Különleges iskola. TAEGI ff

4.rész

Köszönöm annak aki olvasa és várja a részeket. 😍😍💞💞💞

Suga:
Ez a srác folyton kedves hozzám és nem értem, hogy miért. Szeretném tudni, hogy bízni tudjak benne mert valamiért szeretnék.

-Figyelj Suga. - sóhajtott. - Tudom furán hangzik, de úgy érzem, hogy kedves vagy.
-Ennyi? - kérdeztem vissza fel húzott szemöldökkel.
-Azt hiszem, hogy igen. - válaszolta közben kínosan mosolygott.
-Rendben, hiszek neked. - nyújtottam kezem.

Fura szokásom, hogy inkább kezet fogok mint ölelkezzek. Tae-Hyung kezem nézte, majd megfogta és rám mosolygott. Kezemen megint megjelent a jel, ahogy az ő kezén is ezért gyorsan el húztam és hátam mögé tettem.

-Miért dugtad el kezed? - kérdezte miközben ő felém lépett. - Az a jel nem rossz dolog.
-Folyton megjelenik és érzek is valamit. - tettem előre kezem, de el tűnt a jel. - Hová lett?
-El tűnt. - mutatta a kezét. - Csak ha kell akkor jelenik meg. De ne rejtsd el.
-Értem. - forgattam kezem annyira amennyire lehetett. - Köszönöm.
-Mit? - kérdezte.
-Hogy segítesz. - válaszoltam. - Furcsa vagyok tudom.
-Nem vagy az sőt kedves és... - nem mondta végig.
-És mi? - kérdeztem kíváncsian.
-Nem fontos. - legyintett. - Aludnod kéne már.
-Ahogy neked is. - nevettem.

Ahogy rám nézett valamiért zavarba hozott így abbba hagytam és tarkomat vakartam kínosan. Arca valahogyan más lett, ahogy engem nézett ezért még vörös is lettem és biztos voltam benne, hogy látszik fehér bőröm miatt.
Hírtelen valami hideget éreztem meg, majd még többet és többet.

-Esik? - kérdeztem és néztem fel.
-Úgy tűnik. - válaszolta Tae-Hyung.
-Menjünk be. - indultam meg és mentem volna be, de az ajtó nem nyílt. - Zárva van?!
-Lehetetlen. - nyúlt át mellettem.
-Egyre jobban esik. - próbáltam nem el ázni.

Mikor már kezdtem el fogadni, hogy ma megfázunk mind ketten hírtelen megfogta csuklómat és magához húzott, de már nem éreztem az esőt.

-El állt? - kérdeztem, de csak egy enyhe fényt láttam a vállamon. - Te miért?
-Nem akarom, hogy megfáz. - nézett rám. - Tudom nem nagy dolog, de ez az erő néha jól jön.
-Köszönöm. - mosolyogtam rá ő pedig vissza.
-Üljünk le a falhoz. - indult el. - De maradj mellettem.
-Rendben. - ültünk le egyszerre és bújtam teljesen hozzá. - Nem baj ha ennyire?
-Nem baj. - nézett fel. - Egy darabig esni fog. Aludj kicsit.
-De te nem tudsz. - néztem rá aggódva.

V:
Az eső nem túl jó, de hogy még az ajtó is be ragadt az még jobban szívás. Tudhattam volna, hogy ez lesz mert mindíg be ragad, de eddig sikerült ki nyitni.
Suga nem akart aludni miattam ami jó, de egyben nem is mert fáradt lesz.
Jó ideje tartottam távol az esőt és már fáradtam is, de hírtelen valami a vállamra nehezedett.

-Su..ga. - néztem rá, de már vállamon aludt.

Szemei csukva voltak és szája enyhén nyitva és puhábnak tűnt mint általában szokott. Kicsit mintha mosolyogna és talán mosolyog is. Keze lógott mellette ezért megfogtam és combjára tettem, de fel villant a jele, de ahogy el engedtem el tűnt.

-Hi.. Hideg van. - bújt közelebb hozzám és mosolyogva sóhajtott.

Fehér pizsamája enyhén mellkasára tapadt, de enyém is hasonlóan nézhetett ki most.
Túl sok figyelmet szentelek egy fiúnak aki iránt talán érzek valamit, hiszen ebben a pillanatban is szeretném ajkait érezni vagy meg simogatni.

"Csak egy kicsit. - mondtam magamban. - Csak egy pillanatra."

Lassan hajoltam közelebb egyre jobban és jobban, de meg álltam egy pinnatra, de tovább közeledtem
Ki nyitodot az ajtó ott pedig Jimin állt engem nézve.

