Versek, gondolatok

Hétfő reggel

Egy régi roskadozó villamoson ülök.
Esik a hó, mindent belep a fehér köpenye.
Velem szemben fáradt emberek, unott élettel, unott fejjel merengenek maguk elé.
Még a reggeli kávé sem segít rajtuk.
Egy ázsia nő a telefonját nyomkodja.
Herpesz van a száján, talán a stressztől, talán valaki olyannal csókolózott, akivel nem szabadott volna, talán allergiás.
A másik oldalon egy férfi kucorogva didereg a hideg műanyag ülésen aktatáskával az ölében.
Így inkább hasonlít egy elveszett őzikére, aki anyukája megnyugtató ölelésére vágyik, mintsem egy törtető üzletemberre.
A hóesés mindenkinek csak nyűg, hideg van, vizes lesz a cipőd, lefagynak a kezeid az embereket nem csigázza fel, a hétfő reggeli "nem akarok élni" érzés pedig mégjobban rátesz egy lapáttal, hogy ha hazaérnek feleségükkel gyerekeikkel ingerülten beszéljenek, mert rossz napjuk volt, majd lefeküdjenek és másnapra megbánják az egészet.
Csak engem mozgat meg a csillogó kristályok látványa.
Emlékszem mikor azt beszéltük, milyen romantikus lesz hóesésben csókolózni, ami több, mint egy év alatt még mindig nem valósult meg.
De nem bánom, minél tovább vársz valamire, annál jobb lesz, ha megtörténik.
Most csak mosolygok a sok fancsal arcú szürke ember között, mert eszembe jutottál.
Mindenki fekete, csak én ragyogok tetőtől talpig a gondolatodtól és ezt csakis neked köszönhetem.