Lebuktatok (Szünetel)

5. rész

A napjaim gyorsvonatként száguldoztak és egyre jobban megismertem a fiúkat valamint egyre közelebb kerültem a kis tökmaghoz. Az elmúlt napokban nem igazán mozdultunk ki itthonról hála annak a rengeteg embernek, akik piócaként tapadtak a kapunkra hátha lencsevégre kaphat bármit is ami a házban zajlik. Már nagyon untam magamat Freddieről meg nem is beszélve. Egyre többet nyűgösködött így arra gondoltam, hogy bégre befejezhetnénk az önkényes bebörtönzésünket.

-Lou! -nyafogtam miközben berontottam a stúdiójába, amit nem lett volna szabad így tönkre tettem az új dalának felvételét.
-El! -mordult fel Louis villámokat szóró szemekkel. -Már százszor mondtam, hogy kopogj, mielőtt bejössz. -folytatta dühkitörését.
-Bocsi. -néztem rá a legelragadóbb boci szemeimmel, mivel már rájöttem, vagyis eltanultam Freddietől, hogy ezzel enyhíthetem haragját.
-Mond. -adta meg magát az ellenállhatatlan boci szemeimnek.
-Vigyük már el Freddiet sétálni. Már napok óta be vagyunk zárkózva a házba és csak Harry megy el ha kell valami. Freddie és én is unom már, hogy be vagyunk zárva a négy fal közé.
-Nem is tudom... -gondolkozott el Louis. -Nem hiszem, hogy ez egy jó ötlet lenne tekintve, hogy egy hatalmas embertömeg áll a kapunkban.

A fél órás könyörgésem meghallgattatott mivel Harry éppen hazaért így segítségül hívtam őt. Egy további fél óra könyörgés után, amit már Harryvel folytattam Louis kénytelen volt beadni a derekát ugyanis Harry kijelentette, ha nem megyünk most le a parkba, akkor nincs szex egy hétig. Hát mondanom se kell Louis egyből rohant átöltözni így egy pár perc múlva már a hátsó kapun próbáltunk meg észrevétlenül kisurranni. El se hiszem, hogy sikerült megszöknünk hozzá teszem a saját otthonunkból.
Harry és Louis le se tagadhatná szerelmüket. Egymás mellett sétáltak és folyamatosan nevetgélve beszélgettek éppen csak nem foghatták egymás kezét. A szerelmeseket magukra hagyva fogócskáztam Freddievel a valószínűleg frissen lenyírt fűben. Hihetetlen számomra, hogy bár még csak pár napja ismerjük egymást a tökmaggal mégis olyan erős kötelék alakult ki közöttünk mintha már évek óta legjobb barátok lennénk. Imádom őt és ezt valószínűleg ő is érzi.
-Most meg vagy! -mondtam nevetve miközben elkaptam Freddiet és megpördültem vele tengelyem körül, amit hangos kacagással díjazott.
Idő közben a fiúk leültek egy padra és kicsit talán túl közel is voltak egymáshoz, de ez talán csak nekem feltűnő így nem foglalkozva velük folytattam a tökmagom kergetését, ugyanis amíg én a fiúkat néztem Freddie elszaladt mellőlem. Játékunk közben azért fél szemmel a fiúkat figyeltem nehogy lebukjanak turbékolás közben. Áldom az eget, hogy figyeltem őket ugyanis Harry éppen Louis ajkait bámulta miközben egyre közelebb és közelebb hajolt szerelméhez. Ezzel semmi gond sem lett volna ha nem egy csapat rajongó tartana feléjük.
-Harry! -kiabáltam neki hátha felszáll a rózsaszín köd, ami ilyenkor rá szokott telepedni, de nagyon úgy tűnt ezúttal nem tudom észhez téríteni őt így Freddiet felkapva igyekeztem feléjük. -Harry! -próbálkoztam tovább.
-Mi az? -kérdezte Louis ajkaitól pár centire.
Hihetetlen. Vajon hányszor fogom még megmenteni őket a lebukástól? Lépteimet megszaporázva igyekeztem megelőzni a rajongók hadát, akik feléjük tartott.
-Harry maci! -vágódtam az ölébe miközben Freddiet apukája ölébe nyomtam.
Louis egyből feleszmélt, hogy miért is léptem közbe és egy perccel később már minden figyelmét kisfiának szentelte, amíg Harryt velem együtt letámadtak a rajongók.
-Sajnálom. -tátogtam Louisnak mikor összetalálkozott tekintetünk, de ő válaszul csak megrázta a fejét majd felpattant a padról és elsietett mielőtt rászálltak volna a rajongói.
Tudtam jól hogy rosszul esett neki ez a kis akcióm, de muszáj voltam megtenni hiszen nem akartam, hogy lebukjanak. Borzalmasan éreztem magamat, amit Harry is észre vett és a haza felé sétálás közben rá is kérdezett, hogy mi bajom van, de nem voltam hajlandó megszólalni így feladta a velem történő kommunikációs próbálkozásait. Féltem, hogy Louis megharagudott rám és el fog küldeni. Ha ez bekövetkezne és esküszöm, hogy belehalnék a szomorúságba és a kis törpém hiányába. Nem tudnék már nélküle élni. Olyan már számomra mintha a fiam lenne. Imádom minden egyes porcikámmal.

