elő vettem Én is a mobilom, és beírtam. Csak remélni tudom, hogy érteni fogja. Elmosolyodott, aztán elnevette magát.
"Nagyon vicces így. " mutatta. Elkuncogtam magam és benyögtem egy "Yeah"-t. "Amúgy, nem vagyok neked ismerős?" Megrázom a fejem.
-Miért? - kérdem, ezt tudom, hogy mondják koreaiul.
"Csak kérdem."
Nem értettem, mire fel kérdi, de nem is nagyon akartam firtatni.
"Séta?" Bólintok. Előre mutat, Én pedig elindulok. Vissza a szállodához. "Honnan jöttél?"
Elkuncogom magam.
"Messziről. Egy kis országból."
Tényleg muris így beszélgetni.
Főleg, hogy fordítani kell hozzá. Néha nagyokat nevetve dőltem előre, hisz vicces volt, amiket próbált elmagyarázni.
"Miért voltál erre?" - kérdem tőle. Kezd már zsibbadni az ujjaim a sok írás miatt, nem vagyok ehhez szokva. Magyarázni kezd, aztán elhallgatott, és rám nézett. Leesett neki, hogy nem értem mit mond. Újra írni kezd.
"Szép a kék szemed! Futni voltam. Kellett egy csepp kikapcsolódás." Lényeg szintén lejött. Elmosolyodtam.
-Köszönöm. - mondtam koreaiul. Elmosolyodott. Mondot valamit, valami majmosat, vagyis hangzása az volt. Aztán leesett, hogy a "nincs mit" volt, mert ez is le van írva.
Megálltam a szálloda előtt, és rá mutattam. Bólint és elmosolyodott.
"Holnap találkozunk?"
-Pillanat! - kézen ragadom, és berángatom a recepcióhoz. -Kérem, segítene? Fordítani kellene. - mondom.
-Persze... - néz rám a nő, aztán eltátja a száját amikor Jiminre néz. Jimin beszélni kezd a nő pedig bólogat. Érdeklődve nézem őket. -Azt kérdi, holnap ugyan ott lesz mint ma? - néz rám a nő.
-Igen, de nem tudom mikor, mert, holnap múzeum látogatás lesz... - válaszolok. A nő Jiminre néz aztán beszélni kezd. Jimin pedig mosolyogva néz rám, és megfogja rendesen a kezem Én pedig elmosolyodok. De puha a keze. Jimin kezd beszélni, egy pillanatra rá néz a nőre aztán újra rám.
-Megadja a számát? - kérdi a nő. Bólintok.
-Persze. Az jó lenne. - nézek a nőre.
-Azt mondta, hogy küldjön majd neki egy SMS-t egy időponttal, és ott lesz. - rak elém egy cetlit, mire Jimin írni kezd, és a kezembe adja a lapot. Rám mosolyog, meghajol kicsit, majd a nőnek is és kimegy. Én pedig mosolyogva a szobámba mentem. Vagyis fel a szobámba. Szóval értitek... Úristen, ennyi idő alatt is képes valaki így elcsavarni a fejem?
