Lebuktatok (Szünetel)

1. rész

Nem kínozlak titeket és itt is van az első rész. 😁😘

Ez a napom is ugyanúgy indult, mint a többi az unott kis életemben. 4:30-kor csörgött az ébresztőm, amit nyöszörögve nyomtam ki. Utálom, mikor délelőttös vagyok. Nem megy a korán kelés. Pedig már hozzá szokhattam volna, hiszen harmadik éve dolgozom a boltban. Kómásan másztam ki az ágyamból és totyogtam a fürdő felé, de sikeresen belerúgtam a félig nyitott ajtóba.

-Hogy az a.... -ugráltam fél lábon a fájdalomtól. Csak én lehetek ilyen béna.

Miután sikeresen kibicegtem a fürdőbe a tükörbe nézve hirtelen azt se tudtam, hogy ki néz rám. A szemeim alatt hatalmas karikák voltak és a hajam...húúú. A fejemen ahol a hajamnak kellene lennie, nos, hát ott egy szénakazal csücsült. Egy nagy sóhajjal nyúltam a hajolajamért és nyomtam a tenyerembe, majd dörzsöltem hajvégeimbe. Hát akkor kezdődjön a harc, ami a fésűm és a hajam között történik. Egy negyed óra küzdelem után jelentem a fésűm győzött így most már tincseim rendezetten omlanak vállaimra. Egy nagy ásítás kíséretében mentem vissza szobámba, hogy kitaláljam mai öltözetemet.

-Na Bogyó, ma mit vegyek fel? -kérdeztem a hamuszürke színű félperzsa cicámat, aki a lábaimnak dörgölőzött. Azt hiszem, kezd az agyamra menni az egyedül élés.

A szekrényembe bújva kikaptam onnan egy rövid farmert és egy egyszerű rózsaszín pólót, mivel szerintem ma is lesz vagy 40 fok. Öltözés után gyorsan felpillantottam az órára, ami 5:15-öt mutatott.

-Basszus! -rohantam vissza a fürdőbe mivel egy negyed óra múlva indulnom kell.

Egy gyors natúr smink után trappoltam lefelé a lépcsőn és kaptam fel a cipőmet majd a táskámat és indultam volna mikor is valaki nyávogott egyet.

-Bogyó! -csaptam magam homlokon. -Bocsánat. -léptem vissza és rohantam a konyhába.

Hihetetlen hogy ilyen okos macskám van. Rám szól hogy elfelejtettem kirakni a reggelijét. Gyorsan felbontottam neki egy konzervet és a felét a táljába öntöttem. Ismét felkaptam a táskámat és rohantam kifelé.

-Jó légy! -szóltam vissza cicámnak majd bezártam az ajtót.

Táskámba dobva a kulcsomat igyekeztem a bolt felé. Az út felét végig futottam így 5:55-re beestem.

-Már 10 perce itt kellene lenned. -morgott rám Jim.
-Neked is jó reggelt! Még időben vagyok. Nem? -nyomtam egy puszit arcára.

Most biztos azt hiszitek, hogy járunk, de nem. Jimmel már gyerekkorunk óta barátok vagyunk és meg sem fordult a fejünkbe a szerelem gondolata, mivel Jim meleg. Én voltam az első, akinek elmondta másságát. Tartott tőle, hogy meggyűlölöm, de nem így lett. Talán még szorosabb lett a barátságunk amióta színt vallott nekem. Gyorsan betrappoltam az öltözőbe és a szekrényemből kivettem a kis névtáblámat, amit felcsatoltam a pólómra. Olyan szerencsénk van, hogy nincs kötelező munkaruházatunk. A táskámból kitúrtam a telefonomat, ami a nagy sietségben a legaljára süllyedt és a farzsebembe süllyesztve már indultam is a szokásos nyitás előtti megbeszélésre.

-Jó reggelt mindenkinek! -üdvözölt minket a főnökünk Amanda.
-Jó reggelt! -mormoltuk vissza.
-Nos a mai napon Helen és Mark lesznek a hentes pultban, Jack és Jenny kasszáznak és végül Jim és Elena feltöltenek. Van kérdés? Óhaj, sóhaj? -kérdezte és mivel senki sem szólalt meg így folytatta. -Akkor hajrá! Jó munkát!

A szar ébredésem után végre van valami jó is. Imádom mikor feltölő vagyok. Vigyorogva indultam Jim után, de egyből lefagyott a mosoly az arcomról mikor megláttam azt a rengeteg árut, ami az éjjel érkezett.

-Remek. -morogtam és elkaptam az egyik békát majd a raklap alá tolva felemeltem azt és kihúztam a boltba.
-Mi van csajszi? Elfelejtetted, hogy szerda van. -nevetett ki Jim, ahogy elhaladt mellettem egy raklappal.
-Hát, ja. -morogtam, ahogy elkezdtem szétvágni a fóliát, ami összefogta és megvédte az árut.

