Versek, gondolatok

Elfojtott gondolat

Megannyi gondolat cikázik a fejemben,

Hogy miért? Miért tetted ezt velem?

Választ ezek sosem kapnak,

Csak a sötétben megrohadnak.

Kis, pici dobogó élet,

Bennem volt, még szét nem tépted,

De elkéstél, megtörtél.

Mi nem hoz lázba rég,

Te felélesztenéd,

De elkéstél, elfelejtettél.

Másnap kopog az ajtó,

Ami mögötte van, mulasztandó.

Vörös rúzs, mi csábításra húz,

Tudom, hogy szereted,

Bosszúm ebben leled.

Belép az idegen, ki nem hagy hidegen,

Szándékosan aurámba kerül,

Hogy érezzem, kívánom legbelül.

Ajkaink összeforrnak,

Kezeink összefonódnak.

Lehelete nyakamon,

Csókjai fülem tövében.

De nem megy ez nekem,

Sebek őrzik testemen.

Sebek mik emlékeket bújtatnak,

De többé elő, nem bújnak.

Ellöklek magamtól, úgy ahogy te tetted,

Nem hagyom, hogy még egyszer ezt tedd!

Kilöklek az ajtón, forró csóktól égve,

Lázasan ágyba borulva, álmomban veled élve.