Különleges iskola. TAEGI ff

6.rész

Suga:
Össze zavarodva ültem az iskola könyvtárában egy könyvet nézve mikor valaki mellém ült. Vállamra tette kezét, de csak lehajtottam a fejem a könyvre ami nem kicsit koppant.

-Pssszzzttt. - szólt a könyvtár tulaja.
-Elnézést. - kért bocsánatot ezek szerint J-Hope.
-Ahhh.. - nyögtem szánalmasan mire nevetni kezdett.
-Baj van? - kérdezte.
-Igen. - emeltem fel fejem.
-Hallgatlak. - támaszkodott kezére. - Jó hallgatóság vagyok.
-De nem fogsz le nézni? - kérdeztem mire nevetni kezdett.
-Pssszzzzttt.. - mondta a nő.
-Szerintem menjünk innen. - állt fel én meg utána.

Kint az udvaron leültem egy fa alá így ő is ugyan úgy tett. Nem szólaltam meg jó ideig, de már a nap lemenöben volt.

-Tudod bele kezdhetnél. - mondta Hobe.
-Mit tegyek ha valaki meg csókol? - nevetem kínosan.
-V volt? - kérdezte.
Döbbenten néztem rá, de ő csak mosolygott.
-Te...honnan? - dadogtam. - Olyan vagy Jimin?
-Nem. - nevetett tovább. - Csak látszik rajta, hogy tetszel neki.

Csendben néztem magam elé, hiszen sose gondoltam még arra, hogy tetszhetek-e egy fiúnak.
Sóhajtva néztem fel és szedtem le egy almát az erőmmel.

-Hasznos erő. - mosolygott.
-Igen. - nézegettem az almát.
-Suga. - mondta nevem. - Neked tetszik V?
"Sose gondoltam még így át. - mondtam magamban."
-Tudod én Jimin-t szeretem. - nevetett kínosan. - De ő Jungkook-ot. Szívás.
-Nem zavar, hogy mind ketten fiúk vagytok? - kérdeztem az almát forgatva.
-A szerelemben nem számít. - mosolygott. - De neked tetszik V?
-Talán. Nem tudom. - hajtottam le fejem.
-Akkor máshogyan kérdezem. - sóhajtott. - A csók rossz volt? Utáltad? Újra akakrod érezni?
-Ez egyszerre sok. - haraptam az álmába.
-Rossz volt a csók? - kérdezte mire fejem megráztam, hogy "nem". - Akkor?
-Nem volt rossz. - mondtam vörös arccal. - Sőt. Élveztem.
-Mi jut eszedbe V-ről ha rá gondolsz? - kérdezett tovább. - Csukd le a szemed.
Tettem amit mond és le csuktam szemem.
-Képzeld el mintha itt lenne. - mondta a feladatomat. - Most mond.
-Szép..nem inkább gyönyörű a mosolya. - mondtam mire szívem hatalmasat dobbant. - Erős, de mégis gyerekes.
-Ohh ez mi? - kérdezte, de szemem ki akartam nyitni, de nem engedte. - Folytasd.
-Boldog vagyok ha velem van. - folytattam. - Kedves velem és gondoskodó.
-Szereted? - kérdezte.
-Azt hiszem. - nyitottam ki szemem. - Már megint világít?

Kezemen a jelem kéken világított, de kezdett erősödni. Volt egy érzésem, hogy be kell mennem.

-J-Hope be kell mennem. - álltam fel és kezdtem futni befelé. - Ne haragudj. Köszönöm.
-Szívesen. - intett, de mire megfordultam már nem volt ott.
"Teleport és villám. - mondtam magamban. - Ügyes."

Gyorsan futottam be és láttam meg a nekem háttal álló V-t. Rögtön oda futottam és meg fogtam csuklóját. Ingje ujján át látszott a kék jel ami neki is sötétebb lett.
Felém fordult és el húzta kezét.

"Valahogyan közünk van egymáshoz? - kérdeztem magamban."
-Miért? - kérdeztem mire elfordult. - V.
-Csak.. Sajnálom. - szorította kezét ökölbe.
-Sajnálod? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel. - Ezt mondod, de komolyan is gondolod?
-Suga miről beszélsz? - kérdezte felém fordulva.
-Beszéltem Hobe-val. - mentem közelebb. - Szerinte te szeretsz.
Alsó ajkára harapott.
-Igaza van? - kérdeztem.
-Nem. - mondta mire hátrébb léptem.

Kezem égni kezdett így körbe fogtam és a falnak dőltem.
"Hazug.. Hazug.. - ismételte egy női hang a fejemben. - Hazug."