-Annyira sajnálom Lou. Ne haragudj. -rontottam be a házba majd rogytam le sírva a kanapéra.
-Héj....El....shhhh. Ne sírj. Nem haragszom. -ölelt át szorosam Louis. -Nyugodj meg. Ne sírj. Kérlek.... -tolt el magától és törölte le az éppen kicsorduló könnycseppjeimet. -Köszönöm, hogy megvédtél minket....megint. -sóhajtott egy nagyot mondta végén.
-Nincs mit köszönnöd. Ha kell, még ezerszer megteszem ezt értetek. -mondtam végig a szemébe nézve.
-Igazi barát vagy. -vágta rá egyből.

"2 hét múlva"

Már harmadik hete, hogy ide költöztem a fiúkhoz és rengeteg minden megváltozott, köztük Harry és Louis kapcsolata is. Rengeteget veszekednek és hálát adok az égnek, hogy Freddie az anyukájával van, és nem kell végig hallgatnia az egyre durvább veszekedéseket és az utána történő békülős szexeket. Fogalmam sincs, hogy mit művelnek egymással, de sajnos a hangokat hallom így kicsit kényelmetlen ez a dolog számomra. A veszekedéseik fő témája persze én vagyok, mivel Harrynek most rengeteg nyilvános megjelenése van és persze nekem el kell mindenhová kísérnem lévén, hogy elméletileg a barátnője vagyok. Most biztos azt kérdezitek, hogy ha már nincs velünk Freddie miért nem megyek haza és kész. Azért mert Harry managere nem engedi. Azt mondja, hogy egy nagyon dekoratív álca vagyok Harrynek. Ugye milyen kedves?

Jim elég sűrűn jön látogatóba így van legalább társaságom mikor a fiúk össze vesznek és bezárkóznak persze külön-külön egy-egy szobába duzzogni. Ma viszont itthon kell, hogy hagyjam Louisval ugyanis Harryvel valamilyen rendezvényre megyünk, amihez semmi kedvem, de muszáj mennem.
-Biztos nem baj, hogy elmegyek? -kérdeztem legjobb barátomtól.
-Nem, dehogy baj. Majd filmezünk Louisval. -rántott vállat Jim.
-Ez egy nagyszerű ötlet. -helyeselt vigyorogva Louis.
-Hát jó, akkor jó filmezést nektek.
-El! Gyere! El fogunk késni! -kiabált Harry gondolom az ajtóban toporogva.
-Jövök! -tipegtem oda hozzá. -Sziasztok! -köszöntem el a két fiútól.
-Szia! -mondták egyszerre.
-Csá! -vetette oda nekik Harry és meg sem várva válaszukat kézen fogott és kihúzott a házból hangosan becsapva utánam az ajtót.
Remek. Szóval megint össze vesztek, de ahogy őket ismerem, miután haza érünk egymásnak fognak esni.

Sziasztok Babáim!💜

Rettentően sajnálom és mardos a bűntudat, amiért ennyit kellett várnotok a következő részre. A magyarázatom egyszerű. Egy perc szabadidőm sincs.😭 Hogy miért? Talán életem eddigi legnagyobb döntését hoztam meg tavaly év végén mikor belementem egy már működő élelmiszer bolt átvételébe. Azóta rengeteget idegeskedtem, rohangáltam, ügyet intéztem és végre a múlt héten sikerült kinyitnunk. Valószínűleg az elkövetkezendő hetekben nem sűrűn lesznek részek, de amint van egy percem írok és remélem itt maradtok velem továbbra is.
Köszönöm a türelmeteket. Imádlak titeket!

Millió puszi Edi😘