Nem hiszem el! (SF9 - Rowoon ff.)

Töretlenek

Reggel miután felkeltünk és lementünk reggelizni, nagy felfordulás fogadott minket. A CEO gondterhelten beszélgetett Mufurccal, miközben a teremben mindenki felbolydulva magyarázott a társának.
-Mi történt? - kérdezte Soo Gi Chani mellé lépve.
-Mufurc irodájából eltűnt egy számára fontos kitüntetésre kapott érem.
-Mikor? Éjjel? - gondolkodtam el. Hiszen én láttam valakit este... Csak azt nem tudom, hogy ki lehetett... Talán a tolvaj?
-Igen, tegnap elvileg még megvolt, de ma reggel már csak a hűlt helyét lehetett látni. - válaszolta Chani a fejét csóválva.

Egész reggeli alatt végig csak arra a sötét árnyra tudtam gondolni, amit éjjel láttam. Hiába igyekeztem, semmi különös ismertető nem jutott róla eszembe, olyan gyorsan történt minden, időm se volt alaposan megszemlélni őt, és hát őszintén szólva álmos is voltam, és nem is nagyon érdekelt, hogy ki lehet. Azt hittem, hogy csak az egyik másik gyakornok. Bárcsak jobban megnéztem volna! - gondoltam magamban, nem is sejtve, hogy az tényleg nagyon jó lett volna...

