amikor gondolod hogy minden elveszett és az egész világ a te szerencsétlenségedről tud csak énekelni és ehhez az énekhez belőled vesz hangokat az akkordokhoz amelyek végülis összhangban vannak átélt csalódásaid eszeveszett örömkitöréseiddel kétségbeesésed a reménységgel amely fogalmad sincs honnan került elő és aztán egy világos pillanatodban amikor senki sem lát hogy emberi törvénykezéssel ujjal mutogatva nevessen leleplezett meztelenségeden áthat egy kellemes érzés mint amikor egy társaságban annyi ember között olyan átkozottul egyedül tördeled a kezed nevetve kívül azt amit bent halálnak lehet csak nevezni és ekkor jön egy illat egy szó egy gondolat amely olyan kellemes mint amikor megértesz végre valamit és minden a helyére kerül ő áld meg ilyenkor a pillanattal amelyben egész életed megváltozhat igen mert átmehetsz a halálból az örök életre ha akarod ha kívánod mert itt és ekkor nyújtja feléd a kezét hív hogy megáldhasson megint elutasítod egy káromkodással ajkadon hogy vagány legyél
