Nem hiszem el! (SF9 - Rowoon ff.)

Rájöttem...

Elindultam, és minden rendben volt egy ideig, szép lassan, félig még aludva botorkáltam lefelé, amikor egyszer csak kopogó léptekre lettem figyelmes.
-Vajon ki lehet? -gondoltam, de nem jutottam tovább, ugyanis ekkor hirtelen valaki megragadva a csuklóm, a számra tapasztotta a kezét és berántott az egyik sötét folyosóba...

Elkezdtem rúgdalózi, próbáltam szabadulni a szorításából, majd félig kiszabadítva a kezem jól hasba könyököltem.
-Aú! - szólalt meg, és egy percre ismerősnek tűnt a hangja, de mivel meg voltam ilyedve, nem foglalkoztam vele, csak kirántottam magam a szorításából, hogy elfussak (ugyanis továbbra se engedett el), de ő visszarántott, aminek az lett az eredménye, hogy megfordulva elbotlottam a lábában, elesem és őt is magammal rántottam.
-Mi volt ez? - hallottam meg mufurc hangját, és már kiálltottam is volna segítségért, amikor egy kéz tapadt a számra, aminek következtében végre ránéztem "támadómra" és hatalmasra kerekedett a szemem, ugyanis kit könyököltem hasba? Rowoont...
-Te vagy az? - tátottam el ekkor a számat is- Jaj, ne haragudj, nem tudta.... -kezdtem volna magyarázkodni, mire csendre intett, majd közelebb húzódott, hogy őt se érje el a lámpafény, és így ne vegye észre mufurc, ugyanis, mint később megtudtam, ha ő valakit éjszakai mástkáláson kap, akkor az az ember másnap plusz feladatokra számíthat....
De visszatérve, mikor ott vártunk csöndben, elszállt minden félelmem és haragom és egy dologra lettem figyelmes...
Miért dobog olyan hevesen a szívem?
Mi ez az érzés? Egy ideje mindig ilyen vagyok, amikor Rowoon közelébe kerülök....
Mi lehet ez?
De ekkor egy másik dolog ugrott be, hogy ha meglát így minket mufurc, akkor vajon mit fog gondolni?!?!?!?!?
És ez el is felejtette velem minden előtte lévő gondolatomat...

Szerencsére azonban lassan elhalt mufurc lépteinek el zaja, így fellélegezhettem. Vagyis fellélegezhettünk gondolom...
-Amúgy te hogy kerülsz ide? -néztem végül Rowoon tőlem kb 2 centimeterre lévő szemébe.
-Hát lejöttünk kajálni és amikor megláttalak, gondoltam megmentelek...
-"Lejöttünk"? -vontam fel a szemöldökömet- Miért nem csak te vagy itt?
-Nem, Jaejoon is itt mászkál valahol, bármikor ideérhet...
-Hogy mi? -ugrottam ekkor egy hatalmasat, ugyanis elképzeltem, hogy mit mondana, ha így bukkanna ránk...
Ennek viszont az lett az eredménye, hogy most nem hasba könyököltem, hanem hasba rúgtam Rowoont... Így mikor Jaejoon ránk talált, azt láthatta, hogy Rowoon a földön fekszik a hasára tapasztva a kezét, én meg csak azt ismételgetem, hogy "Jaj, bocsánat, nem így akartam! Ugye nem esett bajod? Jól vagy? Hogy lehettem ilyen hülye?!?!?!"...
-Mi az hyung letepert egy csaj? -nevetett így végül fel Jaejoon.
-Na! Ne bántsd, én voltam a hibás! -vágtam rá, mire mindkét fiú hatalmas szemekkel nézett rám. És ekkor esett le, hogy iciri-picirit furán reagáltam... Olyan gyorsan vágtam rá a válaszom, mintha egyértelmű lenne nekem, hogy megvédem Rowoont... Mintha nagyon fontos lenne nekem... Kicsit mintha a barátnője lennék, akinek ez természetes... Hupsz... Bár ha belegondolok az nem is lenne olyan rossz... Kata! Állítsd le magad! Ne ábrándozz!
De... ez azt jelenti, hogy örülnék ha a barátnője lehetnék? Akkor ezek szerint én....? Nem! ráztam meg a fejem, amivel azt értem el, hogy a fiúk még furábban néztek rám...
-Waa mindegy! Inkább menjünk kajálni, mert ha jól tudom ti is enni indultatok - mondtam, majd megragadva Rowoon karját felsegítettem és elindultam.
Csak tudnám miért nézett rám somolyogva Jaejoon...

-Na Miss Hasba Könyöklő, mit szeretne enni? -kérdezte Rowoon, mikor leértünk.
-Hmm nem tudom, mi van egyáltalán Mr. Támadó Megmentő?
-Hé! Ez nem ér, akkor már nekem is kell egy név! -szólalt ekkor meg Jaejoon.
-A "Mr. Ne Üvölts A Fülembe" megfelel? -válaszolta Rowoon, miközben valami ehetőt keresett.
-Gonosz vagy! - vágta be a durcást erre a mellettem álló, tulajdonképpen igazi nagy gyerek. Hova kerültem...

