You set my heart on fire

2. rész

Reggel arra ébredtem, hogy valaki mellettem fekszik és átkarol. De nem Victor volt az.

-Mi a....-riadtam meg.

-Ohh szia Yuri!-köszöntött Chris akit éppen most keltettem fel.

-Mit keresel itt?-kérdeztem megdöbbenve.

-Hát annyira emlékszem hogy Victorékkal iszogattunk kicsit, aztán most itt ébredtem.-látszólag tényleg nem emlékezett rá hogy került mellém.

Kikászálódva az ágyból a nappali fele vettem  az irányt, mert volt egy olyan sejtésem hogy nem csak Chris van itt. És még milyen jól gondoltam. A kanapén feküdt Szonya Yurioval, az asztal alatt Pichit, (nem akarom tudni hogyan került oda) Victor a szőnyegen, mellette pedig Otabek. Az embereket átlépkedve indúltam meg a csap felé ahol egy pohár vizet tőltöttem magamnak.

-Yuri merre van a mosdó?- jött utánam Chris

-Erre, jobbra.-mutattam meg neki az irányt.

A következő ébredőnk Yurio volt. Ő egy mozdulattal el lőkte magamellől a lányt, aki így a földön végezte, vagyis majdnem, mert ahova ő landolni akart ott Otabek szépen szundikált. Vissza tartott mosollyal néztem őket, ahogyan lányt lökdösik.

-Na most már elég!- ültött fel, majd befészkelte magát Victor és Otabek közé.

Kisebb gombóc keletkezett a torkomban, mikor megláttam hogy Victort átkarolva próbál tovább aludni. Nem bírtam sokáig nézni, úgy gondoltam hogy inkább futok egyet, hátha az segít megnyugodni és elhesegetni a rémképeket. Vissza mentem a szobába hogy felöltözhessek. Pár perc múlva az ajtóban álltam készen hogy indulhassak, de Yurio szólt hogy várjam meg. Döbbentem néztem rá mikor oda ért.

-Valahogy ma a szokásosnál is idiótábban nézel!- és ezzel ki is sétálta az ajtón.

-Miért akartad hogy várjalak meg?-haladtam utána.

-Mert Victor kinyírna ha tudná hogy egyedül engedtünk el. Eltévedsz vagy tudom is én. Szóval, ne hidd hogy kedvellek.

-Oh, rendben.-zavartam meg igazítottam a szemüvegem.

-És tulajdonképpen hova indultál?

-Futni.-vágtam rá.

-Hát az rádférne.-tett kedves megjegyzést a testalkatomra.

Yuriot követve futottam körülbelül másfél óráig, mindenféle dombos, kanyargós utcán. Victornak tényleg igaza volt, egyedül száz százalék hogy eltévedek.

-Yurio!

-Mi van?-meg sem állt, meg sem fordúlt csak futott tovább.

-Van itt valamerre egy kávézó?-érdeklődtem.

-Már azt hittem meg sem kérdezed.- hirtelen megállt mellettem.

Csenben sétáltunk egy kisebb utcán, majd pár perc múlva meg is érkeztünk. Kivűlről a hely elég otthonosnak tűnt. Belépve mégjobban, két szintes volt, lent a fal mentén négyszemélyes boxok  húzódtak, középen babzsákfotelek kis asztalokkal. A bejárattól pedig nem messze húzódótt a púlt ahonnan rendelni lehetett. A falakat képregény minták borították. A galérián  színes neon csövek világítottak, ott viszont csak babzsákfotelek voltak kis asztalokkal. Oda sétáltunk a púlthoz és mindketten kértünk. Yurio egy fehércsokis lattét, és két mandulás tortaszeletet kért, én pedig karamellás brulée lattét. Pár perc várakozás után meg is kaptuk, majd az egyik box fele vettük az irányt. Mivel hétköznap délelőtt mentünk nem voltak sokan.

-Gyakaran jársz ide?

-Hát mondhatni, mondjuk már egy jó ideje nem voltam itt.

-Oh értem.

-Tessék ez a tiéd.-tolt elém egy szelet süteményt.-fantasztikus meg kell kóstolnod.

Megfogtam a villám és az édességbe vájtam vele. Először csak egy kisebb falatot ettem, de Yurionak igaza volt, ez mennyei.

-Vkusno!-ekkor váratlan dolog történt, az orosz Yuri elmosolyodott.

-Tudtam hogy ízleni fog.-húzta félmosolyra a száját.

Sokáig csak csenben ültünk a kávé felett amit Yurio telefon csörgése szakított  meg. Csak kevés részletet hallottam a beszélgetésből de ha jól hallottam Otabek volt az.

-Igen, ő is itt van velem, edzés után eljöttünk meginni egy kávét. Mi? Már megint? Na jó...Jesszusom! Nem sokára megyünk, szia!

-Valami baj van?-kérdeztem félve mert tudtam hogy ki fog akadni.

-Nem semmi. Szerintem menjünk.-a hangjában nyugodtságot véltem felfedezni, azonban tudtam hogy valami nincsen rendben.

Lehúztam az utolsó korty kávémat majd felálltam és az ajtó fele vettem az irányt. A visszafele út csenben telt, mindketten a saját gondolatainkba merültünk bele. Aztán vissza érve olyan fogadott amire még nem álltam készen...