Mivel nagy töprengésem közepette nagyon lassan ettem, így én értem fel a lányok közül a legutolsónak a szobámba, ahol négy meglepett, hezitáló, de legfőképp megdöbbent arc fogadott.
-Kata, te... te tudsz valamit a ma éjjeli ügyről? Egész reggeli alatt olyan furán néztél és... -akadt el Yun Seo a beszédben.
-És? - húztam fel a szemöldököm.
-És szeretnénk bízni benned, úgyhogy mondd a szemünkbe nézve, hogy nem te tetted. - nézett rám Chae Bin kissé vádló hangon, bár a szemében inkább a könyörgés látszódott.
-Mit? Mit nem tettem lányok? Miről van szó??? - kérdeztem tanácstalanul, mikor leesett, hogy miről van szó. - Jesszus lányok, ugye nem azt akarjátok mondani, hogy szerintetek én loptam el azt az érmet?
-Hát hallottuk, hogy este kimész... - szólt halkan, szemét lesütve Ha Eun.
-Igen, kimentem, de azért mert kaptam egy üzenetet, ami nagyon feldúlt, s ami miatt szabadulni akartam innen, anélkül, hogy titeket zavarnálak a bajaimmal! - mondtam a szemöldökömet felhúzva. - De miért feltételezitek hogy én voltam? Ugye... ugye nem a Su Bin-os incidens miatt? -szorult el a torkom.
-Az se könnyít a helyzeten, de nem, nem azért. Hanem emiatt. - húzott elő a háta mögül egy érmet Chae Bin.
-Ez... ez amire gondolok? - döbbentem meg. - De hol találtátok? És miért nem vittétek el rögtön mufurchoz? És miért engem gyanúsítotok?!?
-Nálad találtuk.
-Hogy mi?
-A fiókodban. - magyarázta Soo Gi.
-De... Vagyis várjunk... Először is mit kerestetek a fiókomban? Eleve rám gyanakodtatok és így kihasználtátok az alkalmat, hogy épp nem vagyok itt?
-Mi? Nem dehogy. - vágta rá Soo Gi. - Tudod a Chae Bin tegnap kölcsönadta neked a töltőjét, és mivel most kellett neki, de nem voltál itt, gondolta megkeresi ő.
-Igen, és azért bocsi, hogy belenyúltam a cuccaid közé pedig lehet nem akartad. - hajtotta le a fejét Chae Bin.
-Semmi baj, csak azt hittem gyanakodásból nyúltatok bele. De mondd csak tényleg ott volt ez az érem?
-Igen, a legfelső fiókban mindennek a tetején.
-Az lehetetlen... hiszen én még sose láttam ezt az érmet...
-De akkor hogy került oda?
-Azt nem tudom, de most őszintén! Szerintetek ha valamilyen eszement okból én loptam volna el, akkor miért a legkönnyebben megtalálható helyre raktam volna??
-Ez mondjuk igaz. - bólintott Yun Seo, mikor Su Bin rontott be hozzánk.
-Látja uram? - mutatott a kezemben lévő éremre kárörvendően. - Mondtam, hogy nála lesz! Tudja mit tett még? Ellopta az én fülbevalóimat is! Azokat, amiket a...
-Elég lesz Su Bin, köszönjük - intette le mufurc a lányt, majd felém fordult. - Kata elmagyaráznád, hogy mit keres az nálad? -tekintett rám dühösen.
-Ö... Hogy mi? - fagytam le egy percre, majd az éremre pillantottam. - Ja, hogy ez. Hát persze, épp ezt akartuk tenni. - kezdtem bele. - Ma miután feljöttünk, Chae Bin ezt találta a fiókomban, ami gőzöm sincs, hogy került oda. Mindenesetre most akartunk menni magához, hogy elmondjuk mi történt. - mondtam, majd átnyújtottam neki az érmet.
-Nem is igaz! Biztos, hogy ő lopta el és el akarta rakni, csak rajtakaptuk! Biztos kleptomániás! - mutatott rám Su Bin meggyőzően.
-Nem igaz, tényleg fogalmam sincs, hogy kerülhetett oda! - mondtam feltartva a kezem, ugyanis tényleg ötletem se volt, hogy mi történhetett.
-Egyenlőre még nem tudjuk biztosan kijelenteni, hogy mi történt, mindenesetre egy biztos, ha maga volt, azt nem foga sértetlenül megúszni, világos? - mondta mufurc majd elviharzott az éremmel együtt.
-Ejnye, ejnye két lopás is? Nem sok ez ilyen rövid idő alatt? - húzta fel tettettett megrökönyödéssel a szemöldökét Su Bin, majd hátradobva a haját ő is peckesen kivonult.
-Nem is akartuk még mufurchoz vinni az érmet. - szólalt meg pár percnyi csönd után Ha Eun.
-Miért ti nem akartátok? Nem ez lett volna a megoldás, ha ők nem toppannak be ide hirtelen? - mutattam az ajtóra, amire csak lesütött szempillantásokat kaptam. - Ja szóval azt hittétek, hogy én meg akarom tartani? Hát ez szuper... - mondtam majd felkapva a telefonom és a fülhallgatóm én is kijöttem a szobából nem törődve a többiek utánam kiabálásával. A folyosón átvágva, csak akkor jöttem rá arra hogy mi vár rám, amikor a pihenőhelységbe értem. Su Bin ott állt a terem közepén és a többieknek magyarázott. Ahogy beléptem, minden szempár felém fordult, ujjak mutattak rám, elfolytott suttogások hallatszódtak, melyek szép lassan hangos vádaskodásba mentek át.
-Hét te! Mi lesz a következő cucc amit ellopsz? Valakinek az összes pénze?
-Nem is az a kérdés, hogy mit fog ellopni, hanem az, hogy kitől! Ezentúl tuti el fogom zárni az értékeimet, amíg ez az európai szabadon járkál itt... - vágtak hozzám ilyeneket, ami ráébresztett arra, hogy mostmár azok is engem gyanúsítanak, akik eddig talán még hittek is nekem... Így gyorsan megfordultam és kimenekültem amilyen gyorsan csak tudtam. Először arra gondoltam, hogy keresek egy elhagyatott helyet, ahol egyedül lehetek csak a zenémmel, de aztán inkább a táncterem mellett döntöttem, hiszen tudtam, nem tenne most jót egy lelki összeomlás egyedül a sarokban.
Már vagy jó 2 órája gyakorolhattam, amikor Soo Gi és Chae Bin lépett be a terembe.
-Kata... Nem akarsz lezuhanyozni? - kezdte Soo Gi óvatosan. - Tudod mindjárt itt az ebéd és te teljesen megizzadtál.
-Figyelj Kata. - szólalt meg Chae Bin is. - Mi... Igaz, mi egy percre elbizonytalanodtunk, de utána látva a megdöbbenésedet rájöttünk, hogy hülyék voltunk. Nem kellett volna téged gyanúsítanunk. Hiába mondogattuk múltkor, hogy mi sosem kételkednénk benned, most mégis megtettük. És nagyon sajnáljuk... Tényleg... - nézett rám szomorúan, ami miatt egyszerűen nem tudtam továbbra is haragudni rájuk... Bár ha belegondoltam, nem is nehezteltem rájuk, csak abban a pillanatban hirtelen letaglózótt a helyzet...
-Igazából, én tartozom bocsánatkeréssel- szólaltam meg - Túlreagáltam a dolgot, sajnálom, hiszen nem is csináltatok semmit rosszul. És most még ide is jöttetek bocsánatot kérni...  -hallgattam el - De ha azért vágtok ilyen fancsali képet mert aggódtok, akkor nyugi,  nem csinálok semmi hülyeséget, jól vagyok. - mosolyodtam el. - Bár azért a többiek közé még nem biztos hogy be akarnék menni - húztam a szám - mármint nem Yun Seo-ékra gondolok...
-Persze, érthető. - bólintottak, de továbbra is csak mozdulatlanul álltak.
-Amúgy most megölelnélek titeket - kezdtem el ezért, hogy feldobjam a hangulatot - de szerintem vagyok olyan büdös már, hogy ne akarjátok. - vigyorodtam el.
-Annyira azért nem lehet rossz... - mosolyodott el Soo Gi, majd mindketten odajöttek hozzám és egy nagy ölelésben részesítettek.
-Pfú mégis igazad volt... - vigyorodott el egyszer csak Chae Bin, amire megtört a jég, és kb minden újra olyan lett mint korábban...