20. rész

213 17 4
                                    

+18 rész!

Louis szemszöge

 -Szeretlek. -szólaltam meg végül pár perc feszült csend után. -Mindig is szerettelek.
-Én is szeretlek Lou. Örökre. -lépett elém és ajkaink ismét vad táncba kezdtek.

Az érzés, amit ebben a pillanatban éreztem leírhatatlan. Komolyan mondom még egy orgazmustól is jobb, pedig attól azért nem igazán van felemelőbb érzés. Harry csókja teljesen elvette az eszemet így az agyam kikapcsolt és a nadrágomban dudorodó férfiasságom vette át agyam irányítását. Hajtott a vágy, a vágy, amit csak is egyetlen ember bír kiváltani belőlem. Lassan az ágy felé kezdtem tolni csókunkat meg nem szakítva, és amint elértük a hatalmas ágyhoz egy mozdulattal eldöntöttem Harryt az ágyon, így elválva ajkaitól pár másodpercig gyönyörködhettem alakjában. Kínzó lassúsággal tornyosultam fölé majd estem ismét ajkainak és nyomtam ágyékomat sajátjához, amit ő egy halk nyögéssel díjazott.

-Add át nekem magad. Azt akarom, hogy élvezd Harryh. Élvezd, amit hamarosan csinálni fogok veled. -suttogtam miközben néha ajkaimmal lágy csókokat hagytam nyaka érzékeny bőrén. -Rendben? -kérdeztem szemeibe nézve mire alsó ajkát beharapva bólogatni kezdett. -Nem hallottam. -mordultam rá miközben újra az érzékeny területet kezdtem csókolni.

-Rendhbehn. -sóhajtotta.

Az, hogy átadta nekem az irányítást csak még egy bizonyíték, hogy tényleg megváltozott. Már nincs olyan, hogy ő a domináns, nincs olyan, hogy ő meg én, csak olyan van, hogy mi. A felesleges ruhadarabok gyorsan lekerültek rólunk így mind a szoba padlóján kötöttek ki háborús övezetet varázsolva az egyébként rendezett szobából. Ajkaim folyamatosan Harry baba bőrét kényeztették, amit ő halk nyögésekkel díjazott. Kínzó lassúsággal haladtam csókjaimmal egyre lentebb és lentebb néhol megszívva érzékeny bőrét így megjelölve testét. Le se tudtam volna tagadni, hogy nagyon is tetszett a helyzet. Az, hogy az alattam vonagló férfi miattam van ilyen izgalmi állapotban, hogy csillogó, vággyal és szerelemmel teli tekintetével figyeli minden egyes mozdulatomat, amit rajta végzek engem is kellőképpen beindított már. Nem igazán akartam már tovább húzni játékomat így végig nyaltam meredező férfiasságán majd ráhajolva ütemesen mozgatva fejemet szopni kezdtem.

-Ahhh. -túrt hajamba az első mozdulatomnál.

Soha életemben nem hallottam még ilyen hangokat tőle, amiket most kiadott magából. Valahogy megváltozott minden. Elhihetitek, ha azt mondom, hogy ismertük már egymás minden rezdülését, de most mintha tényleg egybe olvadnánk, és egy embert alkotnánk mi, így ketten. Mintha csak úgy lettünk volna egymás mellett eddig, amit talán igaz is. Volt ő és voltam én, de most mi vagyunk.

-Louis... -állította le munkálkodásomat majd egy szó nélkül fordított helyzetünkön így felül kerekedve rajtam hajolt ajkaimra újabb és újabb csókokért. -Most te jössz... -mondta olyan hihetetlenül szexin, hogy ott helyben el tudtam volna durranni már csak a hangjától, de megemberelve magamat csak egy kéjes nyögés hagyta el ajkaimat.

-Harrehhh. -nyögtem fel a hirtelen jött ingerre, ahogyan tövig eresztette férfiasságomat ajkai között.

