Fáj a tudat, hogy haza kellesz mennem, és, hogy itt kell hagynom Jimint. Legszívesebben, fognám, és belegyömöszölném az egyik bőröndbe, amit épp most pakoltam be,
- Kész. - ültem rá a táskára, hogy Jimin behúzza rajta a cipzárt.
- Ennyi? - jött oda, és behúzta az említett zárt. A táska két sarkára támaszkodva nézett rám, én pedig csokival a számban bólogattam. - Akkor indulás. - közel hajol, már azt hittem kapok egy újabb csókot, mint a tegnapi, de helyette a kis sunyi, leharapta a fél csokim. Vigyorog rágott, és engem nézett.
Hát ennek a gyereknek, még a szeme is ragyog. De komolyan. Nevetve toltam el és szálltam le a táskáról, majd felvettem a pulcsim.
Azért pakoltam amúgy be, mert a fiúk - értem itt Sugára, Jiminre és Monsterre -, azt mondták, arra a pár napra szorít nekem a csapat egy kis helyet, ahol majd meghúzhatom magam amíg haza nem megyek. Olyan jót nevettem rajtuk, mert tök komolyan mondták, míg végül Suga akkorát röhögött, hogy lefejelte Taehyungot. Volt ám nevetés.
Nagyon de nagyon a szívembe lopta magát az összes tag, még ha nem is tudok rendesen koreaiul. Persze Hoseok is, aki még mindig csak nagyon ritkán szólt hozzám. De megértem. És azt is, hogy kicsit feszült a légkör Taehyung és közte. Suga leadta a drótot. Kész pletykás vénasszony a fiú. Róluk is sok mindent megtudtam ám.
Nos... hát a csók... azóta Jimin csak vigyorog, és mindig jön, puszit lopni, vagy csak megölel oldalasan. De több, olyan, vagy éppen hosszabb, csók, nem volt. Rettentően édes fiú. És furcsa, hogy nem tolakodó. Mert eddig az össze pasim az volt, erre jön Ő, és az egész felállított képet ami eddig kialakult bennem a mostani pasikról, teljesen felborította. Aranyos, kedves, segítőkész, nem nyomul, nem akar azonnal ágyba vinni, egyszerűen nem olyan, teljesen más, ez pedig túlságosan... tetszik. Bár, az, ahogy viselkedik velem, na meg persze a többiek, az is szép, és jó dolog, ez pedig, azt mutatja, milyen tiszteletben tartják a másikat, ami a mai világban eléggé eldobott dolog.
~~~~~~~~~~
Újabb nap, én pedig egyre közelebb érek, a távozásom napjához, így minden percet kiélvezve vagyok a fiúkkal. Holnap fellépés nekik, amire, szigorúan, csak is a menedzser engedélyével megyek. Tegnap előtt amikor átpakoltuk a dolgaim hozzájuk, megtörtem Hoseokot, mivel leálltam vele videó játékozni. Unokaöcsémmel rengetegszer játszottam már, mai napig ha látok egy jó játékot azonnal megveszem, és irány Vik - a Viktor kicsit hosszú név, hát lett beceneve, de csak nekem engedi, hogy így hívjam. Amúgy 17 lesz idén.
Na és onnantól, már jól megvoltunk. Beszélgetni kezdtünk, meg minden. Viszont, az alvás... Jiminnel aludtam egy szobában, egy ágyban! Uh, addig oké is volt, hogy csak fekszik mellettem, szinte hozzám simulva, na de amikor kaptam egy jó éjt puszit a nyakamra, hát kész voltam. Alig tudtam kordában tartani magam, hogy rá ne másszak, mert az a gyenge pontom, de amikor a karom kezdte simogatni, ellazultam, és pillanatokon belül el is aludtam.
Most pedig itt ülök, és nézem, ahogy Jin főz, közben tanulok. Segítek is neki, én pucoltam a zöldséget.
Hozzám fordult, és felém tartotta a kanalat. Bekaptam, azt óvatosan, és hatalmas szemekkel néztem rá. Fellapoztam a könyvet és kikerestem pár szót.
- Esküszöm elveszlek férjül, vagy, hogy is mondták ezt? - pislogok rá. Elnevette magát.
- Mondják. - javít ki.
