You set my heart on fire

4. rész

A kilincsért nyúltam hogy bejuthassak a szállodai bérelt szobánkba, de Yurio odébb lökött.

-Várj, had menjek be előbb.-erősködött.

-Mi van ma veletek?-tettem fel a költői kérdést.

Mielőtt Yurio megfoghatta volna a kilincset, kivágódott az ajtó. Az a képjelent meg a szemem amit sosem fogok kiverni a fejemből. Victor magához öleli a lányt és egy rövid csókot nyom az ajkára. Könnyed volt és finom, irigyelni való. Lenyeltem a gombócot a torkomban és egy mosolyt erőltettem az arcomra. Próbáltam úgy tenni mintha semmit nem láttam volna az egészből. Kikerültem őket majd a fürdő fele vettem az irányt, beérve magamra zártam az ajtót és minden erőmmel azon voltam hogy ne sírjak. Hát ez sem jött össze. Patakokban folytak a könnyeim. A zokogás még jobban úrrá lett rajtam mikor megéreztem a női parfűm illatát.

●●●

Két és fél óra múlva mikor már kint minden csendesnek bizonyúlt gondoltam hogy kimegyek. Lassan elfordítottam a zárat, amikor pedig kinyitottam az ajtót Yurio jelent meg.

-Beszélnünk kell.-tért egyből a tárgyra.

-Itt az ajtóban?-vontam fel az egyik a szemöldököm.

-Nem, öltözz.-forgatta a szemét.

-Hát jó.

Pár perc alatt felöltöztem, és azért imádkoztam hogy nehogy összefussak Victorral. Ma még nem szóltunk egymáshoz. A kijárat fele vettem az irányt, belebújtam a kabátomba és kimentem, egészen a szálloda bejáratáig meg sem álltam. Mélyen beszippantottam a friss hideg levegőt. Jól esett.

-Már azt hittem meg sem vársz .-érkezett meg Yurio.

-Hova megyünk?-érdeklődtem.

-A kávézóba ahol délelőtt voltunk, ott nyugodtan tudunk beszélni.

Odaérve egy szelet sütemény társaságában levágtam magam az egyik babzságfotelbe.

-Szóval?-tértem egyből a témára.

-Amit nem rég láttál az nem az aminek látszik.

-Hát számomra ez elég nyilvánvaló jel.-szorította meg a villámat.

-Nem, nem úgy értem.-kevergette a kezében lévő italt.

-Akkor hogy érted?-húztam fel az egyik szemöldököm.

-Hát ez egy hosszabb sztori, amit el szeretnék mesélni. Feltéve ha érdekel.

-Hallgatlak.-kaptam be egy falatot.

-Három és fél évvel ezelőtt Victor és Szonya egy versenyen, illetve utána csókot váltottak, itt kezdődött az hogy ők ketten először össze jöttek. Eleinte kedveltem őt, mert azt hittem jó hatással van Victorra. Az első egy, két hónapban minden olyan normális volt köztük. Aztán Victor hozta magával edzésekre, de ezzel sem lett volna semmi baj ha Victor az edzésre koncentrál, és nem rá. Te is tudod hogy ha az ugrások közben nem figyelsz, annak komoly következményei lehetnek.

-Igen.-bólintottam, mert eszembe jutott az egyik versenyemen emiatt kis híján eltörtem az orrom.

-Yakov ezt kezdte megelégelni, és  szólt Szonyának hogy Victor érdekében kint várja meg őt. Ki is ment. De másnap Victor nem jött edzeni. Ezzel mindenkit meglepett, mert még betegen is képes volt járni, csak hogy a jégen lehessen. Felhívtam őt még aznap este, mert kíváncsi voltam hogy miért nem jött el.

Erre kíváncsian fészkelődni kezdtem és bekaptam egy falat süteményt.

-Azt mondta türhetetlen hogy Yakov így viselkedik a barátnőjével és hogy ő ezt nem engedi meg.

Elgondolkodtam azon hogy Szonyát miért nem láttam még soha ezelőtt Victorral. Ha egy ilyen hírességnek barátnője volt/van/lesz, akkor azt mindíg publikálják, ha nem akkor a  lesifotósok úgy is elkapnak egy két pillanatot.

-Ezek után megkérdeztem Yakovot mit mondott neki, amiért a mi drága Nikiforovunk ennyire zokon vette, hogy megóvjuk a testi épségét.
Csak Victor érdekében szólt neki, mert hogy elvonja a figyelmét. Aztán kezdett az egész kicsit furcsa lenni, hogy Victor miért akadt ki ennyire, hisz semmi rosszat nem mondott. Aztán felhívtam Szonyát, hogy mi ez az egész és ki gondolta volna nekem is hazudott.

-Mit talált ki?-kérdeztem oldalra billentve a fejem.

-Na most jön az igazán érdekes rész, kapaszkodj meg.-húzta félmosolyra a száját.-Yakov megfenyegette hogy elteszi lábalól, és kezet emelt rá, mert hogy ő tönkre teszi a karrierjét.

Meredt szemmel néztem Yuriora, majd abban a pillanatban kiszakadt belőlem a nevetés.

-Ez most komoly?

-Halálosan.-hunyta le a szemét.-Észhez kell térítenünk Victort, mielőtt megint valamit bekever a banya.

-Egyet értem!-néztem mélyen a szemébe.

-Azt hittem jobban fogadod majd a látványt.-váltott gyorsan témát.- nem gondoltam volna hogy tényleg  szereted.

-Én is, azt hiszem, talán ha számítottam volna rá.

-Akkor még jobban kiakadtál volna.-tette hozzá.

-Lehet.-szorítottam össze a fogaimat.azt hittem talán én is többet jelentek neki.

-Szeret téged.

●●●

A szálloda előtt Otabek várt ránk, illetve Yuriora, aki csak vissza kísért.

-Innen már megy?

-Persze menjetek csak!-villantottam egy mosolyt rájuk.-Sziasztok!-intettem feléjük, majd beléptem a szálloda ajtaján. A levegőben kellemes illatok terjengtek, ami kétség kívűl a szálloda éttermi részlegéből ered. Nem éreztem magam túlzottam éhesnek ezért inkább felmentem a szobába. A liftbe beléve vártam hogy becsukódjon az ajtó, de az utolsó pillanaban Victor lépett be. Nagyszerű, pont őt akartam elkerűlni.

-Hát te merre jártál?-kérdezte kíváncsian.

-Yurioval, egy kávézóban.

-Óh, az nagyszerű.

-Aha.

-Te?-kérdeztem, előre tudva a válaszát.

-Szonyánál.-vigyorgott rám. Kimondva az ő szájából sokkal jobban fáj mint gondoltam volna.

-Sejtettem.

-Mi?

-Semmi, semmi. Sok boldogságot.- szívem összeszorúlt ettől a két szótól.

-Köszönöm Yuri!

Szerencsére a beszélgetés véget is ért, mert megérkeztünk a 6. emeletre ahol a szobánk található. Egyszerre nyúltunk a kilincsért. Kínos. Mindíg az ilyen helyzetekben történnek a ezek a dolgok.

●●●

Jó éjt Victor!-suttogtam az ágy szélén az alvó Victornak akit lefekvés előtt még betakargattam.
Lehajtottam a párnára a fejem és a könnyes szememet elnyomta az álom.