Egy empata tiszta gondolatai

Halál

Mostanában elgondolkozom,vajon milyen a halál?
Éltem eleget? Láttam mindent? Megbocsátottam annak aki megbántott?
Felkészültem erre?
A válasz,nem!  Mindig van mit tanulni, meg kéne tanulni a megbocsátást!
De miért ilyen nehéz?
Miért nem tudunk megbocsátani azoknak akik valaha megbántottak?
Nem tudom!
Mert talán nehezünkre esik megtenni az első lépést!?
De ha minket bántottak meg! Miért mi menjünk először?
Várunk tétovázunk,és lassan elmúlik az időnk!
Lekésünk a megbocsátásról!
Sok emberrel beszélgettem erről,miért olyan nehéz megtenni az első lépést?
És a válasz az volt, hogy én vagyok az idősebb!  De vajon meghalhatunk úgy hogy soha nem mondjuk ki azt a szót  hogy, megbocsátok.?!
Sok embert láttam meghalni,sok életet hallgattam végig!
És valahol igazuk volt.  Van hogy nem te vagy a hibás, és mégis te vagy az akit elhagynak,szégyelnek,elkerülnek!
Családok hullanak szét egy butaság miatt!
Szülők akik némán tűrik a megalázást, de milyen jó volt mikor ott voltál a bajban!
És most megsem ismernek,letagadják az unokáknak hogy létezel!
És te csendben vársz,mert tudod hogy eljön az idő mikor majd az unoka kiváncsi lesz rád!
Akkor eltudod mondani hogy te nem is voltál olyan rossz mint ahogy ezt előadták neki.
Akkor igasságot  szolgáltat neked az élet!
Mert te mindent megtettél a családért, feláldoztad a fiatalságodat, az életedet!
És most vajon hány szülő mondja azt hogy igazam van?
Rengeteg!  Sokat gondolkodom miért ilyen hálátlanok a gyerekek?
Mindig az övék az utolsó falat, ha édességet kínál neked és te tudod hogy kevés van akkor azt mondod edd meg csillagom én nem szeretem!
Pedig te is szereted,de lemondasz róla mert neked ő fontosabb!
Mindenedet neki adod! Neked mi jut?
A szoc otthon mert nincs rád idő!
De ne feledd, neki is vannak gyerekei, majd a sors visszaadja neki kamatostúl!
Akkor döbben majd rá hogy mit csinált anno ő a szüleivel!
De te már nem leszel ott hogy végig nézd!
De ezt te tudod,mindenki visszakapja amit a másiknak ad,ez a karma!
És te magaddal viszed ezt a fájdalmat a sírba.
Ugye hogy nem könnyű az élet?,sors pofonok,hosszú útja ez!
Erre csak idősebb korában döbben rá az ember!  Nekem is vannak hibáim mint mindenkinek, én is buktam már el,és álltam fel,újra és újra.
De fel fogok mindig,hiába leckéztet az élet,
Nem könnyen bocsátok meg!
De ha egyszer valaki aki megbántott elém áll és azt mondja sajnálom!
Na akkor de csak akkor bocsátok meg!
Ha ez nem következik be akkor a koporsómhoz se álljanak,mert nem engedem meg nekik!
A düh él a megbántott emberben,és én azt mondom így van ez jól!
Ha az ember éltében nem jó, akkor halála után se legyen jó!
Érdemes ezen elgondolkodni!