Lebuktatok (Szünetel)

19. rész

Elena szemszöge

Szokásomhoz híven megint elrontottam egy pillanatot. Egy pillanatot, ami talán Harryt és Louist végre két év után újra összehozta volna. Egy idióta vagyok, amiért először a számat jártatom, ahelyett, hogy körbe néznék. Ha nem Freddie csikizésével lettem volna elfoglalva, akkor talán észre vettem volna az éppen összemelegedő fiúkat. Csakis én lehetek ekkora katasztrófa, hogy tönkreteszem két legjobb barátom pillanatát.
Miután Harryvel kibeszéltük a történteket sietősen igyekeztünk vissza a házba, hiszen már csak ránk vártak. Morgolódva léptem be a konyhába, ahol szerelmem már kézzel-lábbal magyarázta a menetrendet a felfogadott pincéreknek.

-Mi a baj? -kérdezte Niall miután útjára engedte a pincéreket.
-Harry és Louis majdnem csókolóztak. -sóhajtottam.
-És ez miért is baj? -értetlenkedett.
-Vagyis csak egy kis puszit nyomott Harry Louis szájára, mivel voltam olyan eszetlen nem normális, hogy ismét nem figyeltem az előttem zajló eseményekre, hanem csak Freddievel voltam elfoglalva így megzavartam őket. -fakadtam ki és hadonásztam, mint egy elmebeteg. -Ahjjj Niall, hogy lehetek ekkora kétlábon járó katasztrófa? -pityeredtem el.
-Jajjjj El, tudod jól, hogy ehhez sajnos tehetséged van. -próbált vigasztalni.
-Ezzel kicsit sem segítesz. -motyogtam miközben kibújtam öleléséből.
-Bocsi, de ha ez az igazság. -rántott vállat. -Figyelj, ha Lou most hagyta, hogy megcsókolja, akkor valószínűleg később is hagyni fogja. De ha nem akkor jön az én életem értelme, vagyis te-mutatott rám- és kitalálsz valamit, hogy újra együtt legyenek. -ölelte át derekamat.
-Túlságosan is jól ismersz már. -mondtam mosolyogva és egy puszit nyomva arcára szorosan megöleltem.
-Héj! Ha befejeztétek a nyáladzást, akkor elkezdhetnénk végre enni. Kopog az éhségtől a nép szeme. -lépett be Harry a konyhába.
-Megyünk már. -forgattam meg szemeimet.

Louis szemszöge

Ha Elena szokásához híven nem zavart volna meg Harryvel, akkor hagytam volna, hogy megcsókoljon. Annyira jól esett a közelsége. Olyan érzés volt karjaiban lenni mintha újjászülettem volna. Újra azt a bizsergést éreztem, mint régen. A két éve elásott iránta érzett szerelmem most utat talált magának és a repedéseken át kitörni készült. Bármennyire is szeretem őt, de félek ettől a kitöréstől. Félek, hogy újra bántani fog vagy esetleg én őt. Ördögi kör ez, amiből egyikünk sem tud szabadulni így talán hagynom kellene, hogy bizonyítson nekem.

A vacsora alatt, ami egyébként isteni finom volt nem igazán szólaltam meg csak a gondolataimba merülve próbáltam a helyes döntést meghozni. Harry égető pillantásait végig éreztem magamon, ami jól esett, de borzasztóan idegesített is és legszívesebben rászóltam volna, de inkább hagytam ezt az opciót és helyett tűrtem pillantásait. Freddie egyre nyűgösebb lett így gyorsan felvittem a szobánkba és egy gyors fürdés után a macis pizsamájában már félálomba fektettem le. Egy darabig még ott maradtam, hogy teljesen átlépje az álmok mezejét majd vissza indultam a vacsorázó tömeghez és reménykedtem benne a desszertet még nem késtem le. Most szükségem van valami nasira. Gondolataimba merülve lábfejeimet bámulva lépdeltem visszafelé, de a figyelmetlenségemnek hála egy túl ismerős mellkasnak csapódtam.
-Louhhh. -suttogta.
-Harryh. -viszonoztam.
Állam alá nyúlva emelte fel lassan fejemet, hogy mellkasa helyett gyönyörű szemeibe nézzek. Keze állam alatt maradt, míg másikkal derekamnál fogva ölelt magához. Nem tudtam, hogy mihez kezdjek, de ezen gondolkozni sem volt időm ugyanis egyre közelebb és közelebb hajolt, mígnem ajkaink összeértek és egy lágy csókban forrtak össze. Átadva magam az érzésnek csókoltam vissza. Pár perc múlva levegőhiány miatt váltunk el és mikor rádöbbentem mi is történt szó nélkül elléptem előle és folytattam úti célomat a vacsorázókhoz.
-Lou! -kiabált utánam, de mit sem törődve vele igyekeztem a vacsorázókhoz.

