Versek, gondolatok

Felesleges

Durva cseppek áztatta főút közepén
Állok én, mint egy tartó oszlop romok közt
Csak az a különbség, hogy itt nem omlik semmi össze
Ha az a pillér nincs ott
Fejemet felemelem, az ég felé tekintek
Az esőcseppek csillogva hullanak alá, mintha az éjjeli égbolt leköltözött volna
S a betonon eggyé válna fénylő horizonttá
Ugranék én a tükörmedencébe, de félek elporladok mire odaérek
Előbb utóbb úgyis elfogyok
A valóság homályában
Senkit sem látok