Miután összedobtunk egy ramen-t (ne kérdezzétek, hogy miért nem valami egyszerűbbet ettünk), leültünk és dumálni kezdtünk.
Mivel fáradtak voltunk, semmi értelmes dolog nem került szóba, inkább csak ugrattunk egymást, míg egyszer csak Jaejoon el nem szólta magát.
-Inseong holnap -vagyis ha jól látom az órát, akkor igazából már ma- ugye meglepetést szervez Seolhyunnak, de vajon Taeyang mikor fogja bevallani az érzéseit?
-Ő is szerelmes? - tátottam el a szám.
-Hát persze, Yunseo-ba, már évek óta...
-Jaejoon! Ha Taeyang megtudja, hogy kifecsegted a titkát, nem lesz túl boldog! -nézett rá szúrós szemmel Rowoon.
-De hát már mindenki tudja nem? Egyértelműen látszik rajta... És egyébként is, nem hiszem, hogy Kata holnap egy táblát akasztana a nyakába, hogy "Figyelem, figyelem! Nagy hírem van! Taeyang évek óta szerelmes Yunseoba!!! Nem tudom sejtette e valaki, de nagy tapsot az ifjú párnak!"-válaszolt Jaejoon, mire Rowoonnal összeráncolt szemöldökkel összenéztünk, majd a komolyságnak annyi, elnevettük magunkat.
-Megnyugodhattok, tényleg nem fogok ilyet csinálni. -mondtam vigyorogva. -Amúgy ha már itt tartunk, hogy értetted, hogy évek óta? Nem most találkoztak először?
-Nem, már korábbról ismerik egymást, egy gimibe jártak...
-Ó, értem... De várjunk csak! Van valaki rajtam kívül, aki nem ismert titeket személyesen mielőtt idejött volna? Chae Won? Ha Eun? Gyerekkori játszópajtás? Osztályfőnök lánya? Beszélgetőtárs egy vonatúton? Cserediák? Önkéntes munkában a másik segítő? Drámatagozatos osztálytárs? Vagy esetleg egy szegény lány a nem létező országotokban, akibe beleszerettetek, mint egy kdramában? Vagy... Ú tudom, egy titkos feleség?
-Nee! Hagyd abba! Nem bírom...-fogta a hasát a nevetésől Jaejoon. - Ezeket hogy jutottak eszedbe??? És ha már ilyen élénk a fantáziád miért nem mentél el írónak? -nevetett tovább, mire én is elmosolyodtam.
-Hát végül is az vagyok...
-Hogyhogy? -nézett erre rám csodálkozva a két fiú.
-Háát... Nem tudom lehet-e... Na jó, elmondom ha nagyon akarjátok, de meg kell ígérnetek, hogy titokban tartjátok, oké?
-Aha persze -bólogattak válaszul mindketten.
-Jó... Szóval igazából... nem is tudom, hogy mondjam el... na, nem kerítek köré hatalmas beszédet..., újságíró vagyok...
-Mi? -néztek ekkor zavartan egymásra.
-Igazából azért jelentkeztem, hogy kifigyelhessem, milyen az élet gyakornokként egy koreai cégnél és hogy hogyan viselkednek az emberek, az idolok igazából, hogy utána egy szenzációs cikket írjak róla. - mondtam, és azt az arcot amit erre vágtak, semmiért sem hagytam volna ki...
-Te akkor most... -próbálta meg összeszedni a gondolatait Jaejoon.
-De... -szólalt meg Rowoon is.
-Mi "de"? -kérdeztem ránézve.
-Melyik újságnál dolgozol?
-Öhm. (Jaj, mit mondjak?) Singer's Life. (Idáig terjedt az a hatalmas fantáziám, amit Jaejoon dicsért...) Amerikai lap, tudjátok ott éltem egy ideig, mielőtt elmentem volna a meghallgatásra.
-Hadd gondolkodjak. -állt fel ekkor Rowoon, majd járkálni kezdett.
-Akkor igazából csak ezért barátkozták velünk? A jó story kedvéért? - kérdezte Jaejoon, aminek eredményeként eszembe jutott, hogy lassan abba kéne hagynom ezt a színjátékot, mert a végén még tényleg megharagszanak rám...
De még mielőtt szóra nyithattam volna a szám, hogy elmondjam csak ugrattam őket, hirtelen valaki mögém lopózva nagyon gyengén megszorította a nyakamat.
-Csikis vagy? -kérdezte suttogva, én meg hirtelen nem tudva mit kezdeni a helyzettel, rávágtam az igazat.
-Igen, de miért? - kérdeztem egyben vissza, ám választ már nem kaptam, helyette csak egy kiátást hallottam:
-Támadás! -mire a mögöttem lévő Rowoon és Jaejoon is "rámvetették" magukat és csikizni kezdtek.
-Mii, hagyjátok abba! Ez igazságtalan! Kettő egy ellen? Hé! Majd adok én nektek! - mondtam és én is támadásba lendültem.