Versek, gondolatok

Behálózva

Ismered azt az érzést
Mikor darabokra törik az elméd?
A tudatod széthullik
Akár a pohár amit
A múltkor ejtettél le
A párkányhideg konyhakőre
Eleinte csak azt érzed
Hogy motoszkál bent az élet
Majd apró pókként behálózva agyadat
A selyemszerű szálak csak úgy égetik a szavakat
Míg végül be nem bábozza azt
A hatalmába kerít, s egyre csak ezen jár az eszed
Egy kész hangyaháború a fejed
A zaj erősödik, zsong a koponyád
Pedig jobban örülnél ha kongana
De nem történik semmi
Lefekszel aludni
S másnap kezdődhet
Előről az őrület

Azt hiszem arachnofóbiám van.