-Itt vagyok. - vigyorgott. - Tudtam.
Vissza dőltem a falnak mintha mi sem történt volna.
-Nem történt semmise. - mondtam normál hangon mire Suga is fel kelt.
-Persze-persze. - nevetett.
-Fogd be! - néztem őt idegesen.
-Mi a baj? - kérdezte az álom szuszék.
-Semmi, csak el aludtál. - álltam fel és nyújtottam kezem.
-Pedig én azt mondtam, hogy nem fogok. - állt fel. - Vizes vagyok.

Suga be ment én pedig Jimin-nel álltam és egymást néztük.
Míg én értetlen fejjel néztem addig ő vigyorgott rám.

-Be fejeznéd?! - húztam fel szemöldököm.
-Ha te tudnád, hogy most mit érzel. - vigyorgott.
-Hagyd abba! - mentem el mellette. - Félre beszélsz.
-Öcsém olyan vágyadvan felé, hogy rendesen tapintani tudom. - tapogatni kezdte a levegőt. - V lépj előre.. Felé.
-Félre beszélsz. - ráztam fejem. - És hagyd abba.
-V te is tudod, hogy vele akarsz lenne. - sétált mellettem mert ugye el kezdtem sétálni a folyosón. - Azt érzem amit te érzel.

"Talán igaza van. - gondoltam magamban. "

Vigyorogni kezdett mire idegesen megint rá néztem, majd be léptem szobámba és be csuktam az ajtót.
Le ültem az ágyra és kezembe temettem arcomat, de fel emeltem és körbe néztem a szobába.
Le hangolo az egész annyira egyszínű és uncsi minden.

"Suga vajon mit csinálhat? - kérdeztem magamban."

Fel álltam és ki léptem a szobából, majd fejem az ajtóra tettem és hallgatozni kezdtem, de semmit se hallottam.

"Talán kopognom kéne? - kérdeztem magamban, de hátat fordítottam és vissza mentem inkább."

Le feküdtem, majd el is aludtam.
Reggel nehezen és fáradtan keltem fel, de rögtön mentem az órára, ahogy be értem akkor lépet be Suga is fáradtan.

-Suga. - integetet neki Jungkook.
-Kookie. - ment oda hozzá.

Le ültem helyemre és onnan néztem, hogy vele milyen jól el volt. Kezemen támaszkodtam míg ők jót beszélgettek. Olyan érzés fogott el amit nem akartam egymás után jöttek, ahogy őket néztem.

"Féltékeny lennék? - kérdeztem magamba."

Fel álltam mire Jimin vissza tolt a székbe és meg rázta fejét, hogy ne tegyek semmit se.

-Nem akartam... - kezdtem volna mire gyengéden szemembe nézett.
-Féltékeny vagy. - mondta halkan.
-Talán. - néztem feléjük. - De ez semmit se jelent.
-Sokat jelent. - ült le a padra. - Hírtelen történt.
-Nem is kicsit. - nevetem kínosan. - És még van az izé is.
-"Izé". - ismételte még.
-Ja. - húztam fel az ingem. - A jelem ha meg fogom a kezét világit, de az övé is.
-Azt hogy? - kérdezte és kezem vizsgálta. - Biztosan?
-Igen. - bólintottam.
-Ilyen még nem volt. - nézte kezem, de meg emelte kezét. - Fogd meg.
-Minek? - kérdeztem, de megfogtam. - Semmi.
-Ez valami fura dolog kettőtők között. - nézett úgy mintha nagyon agyalna.

A csengő meg szólalt így kezdődött a nap, de nem tudtam figyelni. Suga jegyzetelt közben pedig néha-néha rám nézett. Végig egész nap őt néztem és agyaltam, ahogy csengettek hozzám lépet el alvá az utat.

-Miért bámulsz egész nap? - kérdezte, de el akartam menni mellette.
"Nem beszélhetek vele addig míg nem értem a dolgokat. - mondtam magamba."
-Tae. - fogta meg kezem így kezdett a jelem egyre jobban erősödni. - Haragszol? Rosszat tettem vagy talán a tegnap miatt?
-Tegnap? - kérdeztem vissza.
-Nem mondtam semmit, csak ott hagytalak. - szorította meg kezem enyhén. - Sajnálom. Ma nem szóltál hozzám.
-Nem haragszok. - fordultam hozzá.

Arcát néztem ami vörös volt, majd kezét. A fény át látszott az ingjén, de ezt ő nem vette észre. Csak én és ő voltunk ketten a terembe és valahogyan meg akartam érinteni ha csak az arcát egy pillanatra.

Remélem, hogy tetszett. Tudjátok, hogy mit kell tennetek manók  😙😙😙