Nem hiszem el! (SF9 - Rowoon ff.)

Prológus

Egy 20 éves magyar lány, Koreában az FNC Entertainment előtt. Ez vagyok én. Hogy mit keresek itt? Hosszú történet, de elmesélem...
Egy évvel ezelőtt egy ösztöndíj miatt kint töltöttem egy fél évet Kanadában. A családnál, ahol laktam megismerkedtem Amy-vel, a legidősebb lánnyal, aki idővel a legjobb barátnőm lett. Nagyok sokat voltunk együtt, éjjel nappal dumáltunk és röhögtünk mindenféle kis apróságon és hát emellett együtt ismertük meg a kpop-ot, ami rögtön magával rántott minket is. Meg voltunk őrülve érte (de persze még most is...) és ezen kívül még kdramákat is elkezdtünk nézni, szóval teljesen beleástuk magunkat ebbe a témába.
Egyik nap láttunk egy plakátot, hogy az FNC Academy (Global Training Center ha valakit nagyon érdekel) 15 éves vagy annál idősebb kpopot szerető fiatalokat keres, akik kipróbálnák magukat, vagyis szívesen lennének (ha sikerülne) gyakornokok a cégnél. Ezt a hírt persze mindketten "Erre feltétlenül menjünk el! " kiáltással jutalmaztuk, de semelyikőtünk nem gondolta komolyan. Bár tudunk táncolni és a hangunk se katasztrófális, úgy gondoltuk, hogy esélyünk sincs. Így nem is foglalkoztunk ezzel tovább. Ám este amikor otthon beszélgettünk a családdal valahogy szóbakerült ez és Amy anyukája nem értett minket, hogy miért nem próbáljuk legalább meg. Hiszen mi veszítenivalónk van? Semmi. És ez igaz is. Ebben mindenki egyetértett így este hosszas tipródás után úgy döntöttünk egye fene, miért is ne?
2 héttel később elmentünk a meghallgatásra, mindketten kitettünk magunkért, de utána csak nevettünk egy jót és el is felejtettük.
Ám 3 hét múlva érkezett két levél a nevünkre, nem mástól, mint tőlük. Nagyon elcsodálkoztunk, de hát gondoltuk biztos udvariasan elutasítottak minket. Először Amy nyitotta ki. És igen, udvariasan, de elutasították. Néztem az arcát, hogy látok-e rajta valami szomorúságot, de nem. Azt mondta, hogy ha fel is vették volna, nem ment volna el, hiszen itt van a családja, a barátja és hát az ő álma az, hogy orvos legyen. Próbának jó volt, de ennyi. És ez mondjuk igaz is, hiszen amióta megismertem, ez az egyik nagy célja az életben... Ezzel ellentétben én inkább a nyelveket szeretem, így az a tervem, hogy egy turisztikai cégnél fogok elhelyezkedni...
Na de visszatérve, én is kibontottam a levelemet és már mondtam is volna, hogy hát engem se vettek fel, amikor megláttam.
"Kedves Erdőssy Katalin! Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert cégünkhöz."
Hogy mi? HOGY MI??? Én? Felvételt?? Az FNC Entertainmenthez???
És én csak néztem a papírt némán... Ebből a szótlan állapotomból a barátnőm sikítása rángatott ki.
-Ezt nem hiszem eeeeel!!! Felveteeeek Kataaaaa!!!!! Gratuláloook!! -és hatalmas lendülettel megölelt. Én meg még mindig nem tudtam megszólalni. Fel kellett dolgoznom ezt a hírt... Tehát ha akarnék lehet, hogy elmehetnék Koreába gyakornoknak??
Igazából nagyon mélyen már régóta volt bennem egy ilyen ötlet, hogy milyen jó lenne, de sosem engedtem, hogy ez kibontakozzon, hiszen hogyan? És most erre itt ez a levél... Hát azt hiszem ezt még végig kell gondolnom...