Nem tudtam türtőztetni magamat így hangot adtam élvezetemnek, cseppet sem zavartatva magamat, hogy talán ezzel felébresztek mindenkit a házban. Nemsokkal később éreztem, hogy hamarosan el fog érni a mindent elsöprő élvezet hulláma így erőt véve magamon megszólaltam.

-Harrehhy... -nyögtem ki nevét.

-Hümmm? -kérdezte még mindig munkálkodva férfiasságomon.

-Behh...behnehd ak..akharohk.... -nyögdécseltem, de nem tudtam befejezni mondatomat viszont hála az égnek értette mit akarok így abba hagyva munkáját alsó ajkát beharapva gördült mellém. Lábai közé fészkelve magamat hajoltam ajkaira, míg egyik kezemet bejáratához simítva ingerelni kezdtem őt.

-Lou. - vált ki csókunkból majd az éjjeliszekrény fiókját kihúzva kikapta a síkosítót. -Mehet egyből. -nyújtotta felém a flakont. -Olyan szinten felizgattál már, hogy akár két Louiska is behatolhatna. Az sem érdekelne, csak végre bennem legyél. -mondta végig szemeimbe nézve.

Szó nélkül kikaptam kezeiből a tubust, amit ő egy kuncogással díjazott. Végig kentem teljes hosszomon a síkos anyagot majd egy adagot a bejáratához is majd visszazárva a tubust a hátam mögé dobtam. Bepozícionálva lassan hatoltam belé, ami mindkettőnkből egy állatias nyögést váltott ki.

-Faszikáim! -kopogtatott ünneprontó barátunk. -Örülök, hogy egymásra találtatok, de ha lehetni kicsit halkabban. Mindenkit felvertek.

-Bekaphatod Niall! Húzz el innen! -kiabált ki Harry.

-Fogjátok vissza magatokat! Ez az én házam és bármikor kidobhatlak titeket annak ellenére, hogy a legjobb barátaim vagytok! -morgolódott tovább.

-Niall! Hagyd már békén őket! -hallottuk meg Elena csilingelő hangját. -Bocsi fiúk! Folytassátok csak! -kiabált be. -Eszednél vagy Niall? Hogy lehetsz ilyen szemét, hogy megzavarod őket. Gyere már innen. Inkább örülnöd kellene, hogy végre egymásra találtak. -hallottuk, ahogyan El veszekszik vőlegényével majd egyre távolodó veszekedésük foszlányait majd egy hangos ajtócsapódást.

-Én Niall helyében menekülnék előle. -mondta kuncogva szerelmem.

-Most kicsit sem érdekel Niall. Hol is tartottunk? -hajoltam ajkaira és löktem egyet magamon így teljes hosszommal benne voltam már.

A szoba és valószínűleg az egész ház a mi nyögéseinktől voltak hangosak. Nem sokkal később a gyönyör hullámai söpörtek végig testemen elérve a kielégülés kapuját, ami pár lökés után Harryn is végigsöpört. Lihegve dőltem mellkasára majd kicsivel később mellé feküdve bújtunk össze.

-Szeretlek. -suttogta álmosan.

-Én is szeretlek. -motyogtam már félálomban.

Hát sziasztok ismét!

Nem tudom nektek mennyire tetszett ez a rész, de én mindig úgy érzem, hogy az ilyen jelenetek nem mennek nekem így sokkal tovább tart ezeket megírnom, mint általában a többit. Még most is azt mondom, ez nekem nem megy. Szerintem borzasztó rossz lett és valószínűleg a jövőben vagy nem írok ilyen részeket vagy segítséget kérek hozzá.....vagy nem tudom.

Azért remélem valamilyen szinten élvezhető volt és megütötte a szokásos szintet ez a rész. 

Pussz. Edi😘😘😘

Lebuktatok (Szünetel)Donde viven las historias. Descúbrelo ahora