Bilincs I. - Árnyak a múltból

4.

- Annyira hihetetlen. Nem tudom elhinni, hogy meghalt. Hiszen a múlthéten még arról beszélgettünk egy sör mellett, hogy mik a tervei az egyetemen. Azt mondta szeretne bekerülni a Hallgatói Önkormányzatba. Tele volt energiával. Mégis kinek árthatott, hogy ezt tették vele? – tette fel a kérdéseket Max leginkább magának, mint sem a felette álló egyik részvétet nyilvánító családtagnak.

Arcát tenyerébe temette,  zakójának ujja felcsúszott a karján, ahogy fejét támasztotta, könyökeit a térdéhez préselve. Már zsibbadt mindkét lába a rájuk nehezedő súlytól, de Max szinte észre sem vette. Gondolatai csakis elhunyt unokatestvére körül forgtak. Kérdésekkel volt tele. Kérdésekkel, amikre tudta, valószínűleg sosem fog választ kapni. Bár a rendőrség elmondása szerint egyértelmű és jó minőségű nyomok voltak a helyszínen, amik alapján már meg is kezdték a nyomozást, és azt ígérték hamar kézre kerítik a tettest, de Max sem ma jött le a falvédőről. Ismerte már jól a NYPD-t. Lassú, elkényelmesedett fánkzabáló tuskók voltak javarészt, főleg akiknek teljesen mindegy volt, hogy a sok milliós városban egy valaki meghalt. Nekik csak egy újabb holttest és papírmunka, de Maxnek az élete volt az unokatesója. Szinte a legjobb barátok voltak, és rengeteg hülyeséget csináltak együtt. Mindent megbeszéltek egymással. Legalábbis Max eddig azt hitte, de most már látta, hogy kuzinja közel sem osztott meg vele mindent.

Elmélkedéséből egy puha, világos bőrű kéz óvatos érintése riasztotta fel. Tarkóján egy szőke srác jobb keze nyugodott meg, miközben baljával együtt érzően megszorította Max vállát.

- Fogadd őszinte részvétem Max. – érkezett meg a hang az érintés után.

Cameron szomorú, de mégis erőt sugárzó tekintettel figyelte barátját, aki cseppet sem nyújtott épületes látványt, hiába a sok ezer dolláros gyász öltöny. Cam egyik leghelyesebb barátja volt Max, ezt a fiú mindig is elismerte. A srác rövid, oldalt felnyírt fekete haja, teljesen fekete szempárja és szinte penge vékony, majdnem vérvörös ajka a szemnek roppant kellemes látványt nyújtott. Max pedig adott is magára. Tökéletesre szedett szemöldök, hibátlan arcbőr, puha kezek, drága parfüm, márkás ruhadarabok, és ami a legfontosabb volt: makulátlan modor! Maximilian Floyd volt Abraham Floyd, New York szenátorának egyetlen fia. A gazdag apuka pedig nem csak szenátor volt, hanem igen kiterjedt üzleti kapcsolatokkal is rendelkezett, aminek köszönhetően a család vagyona tetemes volt. Nem csoda hát, hogy Max mindig teljesen tip-top volt. Megtehette. Dolgoznia sem kellett volna igazán, de az apja úgy gondolta, muszáj megtanulnia a fiának, hogy, hogy mi fán terem a pénz, ezért Max, apja egyik multimédia vállalkozásának megbízott ügyvezetője volt. Bár a szándék Abraham részéről megvolt a tanításra, Max hamar rájött, hogyha a saját munkáját kiosztja megbízható barátai között – megtehette, ha már ő volt az ügyvezető -, akkor sikerül neki kikerülnie a munkát. Ő csupán aláírt, és szórta a cégből felvett több ezer dolláros osztalékát. Ám becsületére váljék, soha sem volt szűkmarkú, és vagyonából a barátaira is rengeteget áldozott. Cameront például, miután az elkezdett kikászálódni zűrös ügyeiből, megtámogatta egy lakással Brooklynban, hogy a fiúnak ne kelljen két műszakban robotolnia az albérlet árak miatt. Cam hálás is volt ezért barátjának, és minden büszkesége ellenére, elfogadta az ajándékot. Max unokatesója, Matt is élvezte rokona pénzét, hiszen ők ketten folyton együtt lógtak, és együtt utaztak, buliztak és kerültek folyton bajba. Amiből persze Abraham mindig kihúzta őket valahogy, ha szorult a hurok. Legalábbis eddig mindig. Ám most úgy tűnt, Matt olyan utakra tévedt, ahol már Abraham Floyd szenátor sem tudott segíteni rajta.

Max órák óta először emelkedett fel székéről, ami közvetlenül unokatestvére koporsója mellett állt. Cameron felé fordult, és hagyta, hogy barátja szorosan átölelje. Hiába minden férfiasság, hiába minden jólneveltség, és a Floydok híres büszkesége, Max szemébe könnyek szöktek. Arcát barátja nyakába fúrta, és hagyta, hogy a bánat könnycseppjei eláztassák annak gallérját. Pár percig álltak így, majd miután Max kissé megnyugodott, elhúzódott Camerontól.