-Louis, jól vagy? -termett mellettem El a semmiből miután a konyhába kerestem valami nasit mivel a vacsorát befejezték és már csak beszélgettek az asztalnál.
-Megcsókolt. Megcsókolt és én hagytam. -bámultam magam elé.
-Ééééésssss?
-És annyira jó volt. -kaptam tekintetem rá. -Újra azt éreztem, hogy élek, hogy őt nekem teremtette az Isten, hogy újra a régi, hogy.....szeretem őt. -soroltam érzéseimet idegesen.
-Nincs ezzel semmi gond. Ne légy ideges emiatt. Szereted ő és ő is téged. Félre kell tennetek a múltat és a jövőtökkel kellene foglalkoznotok. Louis, két éve nézzük, hogy szenvedtek a másik nélkül. Ne is merd tagadni, hogy nem így van. Végre beláthatnátok, hogy együtt kell lennetek. Együtt a világ ellen.
-Most ezzel azt akarod mondani, hogy hozzuk nyilvánosságra? -döbbentem meg.
-Ugyan már, nyílt titok a kapcsolatotok. -tárta szét kezeit Elena. -Már évek óta erre várnak a rajongóitok. Nem fogtok megvetést kapni. Ha mégis, akkor én magam fogom kitekerni a nyakukat. -mosolyodott el.
-Bolond vagy. -vigyorodtam el és szorosan megöleltem. -Köszönöm, hogy vagy nekem.
-Szeretlek Lou, de azt hiszem most meg kellene keresned Harryt. -bújt ki ölelésemből.
-Igazad van. -helyeseltem és keresésére indultam.
-Lou! -kiáltott utánam El.
-Hümmmm? -fordultam vissza.
-A ti szobátoktól két ajtóval arrébb keresd. -vigyorgott. -Freddiere majd ránézek később.
-Köszönöm.
-Kapd el tigris! -kiabálta utánam és reménykedtem benne, hogy a többiek nem hallották meg.

Harry szobájának ajtaja előtt megállva gondolkodás nélkül kopogtam be. Ha egy pillanatra is megálltam volna, biztosra veszem, hogy ínamba száll a bátorságom és inkább kisfiam mellé kuporodva sírom magamat álomba. Egy másodperccel később az ajtó kinyílt és elém tárult Harry alakja, amin csak egy boxer volt. A látvány teljesen megbabonázott és mg mielőtt bármelyikünk is megszólalhatott volna ajkaira tapadtam. A hirtelen jött csóktól meglepődve hátrébb lépett, de nem szakította meg csókunkat. Kihasználva tettét mozdultam vele én is így az ajtót becsapva mögöttünk csókoltam tovább már a szobában. Levegőhiány miatt elválva egymástól, homlokunkat összeérintve lihegtünk heves csókunk után.
-Louis....mond el nekem, hogy mégis mi van most köztünk?
-Nem tudom.
-Akkor ki tudja? -kérdezett vissza és elrontva a pillanatot ellépett tőlem.
-Harry......-motyogtam.
-Akkor azt mond, hogy szeretsz. -Mond ki Lou...mond ki és a csillagokat is lehozom neked az égről. -mondta kicsit indulatosan miközben fel-alá járkált.
-Szeretlek. -szólaltam meg végül pár perc feszült csend után. -Mindig is szerettelek.
-Én is szeretlek Lou. Örökre. -lépett elém és ajkaink ismét vad táncba kezdtek. 

Hát sziasztok Babáim!💜

Remélem még itt vagyotok....
Meghoztam a következő részt, amit talán kicsit összecsaptam, de ennyire telt most..😕 Reményeim szerint a következő rész majd kárpótol benneteket. 😉
Imádlak titeket és köszönöm ha még itt vagytok velem és olvastok.

Millió pussz. Dumbooka😘