Bilincs I. - Árnyak a múltból

12

Az elsötétített luxusautó lassan fordult be a manhattani hotel félköríves felvezető útjára. A sofőr komótosan az előtetős bejárati lépcsősor elé kormányozta az autót, majd megállt, és megnyomott egy gombot a műszerfalon. Válla felett egy fekete ablak leereszkedett.

- Itt vagyunk Mr. Floyd. Kívánja, hogy szétnézzek, tiszta e a levegő?

Abraham kissé előrehajolt a fényes bőr ülésben, úgy válaszolt.

- Nem, köszönöm James. Azt hiszem nincs rá szükség. Bízom benne, hogy a sajtóhiénák meg a paparazók nem tartják számon a hivatal összes autóját, hogy követni tudjanak. – felelte a kormányzó szórakozottan.

Azzal kinyitotta az ajtót, és kiszállt az autóból. Éppen csak földet ért a lába, amikor mellette termett egy londiner, és máris köszöntötte.

- Üdvözlöm a Generals Hotelban Uram. Vihetem a csomagját? – kérdezte mosolyogva a fiatalember.

- Igen. – felelte kurtán Abraham, aztán már el is indult a bejárat felé, fel a márványlépcsőkön.

Belépett a nyitott ajtón, és egy nem túl színvonalas, de kellőképpen meghitt szalonban találta magát. A mennyezetről lelógó kovácsoltvas csillár halovány sárga fényben úsztatta a helyiséget, aminek padlóját hideg-kék színű szőnyeg borította. Körben a falakat régi, már-már ódonnak mondható faragott faburkolat ékesítette, eltakarva a vendégek szemei elől a mögötte csendben hulló vakolat nyomait. Hajdan a Generals Hotel egy jól menő luxus szálloda volt Manhattanben. Ám a gazdasági válság megtépázta a tulajdonost, és sok más idegenforgalmi érdekeltségével együtt, a hotelt is áruba bocsátotta. Ekkora csapott le rá New York egyik – azóta hatalmas magasságokba emelkedett – ifjú vállalkozója. Richard Yeats. A harmincas évei elején járó, titokzatos férfi nem sokat mutatkozott, de magas kormányzati körökben igen sokat lehetett hallani a nevét. Ahogyan magas rendőrségi körökben is. A téma nem különbözött egyik esetben sem – prostitúció, drog, alkohol -, csupán a hangnem. Mert míg a NYPD hosszú évek óta dolgozott rajta, hogy a férfit rács mögé ültesse, addig bizonyos, magas pozícióban dolgozó kormányzati tisztviselők azon munkálkodtak, hogy ez ne történjen meg. Miért is akarták volna lecsukatni? Hiszen Yates egyike volt azoknak az üzletembereknek, akik bármit el tudtak intézni, és bármit meg tudtak szerezni, ha akartak. Ennek okán pedig a sajtó által olyan nagyon szívesen követett, megfigyelt politikusok, örömmel vették igénybe a férfi szolgáltatásait. A diszkréció alapvető volt, és az olyan hotelek is, mint a Generals, tökéletes helyszínt adtak, hogy egy-egy ismert ember néhány órára, néhány napra eltűnjön a világ szeme elől.

Nem más miatt volt itt most Abraham Floyd kormányzó sem. A belvárosban lefolytatott, kissé szürreális és meglepő üzleti találkozója után úgy érezte, kell pár nap, hogy átgondolja, hogyan tovább. Időre volt szüksége, hogy felmérje, mi következik majd most. És nem mellékesen pedig meg akarta várni, hogy az a bizonyos felvétel, amiről alkalmi üzleti partnere beszélt neki, és amit ő szép kis summáért cserébe megvett tőle, megérkezzen hozzá. Manapság már az internet nem volt megbízható ilyen téren, ezért azok, akik az ilyen dolgokat csendben, titokban akarták intézni, mind régimódi eszközöket használtak. Mint például a futárszolgálat. Abraham diszkréten akarta intézni az ügyet, a lehető legkevesebb ember bevonásával, és az internet teljes kizárásával, ezért a hotel címet adta meg a férfinak, és kérte, hogy valaki személyesen hozza el neki a felvételt. Még sem kérhette, hogy hozzák el lakására, vagy küldjék el e-mailben.

Most pedig itt volt. Abban a hotelban, ahol már hosszú ideje nem járt. Az elmúlt években sok időt töltött el ennek a hotelnek a falai között. Ismerte az összes luxuslakosztályt, és talán még jobban ismerte az azokban lévő ágyakat. Házasságának válságos időszakaiban sokszor nyújtott neki ez az intézmény néhány élvezetes, és felüdítő órát. Aztán ez a szokása elmaradt. A házassága talpra állt – köszönhetően többek között annak, hogy kormányzó lett -, és már nem volt szüksége rá, hogy bujdosson.