Nem hiszem el! (SF9 - Rowoon ff.)

Ez nem lehet igaz...

"Ne feledd! Ő sose felejt!"

Egész északa ezek a szavak jártak a fejemben, így nem meglepő, hogy nem tudtam aludni és hogy reggel úgy néztem ki, mint egy zombi... Emellett csoda, hogy a pánikrohamom nem jött vissza, de inkább nem is mondok semmit, nem akarom elszólni magam...

Mikor a lányok megláttak és megkérdezték, hogy mi van velem, mindenkinek azt mondtam, hogy csak rosszul aludtam. Viszont egy ember nem hitte el a mesém. Mikor mentem volna le reggelizni, Soo Gi visszatartott.
-Biztos volt oka, hogy miért nem aludtál. Elmondod? Vagy egyszerűen szerelmes vagy? Esetleg Ro.. -de itt olyan csúnyán néztem rá, hogy abbahagyta. - Szóval mi történt? -szegezte nekem a kérdést, én meg odaadtam neki a telefonomat, hogy olvassa el az üzenetet, amit én már vagy milliószor megnéztem abban a reményben, hogy egyszer csak eltűnik és rájövök, hogy csak egy rossz álom volt az egész...
Amúgy ami a legrosszabb ebben az egészben, -amellett, hogy kiderült, hogy nem tévedés volt a tegnapi, és még a telefonszámomat is tudják-, hogy nem tudtam, hogy kivel állok szemben, ki nem felejtett el valamit. Ha tettem volna valami olyat, az sokkal jobb lenne, mert lehet, hogy helyre tudnám hozni, vagy ha olyan lenne akkor tudnám, hogy miért csinálják ezt velem... De esküszöm semmi sem jutott eszembe, és ez mindennél rosszabb volt...
-Kata ez már nem vicc! Szerintem tényleg jelentenünk kéne ezt a rendőrségen! -mondta ekkor Soo Gi, ám én csak megráztam a fejem, ugyanis én még mindig reménykedtem benne, hogy ez nem igaz..
-Hű, de kemény fejű vagy! Én nem tudlak meggyőzni, igaz? Akkor ki beszélhetne rá? Megvan! Rowoon. Gyere, mondjuk el neki. - ragadta meg a karom, ám én visszahúztam.
-Kérlek ne! Már így is elárasztottam a problémáimmal és nem akarom, hogy ezentúl kerüljön, mert csak panaszkodom...
-Ugyan már! Soha nem gondolna ilyet!
-Lehet... De akkor se... Kérlek! Majd te vigyázol rám, jó? - mosolyodtam el.
-... Rendben. - válaszolta lassan. - Most az egyszer nem mondom el neki. De ha lesz még valami, ne is reménykedj, hogy csöndben maradok. És igen, majd én leszek a testőröd. - nevette el magát, amire megnyugodtam... Mostmár, hogy valaki tudott róla és nem csak magamba fordulva aggódtam, sokkal jobban éreztem magam...

Viszont mikor leértünk, melepetés fogadott minket az ebéldőben... A terem közepén egy nagy csoport állt körbe valamit, így mi is odamentünk és egy vetítőgéppel meg számítógéppel bajlódó Dawoont és Chanit láttunk. A többiek meg csak körülöttük álltak és várták, hogy készen legyenek.
-Mi történik? -léptem Inseong mellé.
-Kitalálták, hogy amíg mindenki eszik, vetítsük le az újévi köszöntőinket.
-De hát ma már január másodika van...
-Igen, de Chani ragaszkodott hozzá, a többiek meg beleegyeztek...
-Mindenki?
-Aha, hiszen addig is lehet nevetni a másikon. - vigyorodott el.
-Ez igaz... -mondtam mosolyogva, majd elmentem venni magamnak egy kis ételt és leültem, de fél perc múlva már Soo Gi is ott volt.
-Minden rendben? Biztos ne mondjuk el?
-Igen. -mosolyogtam rá, majd szinte egyszerre huppant le mellénk Chae Won, Yun Seo és Ha Eun.
-Ti meg hol voltatok? Azt hittük elvesztetek...
-Ja csak lemaradtunk kicsit. -vonta meg a vállát Soo Gi. -Amúgy honnan jött ez a vetítős ötlet?
-Hát miután megérkeztünk és leültünk enni, mikor senki nem tudta, hogy hol vagytok, Rowoon felvetette, hogy nem akarunk e valami különlegeset csinálni ma reggel, hogy mindenkinek jó hangulata legyen, mire Dawoon és Chani egymásra néztek, majd egyszerre kiáltották el magukat, hogy "vetítééés" -utánozza a hangjukat Chae Won, amit képtelen voltam megállni nevetés nélkül. - Szóval erről maradtatok le... -fejezte be.
-Amúgy ti álmodtatok valamit? - szólt közbe ekkor váratlanul Ha Eun.
-Hát nekem rózsaszín mini hercegnőfigurák repkedtek a fejem körül miközben táncolni próbáltam.... -nevette el magát Chae Won.
-Én új zenét kerestem, de az egyik se tetszett, csak valami fura törzsi zenék mentek a rádióban. - szólalt meg mosolyogva el Yun Seo is.
-Mindenkinek ilyen fura álmai voltak?!? Jó kis helyre kerültem... Én nem álmodtam semmit, pedig ki tudja, lehet, hogy én meg bárányon lovagoltam volna... -vigyorodtam el- De amúgy ez hogy jutott eszedbe? -fordultam Ha Eun felé.
-Csak mert múltkor más is beszélt erről, így gondoltam megkérdezlek titeket is. -vonta meg a vállát. Vajon ki lehet az a "más"?? Csak nem egy fiú? Gondoltam mosolyogva, arra, hogy mennyit beszélgetett szilveszter este azzal a gyakornok fiúval...
-Ki? - néztem rá "csodálkozóan".
-Rowoon. - Hogy mi?? Vele beszélgetett? Hogyhogy? És milyen álom?
-Ő is álmodott? -nyögtem ki nagy nehezen.
-Aha, valami visszatérő álom. Valami erdő vagy mi... De már nem nagyon emlékszem...-Hogy lehet, hogy nem emlékszik arra, amit Rowoon mondott? Mondjuk ha csak random beszélgettél valakivel ez megesik. Csak a fontosakat nem felejted el... De várjunk csak! Akkor miért emlékszem én mindenre, ami vele kapcsolatos??? Hmm inkább hagyjuk....
-Értem. De amúgy... -kérdeztem volna meg, hogy mikor beszéltek erről, amikor egyszer csak Chani kiálltott fel.
-Megvaaan! Mindenki üljön le, pillanat és kezdjük! - mondta, mire mindenki odafordult. És hát el is kezdtük... A videók többsége normális volt, komoly, de mégis jópofa, viszont a fiúknál... Amit Dawoon előadott, meg aztán a többiek is... Hát én nem bírtam ki nevetés nélkül...