árnyként éled az életed álomnak is tarthatnád amelynek semmi értelme vagy épp csak annyi amennyit te hozzácsatolsz mert ugyebár kinek mi köze lehetne a te életedhez mások ne szóljanak bele mi az ami nem tetszik vagy mi amin még sírni is tudsz a meghatódottságtól befeléfordult külfüggő vagy aki a többiek nélkül nem tud létezni mert ők szabják meg a reakcióid rádiuszát a többiekhez méred magad akarva akaratlan mert így vagy elindítva még akkor is ha függetlenségi mámorodban önállóságod isteníted és ő aki mindennek a lényege aki szeretett annyira hogy elengedjen és végtelen szeretetével újra vonzzon tudva a jövődet is múltadat használva akar jelent ajándékozni neked ezért vár mint a végtelenség ura aki nem rója fel halandó voltodat holott látja életed pára voltát amely egy pillanatra jelenik csak meg hogy újra eltűnjön a gondolatban amelyet csak ő tud végiggondolni így vár rád
