Bilincs I. - Árnyak a múltból

6.

Max unottan turkálta villájával az előtte heverő ebédet. A tányéron gusztusosan elrendezett sült vad hús, párolt rizs, zöldség és gyümölcs hevert, nyakon öntve valami rejtélyes szósszal. Igazán megnyerő volt a látvány, bárkinek összefutott volna a nyál a szájában, ha ilyen ételt lát maga előtt, és persze az íze is kitűnő volt, már amennyire Max meg tudta ezt állapítani abból a három falatból, amennyit evett belőle. Úgy érezte, az anyja túlzásba vitte ezt a halotti tor dolgot. A ravatalon felszolgált ételek, a díszes porcelán tányérokkal együtt többet értek, mint Matt kocsija mindenestül. És ezt pontosan tudták azok is, akik eljöttek a torra. Főként Matt szülei, akik bár vonakodtak, de végül beleegyeztek, hogy Max családja rendezze meg a temetést és a tort – persze azzal együtt, hogy fizetnek is minden költséget.

Liam és Anna jó emberek voltak. Nem mellesleg Max keresztszülei. A két család apai ágon kapcsolódott össze. Abraham Floyd öccse Liam Floyd volt, Max keresztapja. Bár amikor megszületett a döntés szülei részéről, hogy Liaméket kérik fel egyetlen fiuk keresztszüleinek a viszony még felhőtlen volt, mostanra már a lehető legjobban megromlott. Abraham végtelenül megvetette öccsét. A bohém és kissé szeleburdi Liam világ életében egy jókedélyű, optimista srác volt. Sosem törődött a holnappal. Ellentétben Max apjával, Abraham folyton tervezett. Napokra, hetekre, hónapokra előre tudta, mit fog kezdeni az élettel. És a tervei rendszerint be is jöttek. A karrierje felfelé kezdett ívelni. Ismert és elismert lett az állam szinte teljes egészén. Eközben pedig öccse, Liam szépen lassan de biztosan csúszott egyre lentebb azon a bizonyos létrán, ami az élet nevű omladozó falnak volt támasztva. Bár feleségül vette Annat, és született egy gyermekük, a férfi még sem tudott megbékélni az élettel. Először inni, majd végül szerencsejátékozni kezdett. Kaszinók, ital, drogok. Egyre több és több. Abraham többször kihozta az előzetesből is, és még többször segítette ki anyagilag, hogy Anna és Matt, ne kerüljön az utcára. Segített fivérének, de már régen nem miatta csinálta. Aztán a pénzt már Annanak adta, mert tudta, hogy testvére csak elszórná. Ám amikor kiderült, hogy Liam elveszi a nejétől is a pénzt, Abraham megelégelte a dolgot, és elhatározta, hogy elbeszélget az öccse fejével. Nos, ez a beszélgetés lassan hat éve történt, és annyira remekül sikerült, hogy egy törött kar, egy repedt borda, egy törött orr és tucatnyi tropára ment bútor lett a végeredménye. Valamint egy totálisan vakvágányra futott testvéri kapcsolat.

Ettől a ponttól kezdve a két család távolodni kezdett egymástól. Nem keresték egymást, és a keresztszülői kötelességeket is szinte kivétel nélkül elhanyagolták. Ám ahogy telt az idő, Max és Matt jóban lettek. Rájöttek, hogy azontúl, hogy unokatestvérek, nagyon jó barátok is. Iszonyat sokat lógtak egymással, és iszonyat sok balhéba is keveredtek, amiből persze Abraham Floyd szenátor valahogy mindig kihúzta őket. Liamre nem igazán számíthattak soha, és ezt Matt is tudta. Viszont a két fiú remek kapcsolata okán Abraham újra felvette a keresztapai fonalat, és anélkül, hogy testvére, Matt apja tudott volna róla, elkezdte támogatni a fiút. A gimi után például közölte a fiúval, hogy kifizeti az egyetemi tandíját azzal a feltétellel, hogy lelkiismeretesen végig is csinálja azt. Ezzel párhuzamosan Maxet is kötelezte, hogy menjen egyetemre. Ráadásul oda, ahová unokatestvére. Ezzel nem is volt baj, hiszen imádtak együtt lógni, de Max inkább dolgozott volna – pontosabban költötte volna a pénzt -, mint sem tanulnia kelljen. De így alakult. Végül befejezték az egyetemet, és ugyan úgy barátok is maradtak. Max apja egy cégénél, Matt pedig a belváros egyik elég menő éttermében volt műszakvezető. Jól mentek a dolgaik. Érthetetlen volt ez az egész kialakult helyzet.

Éppen ezért volt felfoghatatlan Max számára, hogy apja miért maradt távol a ravatalról és a torról is. Szerette a keresztfiát. Ez a duma, hogy bizottsági ülés, egy oltári kamu volt, és ezt Max is érezte. Éppen ezért, bár úgy tette Cameron előtt, mint ha evidens lenne, hogy az apja nincs ott, miután elmentek a gyászolók, megfogadta, hogy egy tapodtat sem mozdul addig el a házból, ameddig az apja haza nem ér, és ő meg nem tudja kérdezni, hogy mégis hol a fenében volt.