Egy empata tiszta gondolatai

Egy elfáradt élet

Megfáradt munkás fásultan  néz maga elé.
Eljött a nap mikor lelke kicsit pihenni tér.
De vajon mi számára a nyugalom?
Ledolgozott hosszú évek nyoma látszik az arcukon.
Kis pihenést megérdemelnének már.
De hajtja űzi őket ez a rohanó világ.
Keze bütykös a sok munkától,arca ráncos a kialvatlanságtól.
Élete nagy részét a földalatt tölti,mert ezt a kemény munkát más elnem végzi.
Kora reggel a liftel szép lassan leszáll,de ki garantálja azt  hogy este be is száll!
Élete sajnos egy hajszálon lóg,de megy hajtja ő ezt a koszos melót.
Annyira fekete mikor végez szegény,a saját anyja sem ismerné fel mert a szénpor befeketítette a bőrét.
Lassan fűrdik élvezi a vizet,de tudja holnap ismét lemegy!
Hogy tudja kis családját eltartani,ezért dolgozik életét veszélyezteti.
Mindig nézi, ha fut a patkány,akkor ő is mindent eldob mert jön a súlytólégrobbanás!
Tudja hogy egy nap a vájat lesz a sírja,de megy csinálja mert a jólét a célja.
Kabátja zsebibe kis családja képe,ez ad neki erőt a túlélésre.
De egy szép nap robbanás rázta meg a tárnát,s aki lent volt,most ott alussza álmát.
Fent a tárna felett hangos a zokogás siratja mindenki elvesztett rokonát.
A mi kis bányászunk is elaludt örökre,de gyermeke szemében ott az ő élete.
Mit ér egy élet ha munkás az ember?
Azt csak az tudja ki bányászt temet el!
S ha megállsz egy percre a tárna felett,még hallod a bányászok kétségbeesett ordítását.
Családok százai gyászolnak a mai napig,ifjak,vének halltak meg lent,hát emlékezzünk rájuk méltó szeretettel.!