Később persze elmondtuk a hírt Amy családjának is és én még felhívtam a szüleimet, hogy sikerült a meghallgatás. (Már mondtam nekik korábban, hogy elmegyek rá, hiszen naponta beszéltem velük, mindent elmondtam.) Azt válaszolták, hogy mindenképp érdeklődjek, hogy hogyan lenne ez, de azért majd még beszélünk róla...
A következő hónapok azzal teltek, hogy egyrészt persze folytattam az egyetemet, de mellette megtudtam azt is, hogy fél év múlva kezdhetnék Koreában... Nagyon durva... És így persze szinte minden nap ezen is járt az agyam...
Viszont kicsit később sajnos letelt a fél év és haza kellett mennem... Vagyis nagyon örültem, hogy végre újra találkozhatok a családommal, viszont nagyon nehéz volt elbúcsúznom Amytől... De megbeszéltük, hogy feltétlenül tartani fogjuk a kapcsolatot...
A hazatérésem nagyon boldog volt. Végre újra átölelhettem a szüleimet és az öcséimet, akik amúgy hatalmasat nőttek.
Később kezdtem visszaszokni a korábbi normális életemhez, amikor egy nap a szüleim egy hatalmas bejelentést tettek. Nem tudom hogy alakult ez így, de amikor én meghallottam azt hittem, hogy álmodom...
Ugyanis apukám egy új munkát kapott nem máshol miiint... KOREÁBAN!!!! IGEN OTT!!!!
Másodszor is megtörtént velem rövid időn belül, hogy egyszerűen nem tudtam megszólalni... HOGY HOL???? És igen, nem máshol, hanem Koreában... El se hiszem....
Mindenesetre ki fogunk költözni legalább egy évre...
És ekkor következtem én... Megbeszélték, és a szüleim azt mondták, hogy ők nem bánják, hogy ha már ott leszünk Szöulban (mert igen ott!!!) akkor megpróbálhatom, ezt a gyakornokos dolgot ha akarom, de csak egy feltétellel. Közben be kell fejeznem az egyetemet. Mert azt viszont nem engedik meg, hogy abbahagyjam a tanulást. (És ezzel speciel egyet is értettem...)
Szóval harmadszorra is csak ültem és néztem...
Később az előkészületek és az utazás alatt vagy milliószor átgondoltam ezt az egészet, hiszen tudjuk nem fenékig tejfel az idolok élete (már ha egyszer az lennék) és sok nehézséget kell leküzdeniük, de végül úgy döntöttem megpróbálom.
Így kicsit később, miután megérkeztünk Koreába, beszéltünk a céggel és megadtak egy időpontot, hogy akkor legyek ott és majd minden részletet elmondtanak.
És végül ez a nap is eljött és most itt állok az FNC Entertainment épülete előtt és azon gonolkodom, hogy hogyan is jutottam el idáig...
A másik gondolatom meg az, hogy ezek után nagy valószínűséggel nagyon meg fog változni az életem, de hát én döntöttem így, én akartam...

Szóval erőt vettem magamon, egy nagy lépés és... Egy kiáltás, valami nekem csapódik és elesek.

Hát ez lett volna az első történetem első része😵😂😅 Nem lett tökéletes, de igyekszem 😁
Az írást meg igazából azért kezdtem el, mert a barátnőmmel kitaláltunk egy challenge-t, hogy mindeketten elkezdünk egy storyt minden héten új részekkel és emellett adunk egymásnak egy párost akiknek benne kell lennie a történetben. Miközben azon gondolkodtam, hogy hogyan legyenek benne azok a szereplők, kipattant egy másik ötlet a fejemből (😂) így azt kezdtem el most.. Szóval lesz még egy másik történet is, de most ehhez volt ötletem, szóval ezt kezdtem el😅
Erről a storyról még annyit, hogy egyrészt a borítókép még készül, màsrészt meg ezt egy könnyedebb hangulatú/ jópofább fanfictionnak tervezem, de persze lesznek bonyodalmak, csak nem lesz hatalmas drámázás...😅
👋❤️