mész az utadon a folyó mellett ahonnan nagyon jól láthatod milyen veszélyes ár viszi el az ágakat egész földdarabokat a kapaszkodó gyökerekkel amelyek elvesztették létjogosultságukat hiszen nem tudták megtartani magukat sem mikor jött a nagy víz így iramodsz te is neki a mindennapjaidnak mintha te lennél életed ura és mintha még szilárdan állnál a parton felemelt fejjel szembenézve minden veszéllyel nem tud senki meggyőzni arról hogy a folyó nagyon közel mutogatja már erejét hogy mint langyos fuvallat a hajadban nem sejteti az orkán jöttét még mindig nem hiszed hogy jön az árvíz és már homokba markoló gyökereiddel egyességet kötve jövődet múlttá tenni igyekszik nem is sejted mire megy ki a játék amely valójában sokkal komolyabb mint hogy csupán játéknak nevezhesd de így tetszik neked mert az akinek ez érdeke nem ad választásra esélyt sem szükséged van a pártfogóra aki az árt árnak nevezve biztonságba visz aki igazat mond a szellőről amely után észrevétlenül még de vihar közeleg és ha ideér már nem lesz időd elfutni ő azzal pártfogol hogy még időben igazat mond leleplezve a hazugságot amíg még az előtt a pont előtt vagy ahol már ezt a csalást csak elfogadhatod ő plusz időt ad hogy szabadon dönthess köszönettel tartozol neki ezért