-Fogd be. - fogtam meg fejem.
"Hazug vagy víz varázsloja. - mondta tovább."
-Suga. - fogta meg a vállam. - Jól vagy?
-Hazudsz. - néztem fel rá. - Szerinte hazudsz.
-Szerinte? - kérdezte.
-V nagyon fáj. - fogtam kezem. - Segíts.
-Hol fáj? - nézte testem körbe mindenhol.

Felemeltem kezem, de mikor megérintette jobban égni kezdett.

-NE ÉRJ HOZZÁM! - kaptam el kezem, de kiabáltam közbe.
-Ez.. Miattam van?! - lépett közelebb. - Be kell, hogy vigyelek a dokihoz.

Hozzám ért, de újra jobban kezdett fájni. V hírtelen hátrébb ment és körbe nézett. Gyorsan mozdult, majd jelent meg Hobe(?)-val.

-Mi a baja? - kérdezte Hobe. - V te voltál?
-Nem vagy is nem tudom. - mutogatott V. - Csak segíts.

Hobe közelebb jött és ölébe vett és vitt az orvoshoz. Mikor le tet az ágyra a doki egyből a kezem vizsgálta mintha tudná mi a bajom.

-Min úrfi. - szólított meg, de csak fejem fordítottam oda. - Ez fájni fog.
-Nem lehetne valami mást tenni? - kérdezte V. - Ami nem fáj neki.
-Nem nem lehet. - lépet hozzám és húzta el nyakamon a pólót.
-Az mi? - kérdezte Hobe.
-Evett az udvaron lévő álmából? - kérdezte a doki amire Hobe válaszolt is.
-Igen. - válaszolta.
-Ki a párja? - kérdezte amit én se értettem.

V:
Párja? Ez az egy szó furcsa volt nekem és Hobe-nak. Körbe néztem mire a doktor megfogta kezem és felrántotta az ingem ujját.

-Te vagy a párja. - mondta, de el rántottam a kezem.
-Nem tudom miről beszél. - mondtam az igazat.
-Egyesültek már? - kérdezte, de hülyén néztem rá. - Csók volt már?
-Egyszer. - néztem Suga-ra aki már eszméletlen feküdt.
-Ereje? - kérdezte.
-Víz. - válaszoltam.
-Akkor segíthet neki. - fogta meg kezem és húzott oda. - Tud gyógyítani és mentse meg.
-Hogyan? - kérdeztem remegve.
-Csak fogja meg a kezét. - emelte meg kezétés fűzte össze az ujjait mint álltalában a párok szokták. - Gyerünk.

Össze fűztem kezünket, de égni kezdett a karom. Hírtelen csuktam le szemem és nyitottam ki. Suga és az én kezem körül jelent meg egy víz burok.

-Remek. - mondta a doktor mire bólintottam. - Koncentráljon Kim úrfi.

"Nyugalom. - mondtam magamban."

A burok kicsit világítani kezdett majd azok a vörös és fekete csíkok kezdtek vissza húzódni ami meg nyugtatót. Teljesen eltűnt, de Suga nem engedte el a kezem.

-A fa gyümölcse a hazugság gyümölcse volt. - mondta a doktor. - Bármi is volt a hazugság ha nem mond igazat.. Legközelebb nagyobb baj is lehet.
-V el kell neki mondanod. - mondta Hobe is.
-Rendben. - néztem Suga-ra.

Kezem szorította közben csendben szuszogott én pedig kezdtem le nyugodni.
Mindenki ki ment míg én vártam, hogy felkeljen végre. Órák teltek el mikor már kezdtem elzsibbadni.

-V. - mondta nevem mire közelebb csúsztam. - Már nem fáj.
-Hála az égnek. - sóhajtottam.
-De a doktor csinálta? - kérdezte.
"Igazat kell mondanom. - mondtam magamban."
-Én segítettem. - válaszoltam.
-Köszönöm. - ült följebb kicsit, de nem engedte el kezem. - Oh ne haragudj.

Elakarta húzni kezét, de nem engedtem. Fejem le hajtottam mire kicsit fejemre tette kezét.

-Semmi bajom. - vette el kezét.
Meg emeltem kezét és megpusziltam.
-Hazudtam neked. - néztem szemébe, de nem vettem el kezét magamtól.
-Hogy érted ezt? - kérdezte.
-Szeretlek és már egy ideje. - csuktam le szemem. - Először mikor beléptél a terembe.. Azóta.

Semmit se mondott, de nem is kellett neki mondani, hiszen mind kettőnk kezén a jel fényesen világított. Megfordítottam kezét és megpusziltam rajta a világító jelet.
  Felemeltem fejem és közelebb csúsztam hozzá kezét nem el engedve és lassan közelebb hajoltam. Meg érintettem ajkammal az övét, de mikor le csukta szemét kaptam egy kis bátorságot.

Suga nekem olyan mint a napnak a hold... Együtt vagyunk egyek... És ezt mostmár tudom.