Egy empata tiszta gondolatai

54.rész

Fiatal lelki pásztorként szolgálta az urat. 
Boldogság öntötte el a szivét,mikor látta a családokat,gyermekeket,úgy érezte akkor hogy a világ jó úton halad.De a sok bűn,erőszak,amit látott,szívéig hatolt!Hallotta az eltünt gyermekekért,beteg gyermekek gyógyulásáért,fohászkodó szülőket,és szíve összetört.Miért uram? Miért nem segitesz?kérdezte. Megtört lelke választ várt,teltek a napok,hetek,de válasz nem érkezett.Templomok lerombolásáról,meggyilkolt csecsemőkről,jöttek a hírek.Ezt a világot hagytad ránk?Ebben hogy éljünk istenem,?ordította.Érezte hogy egyedül van a világ gonoszságával szemben.El hagytál minket uram!mondta és arcát könnyek szántották végig.Mondd hogy nem vagyunk egyedül! térdelt a kereszt előtt megtörtent.Majd lassan levetette reverendáját,át öltözött,keresztjét utoljára megcsókolta,majd letette az asztalra.szét nézett a kis paplakban.És útnak indult,nem tudta hova,nem tudta merre, csak azt érezte itt akarja hagyni ezt a romlott,gonosz világot!Lelke megtört,szíve vérzett,elhagytál engem istenem!Az éjszakában,ropogott lába alatt a lehullott őszi falevél!Ha egyszer,látsz egy megtört vándort az úton ,kérlek ne szólj semmit,menj oda öleld át! S ő tudni fogja hogy van még remény megtört szivének,s visszatér lelkébe a hite!S hagyd hogy tovább menjen keresve az ő istenét!😢😢😢