- Igaz, bocsánat! - nevetek. Lassan, de biztosan megy a nyelv tanulás is, mert nagyon sokat segít Jin is már, Suga is, és persze Jimin. Szótárral járok a lakásban, és hol egyik fiút, hol másik fiút kapom el, ha nem tudok valamit. Jimin is hozzám nőtt szinte, állandóan mellettem van, aminek roppantul örülök, mert szeretem, ha mellettem van, és érzem az illatát. Vagy hallom a hangját. Esetleg hozzám ér.
Bejött Jungkook, beszélt pár szót Jinnel, aztán elkezdte kipakolni a szekrényt, gondolom, hogy megterítsen. Ezért fogtam a cuccom, és összepakoltam, majd segítettem Kooknak.
- Izzie! - rohan hozzám Suga, majd karon ragad, alig érkeztem az asztalra rakni a tányért, már húzott is.
- Mi történt? - kérdem ijedten.
A fürdőbe vezett, majd betuszkol rajta.
- Hoseok beverte a fejét, Én félek a vértől, Namjoon pedig nincs itthon, Jin főz, ilyenkor nem szereti, ha ilyen dologgal zavarják. - hátamhoz bújik, én pedig belépek, ott ül a fiú, egy szál törcsiben, mellette Jimin, szem becsukva fog egy másik törcsit a fejéhez. Azonnal odalépek, és elveszem a kendőt, hogy megnézzem milyen a seb. Jimin hálásan néz rám, és ad egy puszit az ajkaimra, majd Sugával kimenekülnek.
- Nem szédülsz? - kezdek kezet mosni, de közben Őt nézem.
- Csak nagyon picit. - mondja.
- Mit csináltál, hogy beverted a fejed? - leráztam a vizet a kezemről, elvettem egy vatta korongot, meg a fertőtlenítőt, és benedvesítettem azt.
- Jimin bejött, mert nem találta a piros pólóját, és ahogy fordultam, egy kevés tusfürdő miatt megcsúszott a lábam, és kifejeltem innen. - int a kabinra.
Lassan, elkezdtem letörölni a sebet, de az, ugyan úgy vérzet.
- Én is jártam így, de nekem ki ment a térdem, és eltört a karom, szóval, jobban jártál mint én. - emelem fel a fejét. - Csukd be a szemed és tartsd így a fejed! - utasítom - Kell egy kis jég. - mondom, és kimegyek.
Két kockát, kivettem a fagyasztóból, és azokkal mentem vissza.
Kicsit lejegeltem, így már nem annyira vérzett, aztán újra elkezdtem le tisztítani. Mikor végeztem, raktam rá egy nagyobb sebtapaszt.
- Finom puha kezed van... - motyogja. Elpirultam, így inkább elfordultam, és elkezdtem elpakolni a véres vatta korongokat meg a többi dolgot.
- Szerintem pihenj le picit. Biztos ami biztos alapon. - használt dolgokat kukába raktam, és kezet mostam.
- Fel is kellene öltözni! - mondja. Rá nézek, és már állt. - Lehajolok, szédülés fog el. - pislog nagyokat rám. Felsóhajtok, és közelebb megyek.
- Segítek. - oldalra nyulok, és elveszem a boxert, leguggolok elé, és megvárom amíg bele lép és a combjáig húzom. Tovább már Ő húzza fel. Lerakja a kendőt, én pedig elveszem a nadrágot, és azt is rá adom. - Kész. - mosolyogva nézek rá, és nézem meg a sebtapaszt, hogy jól tart e.
Bekopognak, és Jimin néz be. Felsóhajt, miután lássa, hogy sehol vér.
- Kész? - jön be mosolyogva.
- Igen. - rá vigyorgok rá. Bejön, átkarolja a derekam és puszit ad az arcomra.
Kicsit csalódott vagyok, hogy nem akar megcsókolni, többet. Csak puszi, semmi más. De, ahogy gondolja.
Beszél Hoseokkal, Ő pedig kimegy, ketten maradunk, így már mind két karjával a derekam öleli.
- Enni? - mosolyog.
- Jó lenne, kicsit éhes vagyok. - kuncogok.
Elengedt, kézen fog, és már megyünk is enni. Megéheztem a sok tanulásban.
