Egy empata tiszta gondolatai

Húsvét

Az égből eredt az eső szüntelen.
Valamit siratott amit elvesztett nagyon régen.
Itt a földön ünnepelni készültek az emberek,de szívükben csak az ajándékozás,a fennhéjazás lakott.
Senki nem gondol szegény atyánkra ?hogy vérét adta ennek a gyarló világnak?
Búsan néz minket az ég,siratja fiát,s elvesztette a reményt!
Hiába volt minden?az ember gyarló maradt.
Szivetekben nincs más csak gyűlölet és harag?
Húsvétkor vajon a nagyzaba mellett kinek jut eszébe, istenünk kínja,hogy értünk halt meg ,és vérét adta.
Kinek jut eszébe hogy vannak családok ahol soha többé nem tartanak ünnepet,mert vannak olyanok akik húsvét előtt temették el szeretet gyermekeiket.
Vannak olyanok ahol bánat az ünnep,próbálják ugyan magukba folytani,de ha eljő az este ,maguk maradnak iszonyú fájdalmukkal.
Gondonak e rájuk vajon mások?
Kevesen vannak akik ezt megteszik,ők a csendes empaták.
Bevásárló központok szinültig teli,rohannak hogy mindent megtudjanak venni!
De hol a szeretet? Hol a másikkal törődés?
Két nap az ünnep!
De ha megkérdezed mit ünnepelnek?
Vajon tudják rá a választ? Esik az eső,kopog a párkányon,elárasztva az utakat,..
Neked ez csak eső  de valakinek a könnye!
Anyáké,nagyszülőké,apáké, és urunkké!
Gyászoló anya kilép az esőre,hadd mossa fájdalmát el örökre.
Látjátok milyen eggyek vagyunk?,ha esik sírunk,azért hogy ne lássa senki míly nagy a bánatunk.
Ünnepeljetek hát addig míg van idő!
Mert isten szíve hatalmas szeretete,az lehet hogy múlt idő!
Mi ünnepelünk ő addig gyászol,az eső meg csak esik, mert így adja hírét hatalmas gyászának.