Evés után irány a... nem tudom milyen hely, pedig mondták. Ah, ilyen műsor dologban nem vagyok a legjobb! Tv csatorna memóriám is kifogyik az MTV-nél!
Na mindegy.
Fiúk, amikor bementünk, egyik szoba az övék volt, így oda mentünk, azonnal neki álltak öltözni. Mondanom se kell, milyen érzés volt. Inkább belbújtam a mobilomba.
Mire megszólalt. Furcsán néztem rá, hisz Niki volt az, és Skype-on hívott, Vidi híváson.
- Szia! - szól bele miután fel vettem.
- Szia! - nevetek. - Várj, egy pillanat, elkérem Jungkook fülesét. - állok fel.
- Amikuk? - kérdi vissza, én pedig elnevetem magam.
- Jungkook! - fordítom oda a kamerát, mire Viki szemei hatalmasra nyílik, Jungkook szemei is. De int.
- Hello! - mondja Jungkook.
- Kölcsön adod? - mutatok a fülesre, nem érti mit mondok, de gondolom le esett neki, hogy mi kell, mert leveszi a nyakából, és ideadja. Puszit adok az arcára, mire elpirul. - Na, itt vagyok! - mondom. - Hallasz? - nézek vissza a mobilra.
- Persze asszony, de Te, hol vagy? - hunyorogva néz szét.
- Ezt majd elmondom otthon. Komolyan, annyi mesélni valóm van! - mosolygok.
- Csak azért hívlak ilyen sürgősen, mert... - fel emeli a kezét, Én pedig felkuncogok.
- Csak megkért? - nevetek.
- Látod. - lerakja a kezét. - De, Te, jól vagy? - kérdi.
- Kicsit korán keltem, de amúgy igen. - bólintok.
- Na, ki az a cuki gyerek a hátadnál? - kérdi, persze nem rám néz. Felnézek, és hatalmas mosoly terül az arcomon.
- ő Yoongi! - fordultam vissza hozzá.
- Juj, de aranyos neve van. - mosolyog.
- Az, csak vigyázz, mert hússal támad... - kuncogok, mire felnevet.
- Jól érzed magad? - kérdi.
- Nagyon! - néztem a fiúkra boldogan.
Pár percig dumáltam vele, aztán a fiúk következtek, így leraktam.
Ámulva néztem, ahogy táncolnak, és énekelnek. Színpadon teljesen mások, mint a próba teremben.
Öröm volt nézni őket.
És, elérkezett a haza utazás ideje.
Itt állok a fiúk előtt, lent vár a taxi, mert nem akarom, hogy velem jöjjön bárki. Még nehezebb lesz a búcsú.
Suga volt az első, aki elém lépve, megtörölte az arcom.
- Vigyázz magadra. És írj, hogy vagy! - ölel meg. Szipogok egy sort, aztán elenged. Jungkook jött megölelni, majd V és jól megropogtatott. Jin egy dobozkát adott oda, majd mondott valamit Sugának.
- Jin, azt mondta, csak akkor nyísd ki ha a gépen leszel. Pár kis ajándék. - mosolyog.
Puszit adok Jin arcára, és megköszönöm.
- Tényleg hívj, vagy írj. Bármi, csak tudjuk, hogy vagy. - ölel meg Hoseok. Megint elsírtam magam. Elenged, és az Ő szemei is könnyesek.
- Megígérem. Majd beszélünk skypeon is. - szipogok.
- Jó volt melletted olyan lenni mint amilyen valójában vagyunk. - közli Monster.
- Kis cuki, swag gyerekek? - vigyorogva néztem rá. Elneveti magát. - Örökre a szívemben maradtok. - néztem szét. Jimin nem volt ott. Ettől összefacsarodott a szívem.
- Te is nekünk. Majd megyünk meglátogatni téged. - kacsint Monster.
- Bármikor jöhettek. Van hely nálam. - kuncogok. - Azt hiszem megyek. - fogtam meg a cuccaim. A fiúk segítettek kihordani mindent, a kocsi mellett még jól megszorongattak, Én pedig be akartam ülni, amikor megfogta valaki a kezem. Felnéztem, és Jimin volt az.
A fiúk kicsit hátrébb álltak, Én pedig hozzá fordultam. Óvatosan az ajkaimra hajolt és megcsókolt.
- Jó utat. - suttogta a csók után. - Köszi. - jó szorosan megöleltem, és belélegeztem az illatát. Annyira imádom.
- Szeretlek. - elenged, a szemeimbe néz. - Nagyon. - szemeim újra vizesek lettek, de mosolyogtam.
- Én is téged! - most Én csókoltam. Csók közben levette a sapkáját, és a fejemre rakta. Eltávolodtam tőle, értetlenül néztem rá.
- Ez az első sapka, amit abból a pénzből vettem, amikor a gyakornokság utáni fizetést megkaptam. - mondja. - Ez a kabala sapkám. - mosolyok.
- Ezt nem fogadhatom el. - megrázta a fejét, megfogta a kezem, és megcsókolt. - Ha ez nálad van, akkor visszatérsz hozzám. - mondta a csók után.
- Rendben. Vigyázz a fiúkra. - engedem el. Bólint. Beültem a kocsiba, és vissza se néztem.
Csak előre hajolva, a térdeimre támaszkodva kezdtem sírni.
Már a gépen ültem, amikor eszembe jutott a kis doboz.
Azonnal kivettem a táskámból, és kibontottam a masnit.
Elől egy kisebb dobozka volt, azt kivettem, kinyitottam, és elmosolyodtam. Egy nyaklánc volt, rajta hangaulul Jimin neve. Azt a nyakamba is raktam. Volt egy karkötő is azon pedig a fiúk banda jele volt, kis pici medálokban, mindegyik hátán a nevük. Azt majd otthon veszem fel. Volt a dobozban még egy rakás kép, azokat kezdtem nézni. Kuncogva ráztam a fejem pár vicces képen. Volt amin Én is rajta voltam, de mind inkább Ők voltak. Ezekből teszek majd a hűtőre otthon. Legalól pedig volt egy cd. Elmosolyodtam. Elővettem a laptopom, és beraktam, majd a fülest is megkerestem.
A kis sunyik lenyúlták a kamerám. Elnevettem magam. Lekameráztak ahogy alszok, majd kimentek.
RapMon elkezdett beszélni, hogy örül, annak, hogy megismert, meg, hogy mennyire megkedvelt. Mintha a nővére lennék. Hoseok bocsánatot kért, hogy először olyan undok volt, meg minden...
Hát a vidi végére, volt, hogy zokogtam annyira nevettem a fiúk akcentusán, meg ahogy a másik három tanítja nekik azt amit mondani akarnak. Aztán pedig a meghatódotság miatt sírtam. Attól, amiket mondtak. Még most is felfoghatatlan számomra, hogy tudtam ilyen hamar megszeretni őket ennyire. Úgy voltam ezzel az úttal, hogy lesz ami lesz, világot látok, jókat eszek, de ez, korántsem fordult meg a fejemben.
Fáradt voltam mire leszállt a gép. Moszkvában kellett átszállnom, de még várni kellett a másik gépre.
Addig kiválogattam azokat a képeket, amiket felrakok majd a hűtőre. Meg amiket bekeretezek.
Elrendezek pár dolgot majd otthon a cégben, hogy egyik ág, koreához csatlakozzon, aztán visszamegyek, hogy mindent elrendezzek. Amúgy is terjeszkedni akartam.
Anya és Viki várt a reptéren. Vissza akarok térni hozzájuk, de az még kicsit sok idő. Addig is van internet, telefon, és miegymás. Megoldom. Valahogy.
