Lebuktatok (Szünetel)

10. rész

Louis szemszöge

Reggel amint kinyitottam a szemeimet és végigfutott az agyamon mi is történt a tegnapi nap folyamán a szívem darabjaira hullott. Körülnézve a szobában bevillant az éjszakai besurranásom a mellettem édesen szunyókáló fiúhoz. A fájdalmat, amit a szívemben éreztem hirtelen átvette az izgatottság, ahogyan Jm mocorogni kezdett mellettem.
-Jó reggelt! -nyomott egy puszit a homlokomra majd el akart húzódni, de visszarántottam és ajkait lassú táncba hívtam enyéimmel.
-Jó reggelt! -mosolyogtam miután elváltunk egymástól.
-Hogy érzed magad? -kérdezte félve a lelki állapotomra utalva.
-Ha itt vagy mellettem semmi bajom. -bújtam hozzá.
-Kop-kop.... Bejöhetek? -nyitott be Elena. -Jó reggelt fiúk. -mosolygott ránk.
-Jó reggelt. -mondtuk egyszerre Jimvel. -Honnan tudtad, hogy itt vagyok? -tettem még hozzá gyorsan.
-Tudod....mind a kettőtöket ismerem már, mint a tenyeremet és ismerve a lelki állapotodat gondoltam, hogy itt foglak találni. -kuncogott megdöbbent arckifejezésemen.
-Túl jól ismersz már minket. -nevetett fel Jim.
-Komolyra fordítva a szót, mi a helyzet veletek? -tette fel kérdését, ami az én agyamon is átfutott miután felébredtem.
Jimvel összenéztünk és szavak nélkül is megértettük egymást így visszafordulva Elena felé nyitottam szólásra ajkaimat.
-Igen. -mondtam mosolyogva.
Magamban eldöntöttem, hogy ezt azért meg kell még beszélnünk Jimvel, de most azt érzem, sőt tudom, hogy most mellette van a helyem. Harry nem érdemel meg és talán most a harag uralkodik az érzelmeim felett, de sajnos vagy nem még mindig szeretem őt. A Jim iránt érzett vonzalmam talán az idő múlásával szerelemmé fog változni így tovább lépve elelejthetem Harryt. Nem lesz könnyű, de ha erős leszek tudom, hogy sikerülni fog.
Reggeli után, amit Elena készített nekünk, egy szó nélkül bezárkóztam a szobámba és elkezdtem összepakolni Harry cuccait. Időközben a szívemet marcangoló fájdalomnak hála könnycsatornáim megnyíltak és a sós folyadék a gravitációnak köszönhetően lefelé szánkázott arcomon, míg nem hatalmas cseppek formájában landoltak az éppen kezemben tartott papírlapra. Harry új dalának vázlata volt, amit még én sem láttam. Rólam szólt....csakis rólam. Hogy honnan tudom? A lap jobb első sarkába ott volt a nevem egy szívecskében. Miközben lovastam a szívem épen maradt darabkái is apró morzsákká őrlődtek szét így elviselhetetlen fájdalmat okozva számomra. Letörölve az azóta szűntelenül hulló könnyeimet összegyűrve a papírlapot dobtam az egyik dobozba, majd néztem körbe hol találok még olyan dolgot, ami Harryé lehet.
Miután bezárkóztam a szobámba Jim folyamatosan az ajtón dörömbölt és kérlelt, hogy engedjem be viszont nem foglalkozva szavaival folytattam a pakolást. Ezt egyedül kell lezárnom. Hallottam beszéd foszlányokat odakintről beszűrődni viszont nem értettem, de gondoltam Elena próbálja lerángatni az ajtótól Jimet. Valószínűleg sikerült is neki mivel abba maradt a dörömbölés. Hálás voltam Elenanak, amiért ily módon a segítségemre sietett.
Egy óra pakolás után a szoba szinte üres lett és 15 teli doboz valamint 3 megpakolt bőrönd várta gazdáját, hogy elvigye a szoba közepéről. A sarokban helyet foglalt még 3 doboz, amibe a közös képeink, emlékeink és a Harrytől kapott ajándékok kaptak helyet. Nem hiszem, hogy továbbra is itt fogok aludni, de akkor sem akarom többet ezeket látni.
-Na végre! -pattant fej Jim a kanapéról Jim amint meglátott. -Jól vagy? -ölelt szorosan magához.
-Sajnálom, hogy nem engedtelek be, de ezt muszáj volt egyedül lezárnom. -motyogtam mellkasába.
-Semmi baj. -tolt el magától. -De legközelebb ne ijessz rám ennyire.
-Nem lesz legközelebb. -suttogtam ajkaira majd egy lágy csókban forrtunk össze.

