Bűnös Mostoha /javított változat /

7 - Zavarodottság

7 - Zavarodottság

Kora hajnal volt, és én még az iskola előtt bementem Ábelhez. Az azelőtti nap képe belém ivódott, meg akartam szabadulni tőle. Nem volt elég az esti látogatásom, szükségem volt a képére ahhoz, hogy szilárd elhatározottságomat meg tudjam tartani.

– Mindig hátradöntve a fejemet nézek a magasba, mintha bárki is visszanézne rám. A nyakam ilyenkor szabad préda, és én oda várom a csókot. De minduntalan, hiába is várok, nem kapok semmilyen jóleső érintést. Te nem kelsz fel az ágyból, Ábel, nem cirógatod meg az arcomat. Még az érzéseimről sem tudsz igazán.

Megpróbáltam magamból kibeszélni a fájdalmat, hátha úgy jobb lesz. Igazából nem ment nekem a méltóságteles szenvedés, a zavarodottságot pedig még rosszabbul kezeltem.

– Mostoha pedig... Csak addig hagyhatnám neki, hogy kedve szerint tegyen, amíg a szemembe nem nézne. Akkor ugyanis fel kellene, hogy ismernem, és el kéne löknöm magamtól.

Gyűlölnöm kellett volna Mostohát, az egyetlen embert, aki még törődött velem. De nem. Helyette csak ott maradt a hatalmas káosz, mely széttépte a gondosan felépített belső békémet. Mélyen kötődtem hozzá, és olyan volt, mintha azzal, ha megcsalnám Ábelt, magamat árulnám el.

Nem akartam magamat gyűlölni, így inkább megpróbáltam Mostohát.

_______________________________________________

Nagyon szépen köszönöm, hogy elolvastad, viszont ha tovább görgetsz, akkor találsz még egy fejezetet. ;3 Remélem, ez is tetszett.^^