Egy empata tiszta gondolatai

Eső

Már harmad nap esik,gondolta az öreg pásztor.
Ekkora esőt még nem látott.
A hegyről zuhogott le a víz mint egy nagy zuhatag.
De ez az eső más volt,valami fura szaga volt.
Az állatok is érezték,félve bújtak össze.
A pásztor összébb húzta subáját,összeráncolt homlokkal állt a verandán,az eső aggasztotta.
Valami fura szaga volt.
Nem tudta volna megmondani miért de félt ettől.
Bement a házba,levetkőzött,megvacsorázott,majd lefeküdt.
Éjfélfel valami felébresztette,az ablakhoz ment,kinézve látta hogy még mindig ömlik az eső.
A fák fölött valami megmozdult,az öreg a lámpáért nyúlt.
Majd kilépett a verandára,felfele világitott.
Az a valami hatalmas volt,nem látta mi az.
Hideg futott végig a hátán.
Mi a nyavaja lehet az?futott át az agyán.
Felhúzta a gumicsizmáját,és át indult a szomszédjához,akinél égett a lámpa.
Át vágott a réten,az a valami lassan haladva az öreg felett lebegett.
Oda ért bekopogott, halló szomszéd látom ébren vagy!
Be engedsz?
És már nyitotta is ki az ajtót,amit bent látott megijesztette.
A szomszédja a széken ült puskával a kezében.
A felesége a zsámolyon,térdelt imádkozott.
Mi van veletek?kérdezte.
A szomszéd a plafon felé mutatott,ezek itt,a lelkünkért jöttek!
Majd a puskát szorosabban fogta.
A felesége felállt,jó hogy át jöttél John ,mondta.
Mi ez szerinted? Mit akarnak?kérdezte az asszony
Fogalmam sincs,én még nem láttam ilyet.
válaszolt a férfi.
Az eső olyan furcsa,nem tudom miért,de van benne valami ijesztő.
Már hárman hallgatták az eső hideg fémes kopogását.
Ekkor valami zajt hallottak kintről,hatalmas fény vette őket körül,a öreg a puskát a vállához emelte,ekkor John,oda lépett nyugtatólag a vállára tette a kezét,maradj csendben,erszd le a puskát,súgta.
Ezek ellen semmit nem használ!
Az asszony remegett,nem tudta mi van.
Ekkor feltárult az ajtó,az eső undorító émelygő szaga betódult.Az öregnek hányingere lett a szagtól,öklendezni kezdett,John oda lépett nyugodj meg!
Valami érkezett valami ami nem e világi,valami ami szörnyűbb mint akármi amivel találkoztak.Ez a valami értük jött az emberekért,tudták ezt ők is.
Tanácstalanul álltak szemben az ismeretlennel.
Nem tudták vajon máshol is ugyan ez van?
Az a valami megmozdult,a ház felett volt,de őket nem bántotta,figyelte őket,figyelte hogy mit csinálnak!
John tudta hogy szomszédait nem hagyhatja egyedül,mert még valami hülyeséget csinálnak.
Ekkor valami az öreget felkapta,puskástól székestől,és felemelte a sötét massza és elnyelte!
Az asszony sikított,John oda ugrott és lerántotta a földre,intett neki hogy maradjon csendben.
Az eső alább hagyott,kezdett csendesedni,majd az a valami távolodni kezdett a háztól.
Kiálltak az udvarra és nézték ahogy ez a hatalmas lebegő massza a város felett áll.
Mindenhonnan sikítások ,üvöltések hallatszottak.
Majd csend,néma csend.
Mind ketten tudták ez nem jelent jót.
Majd ahogy jött úgy el is ment. John haza sietett a nő vele tartott mert nem tudott a házban maradni ezek után!
A bárányok mind meg voltak. Nagyot sóhajtott,tudta hogy ez a valami bármikor visszajöhet,és ők nem tudnak tenni ellene semmit.Most értette meg igazán,aprócska az ember a világegyetemhez képest.
Most mindennapját úgy kell élnie mintha az utolsó volna,mert egy nap az is lesz!!