Mire 6:30-kor kinyitott a bolt addigra végeztem is az első raklapommal. Miután visszahúztam a maradék árut, amit nem tudtam kirakni jöhetett a következő. Alig bírtam megmozdítani annyira imbolygott így segítséget kellett kérnem.

-Jim! -kiabáltam ki neki.
-Mi van? -trappolt be.
-Segíts már. Amint megmozdítom, imbolyog jobbra-balra. Kapd el a végét. -utasítottam.
-Igen is asszonyom! -vágta magát vigyázz állásba és tisztelgett, mint a katonák szoktak.

Nevetve húztam ki az édességekhez a raklapot és megköszönve barátomnak a segítséget kezdtem pakolni.

-Ezt megúsztad! -kiabált a sor végéről Jim utalva a zöldséges raklapra, amit utálok pakolni.
-Hála az égnek! -emeltem tekintetem felfelé a kezeimmel együtt.

Azért utálom a zöldségeket, gyümölcsöket pakolni, mivel mindig tiszta kosz leszek, mire befejezem. Nem tudom Jim, hogy csinálja, de ő tiszta szokott maradni. Gondolataimba merülve és Louis új számát a Just like you-t dudorászva pakoltam tovább. Imádok feltölteni, de a legalsó polcokat utálom tölteni. Minek kell annyira lentre is pakolni? Én betiltanám. Nálam a legalsó polc térd magasságban lenne nem bokánál. Éppen bele voltam bújva a legalsó polcba ugyanis valami idióta kiborította a Mars csokikat és mindent beborított a fekete csomagos csokoládé mikor megszólított valaki.

-Elnézést. Kérhetnék egy kis segítséget? -jött a férfihang mögülem, ami úgy megijesztett, hogy megugrottam.

Ezzel csak az volt a baj, hogy be voltam bújva a polcba így a fejem bevertem a felettem lévőbe.

-A francba! -morogtam. -Egy pillanat. -kapkodtam össze a maradék csokit a dobozba majd tolattam ki. -Itt is vagyok. -tápászkodtam fel miközben a fejemet simogattam.
-Bocsi, hogy megijesztettelek. Ne haragudj. -mondta a férfihang miközben felkaptam a földről a csokis dobozt.
-Semmi baj. -tettem a raklapra a csokis dobozt. -Miben segítheteeeeek. -fordultam segítség kérőmhöz, de amint megláttam, hogy ki az szemeim akkorák lettek, mint egy tányér.
-Hello! -mosolygott rám.
-Szia! Jesszusom, te...te Louis Tomlinson vagy. -döbbentem meg. -Mit keresel te itt? Ohhh bocsi. Semmi közöm hozzá. -szégyelltem el magamat.
-Hát jelen pillanatban a chipseket keresem. -kuncogott zavaromon.
-Gyere, máris mutatom. -indultam meg.
-Szóval egy rajongómhoz van szerencsém? -kérdezte.
-A legnagyobbhoz. -mosolyogtam.
-Hát nem igazán veszem észre.
-Mit vártál? Hogy sikítva a nyakadba ugrok? Hát, ha gondolod, megteszem, de én nem ilyen vagyok. Imádom a zenédet, de 27 éves vagyok szóval én már kinőttem ezt a korszakomat. Sőt soha nem is volt ilyen sikítós, őrült rajongó korszakom. Ugyan olyan ember, vagy mint én csak neked jó hangod van velem ellentétben. -nevettem fel.
-Én nem úgy hallottam az előbb. Jó hangod van.
-Hát akkor rosszul hallottad. -ráztam meg fejemet. -Itt is vannak a chipsek. -mutattam végig a soron.
-Héj El! Segítenél? -kiabálta Jim, akit most meg tudnék fojtani egy kanál vízben.
-Mennem kell. -mutattam barátom felé. –Örülök, hogy találkozhattam veled. Kell még segítség?
-Részemről a szerencse. -mosolygott rám. –Köszi, nem kell.

Sietve indultam a türelmetlen Jim felé, aki elakadt a raklapjával. Segítés közben elmeséltem neki, hogy ki is volt az, akivel beszélgettem. Miután sikeresen behúztuk a raktárba Jim raklapját sietve indultam vissza a sajátomhoz. A Marsos dobozon egy kis cetli fogadott, amit ámulva néztem. Az volt ráírva hogy "A legnagyobb rajongómnak!" és alatta ott volt Louis aláírása. Milyen hülye vagyok! Ez eszembe se jutott, hogy autógrammot kérjek tőle, de szerencsére neki igen. Kezemben a kis cetlivel indultam a kasszák felé, de mire odaértem pont kilépett az ajtón.

Sziasztok Babáim!💜

Annyit el szeretnék mondani nektek, hogy nem tudom milyen időközönként hozom a részeket, de megpróbálok velük sietni. Remélem tetszett és várjátok a kövi részt. A véleményetekre nagyon kíváncsi vagyok.🙏😁

Pussz. Edi😘