Versek, gondolatok

Zongora

Nem tudom mi lett velünk
Egyből ketten lettünk
Elrohadtak a szálak
A billentyűk üresen kopognak
Halotti színükben pompázva
Gyászba borulnak
Mi nem vagyunk mi
És én nem vagyok én
Csak egy meggyötört rongyot eljátszva
Esek össze akár kottázva
A segédvonal elhagyható
Vonalköz nélkül is szívhezszóló
Nem csoda, csupán pótolhatatlan
Veled semmiség egy szólam
Nélküled megoldhatatlan