Harry szemszöge

Reggel korán keltem és még mielőtt Nick felébredt volna leléptem. Egy taxit leintve indultam vissza a party helyszínére, hogy az autómba bepattanva a rég látott lakásomhoz induljak. Tudom, hogy előbb vagy utóbb beszélnem kell Louval, de egyszerűen még nincs annyi lélekjelenlétem hála a másnaposságomnak. Belépve a jól ismert közegbe egyből a fürdő felé vettem az irányt, hogy egy gyors zuhany után levágódva a kanapéra a tv-t bámulva gondolkozzak.
Már vagy húsz perce valami béna sorozatot bámultam mikor kivágódott a bejárati ajtó és egy tajtékzó Niall trappolt be.
-Niall kérlek, nyugodj meg. -pattantam fel a kanapéról.
-Harold Edward Styles! Mi a fészkes fenét műveltél? -kérdezte szinte már ordítva.
-Kérlek hallgass meg. -próbáltam nyugtatni, de nem igazán jött össze.
-Te idióta! -ordította majd az ökle találkozott az arcommal.
A hirtelen jött ütésnek köszönhetően elvesztettem az egyensúlyomat, minek köszönhetően hátra tántorodtam és szemeimet összeszorítva vártam a fájdalmas találkozásomat a padlóval. Viszont hála a kanapénak, ami mögöttem húzódott ez nem történt meg.
-Áuccsss. Ez fájt. -simogattam arccsontomat fedő bőrfelületet. -Z meg fog látszani. -motyogtam.
-Megérdemelted. -vágódott le mellém már sokkal nyugodtabban.
-Tudom. -sóhajtottam miközben felálltam mellőle és a fürdőbe mentem.
Belenézve a tükörbe megdöbbenve nézegettem Niall remekművét, ami már most hatalmasra dagadt és elkezdte a szivárvány több színét is felvenni.
-Ne máááár. -nyafogtam. -Most muszáj volt ezt? -mentem vissza barátomhoz miközben kezemmel az ütés helyére mutattam.
-Most mi bajod van? Szerintem így jobban nézel ki. -kuncogott. -De ugye tudod, hogy nem értek veled egyet és ezt a megcsalást meg kell beszélned Louval.
-Niall.....én.....én.....én tegnap szakítottam vele. -böktem ki végül mondandóm. -És próbálok erőt gyűjteni, hogy......
-Mi? -vágott a szavamba nőket megszégyenítő magas hangon. -Most ez komoly? Te nem vagy normális. Soha az életbe nem fogsz még egy ilyen hülyét találni, aki elnézi a sok szarságodat.
A további fél óra azzal telt, hogy Niall kioktatott és szinte a földbe tiport amiért ezt mertem tenni Louisval. És talán igaza van, amit soha az életbe nem vallanék be neki, de már nem éreztem jól magam a kapcsolatunkban. Szerettem és még az is meglehet, hogy most is szeretem, viszont már nem megy a bujkálás. Nem értem és soha nem is fogom megérteni, hogy miért nem lehetett nyilvánosságra hozni a kapcsolatunkat, hiszen a rajongóink oda voltak és vannak még a mai napig Larryért. Merengésemből Niall ütése térített vissza, ami a tarkómat érintette.
-Niall, befejeznéd a bántalmazásom?! -csattantam fel.
-De ha megérdemled. -rántott vállat kuncogva. -És amúgy is jól esik, de most már megyek, mert este randim lesz.
-Mi? Mégis kivel? -döbbentem meg, hiszen nem tudtam egy csajról se, akivel randizhatna.
-Majd este elmondom, de azt hiszem ez komoly dolog lesz. -kacsintott.
-De nem este lesz a randid? Akkor hogy fogsz ide jönni? -értetlenkedtem.
-Hétkor talizunk az étteremnél, vacsizunk, dumálunk, hazakísérem és olyan 11 körül már itt is leszek. -fejezte be mondandóját már az ajtóban állva.
-Remek, akkor ma sem fekszem le időben. -motyogtam már magamban ugyanis se szó se beszéd rám csapta az ajtót.
-Óóóó.....és ha nem egy hatalmas pizzával fogsz várni kapsz egy másik monoklit is. -nyitott vissza Niall.
-Nem is te lennél, ha nem kellene kaját hozatnom neked. -nevettem fel.
-Vicces vagy. Te is tudod, hogy milyen kicsi adag kajákat adnak az éttermekben. -forgatta meg szemeit Niall. -Na mentem, csá! -csapta be az ajtót maga mögött.
Ismét visszatértem a tv bambulásához, de ez az állapot nem tartott sokáig, mivel a telefonom csörögni kezdett. Ez nem lehet igaz. Egy perc nyugalmam se lehet, hogy felkészüljek a Louval való találkozásra? Előhalásztam zsebemből a készüléket és egy nagy sóhajtás után a zöld kis ikonra érintve ujjamat felvettem majd a fülemhez emelve beleszóltam.
-Szia El!
-Te csak ne "Szia El-ezz" itt nekem! -csattant fel.
-Kérlek, Elena ezt most fejezd be, már Nialltól megkaptam a fejmosást, sőt még attól is többet.
-Eszem ágában sincs semmit se mondani a történtekre. Nagyon haragszom rád, de nem szólok bele.
-Köszönöm. -hagyta el ajkaimat egy megkönnyebbült sóhaj.
-Csak azért hívtalak, mert Louis üzeni, hogy a délelőtt folyamán vidd el a cuccaidat. Már összepakolta, szóval bármikor jöhetsz értük.
-Rendben, de miért nem Louis hívott?
-Most ugye csak viccelsz? -kérdezte szarkasztikusan.
-Igaz, jogos. -motyogtam. -1 óra múlva ott leszek. Szia El!
-Szia Harry! -tette le a telefont.
Van egy olyan sejtésem, hogy Louis nem lesz hajlandó velem beszélni és talán így lenne a legkönnyebb mindkettőnknek, viszont ez azért meg kellene beszélnünk.

Sziasztok Babáim!💜

Meg is hoztam nektek a kövi részt. Nagyon nehezemre esik ilyen részeket írni, de ezt a történetet így találtam ki, de hamarosan jönnek a vidámabb és szerelmesebb részek.
Remélem tetszett.😉

Pussz. Edi😘