Hát, kicsit feszülten mentem ki, mert hát nálunk általában egy rakás testőr védi a sztárokat, ők pedig itt tök nyugodtan ülnek és nevetnek. Amikor Jimin meglátott, azonnal felpattant és hatalmas mosollyal az arcán jött hozzám, karon ragadott, és már vitt is hozzájuk.
- Izzie, a csapat, csapat Izzie. - mutat be. Félszegen intettem. Mire egyenként felálltak, kezet fogtunk, persze meghajlás és név se maradt ki. Szerencsére azokat meg is jegyeztem.
- Mit akarsz Jimintől? - kérdi Hoseok, miután mindenki elhelyezkedett. Rá meredek. Ilyen jól tud angolul?
- Hoseok! - szól rá Namjoon.
- Kérdeztem valamit! - nyugodtan hátra dőlt.
Mindenki feszült, és semmit se ért. Vagyis úgy látom, páran nem értik az angolt.
- Én... semmit. Sokat segít, amióta itt vagyok és találkoztam vele. És nagyon kedvelem is. - mondom zavartan.
- Szóval nem azért vagy vele mert Idol? - kérdi Rapmonster.
- Nem. Nem is tudtam, hogy az, amíg el nem mondta. - néztem rá. Rám mosolyogva nézett, aztán beszélni kezdett Jiminnel. - Hogy hogy ilyen jól beszéltek angolul? - kérdem.
- Én vagyok a leader, tanultam is, meg persze muszáj, Hoseok és Suga pedig azért mert a suli megkövetelte, na meg ugye rapperség miatt. Sokszor teszünk bele angol szavakat is. - magyaráz Rapmon.
- Jaaa! Hát így már értem. - bólintok. - Szóval innen van a gyenge angolja Jiminnek is. - mosolyogva néztem az említett fiúra.
- Hány éves vagy? - kérdi Suga.
- 25 - nézek rá. Nevetve hátba veri Jimint és beszélni kezd hozzá mire Jimin hatalmas szemekkel néz rám. Elnevetem magam.
- Akkor, itt 26 vagy, tudod, nálunk egy évet rá tesznek. - mondja Suga.
- Ti hány évesek vagytok? - kérdem.
- Sokkal fiatalabbak vagyunk tőled. Jungkook például 18, de amúgy szinte mindenki minimum négy öt évvel fiatalabb tőled. - mosolyog.
- De vén csont vagyok. - kuncogok.
- Amúgy, nem mondtam volna meg, hogy annyi vagy! - mosolyogva néztem rá, mert sokszor megkaptam már ezt mástól is.
- Sokan mondták, hogy sokkal fiatalabb vagyok, mint valójában. Anya is ilyen. - elveszem a pohár kólát és bele iszok.
- Meddig maradsz? - kérdi Mon.
-Már nem sokáig. - lettem szomorú.
- Eljöhetnél pár fellépésre amíg itt vagy. - tetszett az ötlet, így persze azonnal bele is egyeztem.
Kihozták az ételt, ami szerintem egy hadseregnek elég lett volna. Jimin nagyon aranyos volt, mert majdnem minden kajából adott a számba, hogy megkóstoljam, és amelyik izlet, abból rakott nekem külön tányérbe. Fiúk ott cukkolták, amitől, szegény állandóan elpirult. Meg "Aniyaaa"-zott, és néha még meg is csapkodta őket, kivéve Hoseokot. Mint aki karót nyelt olyan volt, ült, és evett, vagy csak engem nézett, vesébe látó tekintettel. Frászt hozta rám.
Miután ettünk, megjegyzem, olyanok voltak mint a sáskák, a fiúk elcibáltak hozzájuk. Nem akartam zavarni, de túlságosan ragaszkodtak hozzá, hát mentem velük.
- És, dolgozol valamit? - adott a kezembe egy kólát Monster.
- Saját reklám cégem van. - bólintok. - Apám halála után eléggé felvittem a színvonalát, így már Európában is dolgozunk, sőt, voltam már Amerikában is, Oroszország pedig az egyik legtöbbet hozó ország, mert onnan nagyon sokat kapunk felkérést. - büszke voltam a cégre, mert apa álma volt.
- Na, ezt nem gondoltam volna. - pislog meglepve.
- Azt hitted valami bolti eladó vagyok? - nevettem el magam, mire bólint. - Anya utazási irodát vezet, tőle kaptam ezt az utat, és tök véletlen kerültem ide. - kuncogok. - Anya mondta, bökj egy pontra oda mész kikapcsolódni. Hát itt vagyok. - ültem le. Jimin szaladgált fel s le, hol kendővel a kezében, hol pólóval a kezében, aztán jó 20 percre el is tűnt. Gondolom zuhanyozni.
Nem kis sokk ért, amikor kijött és kint vette fel a pólót, amit nem látott, hogy láttam, így láttam milyen a felső teste. Jó, kicsit sokat ismétlem magam, lényeg, hogy láttam, és hát nem félre nyeltem a saját nyálam?
Persze senki se értette mi is a bajom, én pedig nem mondtam el. Kaptam vizet, hogy azért mégis csak maradjak már életben.
Miután sikeresen összekapartam a tüdőmet, és már rendesen kaptam levegőt, Jimin megmutatta, ki hol, és hogy alszik, így lyukadtam ki a szobájában.
Pakolni kezdet, mert volt egy-egy ruha szerteszét, így azokat össze szedte. Mosolyogva néztem, ahogy eltürte őket és berakta a szekrénybe. Eddig egy pasi se csinált ilyet akit ismertem, vagy akivel együtt éltem. Azok általában fogták és begyömöszölték a dolgaikat a szekrénybe.
- Holnap... fellépés. - néz rám Jimin. Bólintok. - Megyünk utánad... - mosolyodik el.
- Az jó lesz. Már kíváncsi vagyok pontosan milyen is vagy élőben fellépéskor. - közel jött, és megfogta a kezem. Hüvelykujjával cirógatta a kéz fejem, azt nézte pár pillanatig, aztán rám nézett. Láttam, hogy akar valamit, vagy mondani, vagy tenni, de csak elmosolyodott. Összekulcsolta a kezeinket, mindkettőt, és felemelte, majd puszit adott a kéz fejeimre, és rám nézett. Egyetlen pici lépést tett, máris össze ért az orrunk, így elmosolyodtam és ajkaihoz hajolva becsuktam a szemem. Puha, meleg ajkai, finoman játszottak az én párnáimmal, kezeim elengedte, egyik kezét a nyakamra rakta, míg másikat a derekamra. Én pedig csak a derekát öleltem meg.
Csak, egy óvatos csók volt, semmi nyálazás, nyelv a torokig, mégis... annyira jó volt, hogy szinte elkábultam.
Amikor elhajolt, csukott szemmel elmosolyodtam. Egyik kezemmel pedig megsimogattam az arcát. Ő is mosolygott, és szinte simult a kezemhez.
És ekkor érkeztem, arra a pontra, hogy bizony, én szerelmes vagyok. Méghozzá nagyon!
