szaladsz magad elől ahogy csak a gondolatod bírja állhatatosan tagadod a kikerülhetetlent hogy egyszer meg kell állnod elfogadva a szabályokat amelyek minden embert kötnek de te még futsz még bizonyítani akarsz az egész világ előtt tele vagy életerővel és vágyakkal lüktet az ér a halántékodon reped az ingujj izmaid előtt nyitva utat koncerteken akarod még izzadtra ugrálni magad utazni szeretnél megismerni a világot embereket érinteni nem csak ujjal hanem eszmékkel is amelyek valami újat mutatnak belőled átélni a tenger langyos érintését a szellő suttogását de úgy személyesen és amit mondanak igen arról beszélni azoknak akik elégedettek és köszönöm az életük és bocsánat a lényegük és kérem a természetük azoknak akik már megálltak és nem hajtanak vágyaiknak fejet mert már fejet hajtottak annak aki miatt aki által akiért érdemes lassítani ő megállította őket hogy jobban lássanak és hogy egyáltalán lássanak hogy ne legyenek széltől hajtott víztelen fellegek amelyek sietve élik le párányi életüket te azt hiszed unalom az életük pedig azok élnek igazán akiket ő megmentett a hajszától és most elégedettség a fegyverük a világ ármánykodásai ellen
