Különleges iskola. TAEGI ff

5.rész

Szeretem volna nektek hozni egy részt. Köszönöm azoknak akik várják. 😄

Tae.:
Ki mentünk a levegőre a tanárral és sorba áltunk mindannyian.
Jungkook továbbra is vele volt míg én Jimin-nel voltam.

-Ki akarod nyírni a szemeddel? - kérdezte Jimin.
-Én csak... - akadtam el mert a tanár szólítot.

Ki mentem a tanár mellé áltam míg ő tovább nézelődött.

-És Jungkook. - szólította meg ő pedig ki jött. - Tae Úrfi te a víz vagy míg Jeon Úrfi a tűz.

Rá néztem ő pedig engem nézett. Valamiért le akartam őt győzni mintha Suga lenne a tét és ez itt helyben fog kiderülni, hogy ki a jobb.
Egymással szembe álltunk addig míg a tanár nem szólalt meg addig fel húztam az ingem, ahogy Jungkook is.

Suga:
Jungkook remek srác és úgy érzem, hogy barátok lettünk. V azóta nem beszélt velem talán tettem valami rosszat.

-És Jungkook. - szólította meg a tanár mire ő ki ment ekkor tűnt fel, hogy V is ott állt.
"Hajrá V. - mondtam magamba."
-Mint valami pon-pon lány. - mondtam halkan.

V-t néztem és úgy tűnt mintha ideges lenne és fel tűrte az ing úját is.
Kezem ökölbe szorítottam és vártam, hogy kezdődjön.
Hírtelen a kezem égni kezdett. Fel húztam az ing uját és nekem vörösen világított olyan volt mintha belülről harag táplálta volna.

"Fáj. - mondtam magban mire valaki meg fogta a csuklómat."
-Ez a barom. - mondta mire rá néztem és Jimin fogadott. - Mondtam, hogy ne tegyen semmit se. Te jól vagy?
-Talán. - válaszoltam. - De kiről beszéltél?
-V-ről. - válaszolta. - Jungkook-nak baja lesz, de akkor kinyírom azt az idióta V-t.

A csata már el kezdődött és V nyitott azzal, hogy egy víz gömböt dobot szegény Jungkook-nak aki ki tért előle, de ekkor fentről el találta. Jungkook ideges lett és bombázta tűz golyókal amiket V egy víz pajzsal ki védet.

A kezem egyre jobban fájt ezért le ültem a földre így nem láttam többet.
Jimin a kezem vizsgálta ami már lángolt.

-Ha így folytassa az senkinek sem lesz jó. - nézett hátra.
-Jimin mi a baj velem? - kérdeztem.
-Veled semmi. - válaszolta. - V-vel van a baj.
-Vele? - kérdeztem, de rögtön a kezemhez kaptam. - Iszonyú mintha valami belülről mardosna.
-Figyelj Suga. - hajolt közelebb. - Ezt ne mond senkinek se el.
-Miért? - kérdeztem tőle.
-Csak. - válaszolta.
-Jimin. - hunytam le szemem. - Kezdek szédülni.
-Mi? - kérdezte.
-Mintha ki szívná valaki az erőmet. -  dőltem hátra.
-És a győztes Kim úrfi. - mondta a tanár. - Remek volt fiatal úr.
-Jobban vagy? - kérdezte Jimin.
-Kicsit. - kapkodtam a levegőt és le hunytam a szemem.
-Na ne.. Suga. - hallottam még Jimin hangját.

Szemem ki nyitottam, de egy olyan szobába voltam mintha egy kórház lenne. Fel ültem és körbe néztem, de üres volt a szóba. A kezem vizsgáltam, de már semmi baja se volt nem fájt.
Fel akartam állni mikor kinyílt az ajtó és V lépet be rajta.
Fel ültem ő pedig a székre ült mellém.

-Jól vagy? - kérdezte egy pohár vízzel a kezében.
-Azt hiszem. - válaszoltam. - Te jól vagy?
-Én igen. - mosolygott. - Képzeld nyertem.
-Ennek nem örülök. - fogtam kezem.
-Nem? - kérdezte szomorúan.
-Nem mert rossz volt téged ot látni olyan idegesen a barátod ellen. - magyaráztam. - Miért?
-Mert volt valami fontosabb a barátomnál. - fordult el.
-Micsoda? - kérdeztem.
-Majd egyszer el mondom. - válaszolta és fel akart állni, de idegesen megfogtam kezét.
-Ennyit jelentek? - kérdeztem mire le hajtotta a fejét. - Azt hittem, hogy barátok vagyunk, de akkor ezek szerint csak én hittem.

Nem válaszolt így le engedtem kezem és le feküdtem neki háttal.

-Menj el. - mondtam halkan mire hallottam, hogy be csapódik az ajtó. - El ment végre, de akkor miért fáj.

Bár ezt mondtam mégis fájt ez az érzés. Kezem melkasomra tettem és sírni kezdtem, de ebben a pillanatban mintha el választottak volna valamit tőlem.

Számát be fogtam úgy sírtam, hogy senkise hallja a folyosókon. Meg szoktam, hogy egyedül vagyok, de most mégis fáj.

Az ápoló nő meg engedte, hogy vissza menjek a szobámba így oda is indultam, de zongora hangját hallottam meg.
"Rég hallottam. - mondtam magamban."
A hang irányába mentem ami egy lépcsősorhoz vezetett felfelé. Egymás után lépdeltem felfelé a falon húztam a kezem végig.
Fent egy fa ajtó várt amit nehezen kinyitottam és ott állt egy fehér zongora. Felé lépdeltem kezem végig húztam rajta ami kicsit poros volt, de le ültem és megnyomtam az első billentyűt. Hangja magába szívott szemem le hunytam és játszani kezdtem rajta.

Gyönyörű hangja volt amit már rég nem hallottam.
Sokáig játszottam rajta, de hírtelen abba hagytam mert éreztem, hogy figyelnek.

-Ki van ott? - kérdeztem és hátra néztem.
V ált ott, de kezén még pizsaman át is láttam a jelét világítani.
-Hallottam a zongora hangját. - ásitot és engem figyelt. - Nem tudtam, hogy tudsz játszani.
-Igen tudok. - jöttem zavarba és fel emeltem kezem így láthattam, hogy kezem halványan világít.

V-jé erősebb mint az enyém ami kicsit furcsa volt, de úgy tettem mintha nem érdekelne.
El lökte magát a faltól és felém lépdelt lassan majd megállt a zongorát nézte.

-Ennek a zongorának legendája van. - mondta engem figyelve. - Csak akiknek szükségükvan rá azokat csalja ide.
-Akkor neked is szükséged van rá? - kérdeztem.
-Ezek szerint igen. - válaszolta. - Gyönyörűen játszottál rajta.
-Köszönöm. - pirultam el. - De ideje aludni.
-Várj. - fogta meg csuklómat így jel megerősödött rajta. - Ne haragudj.
-Mondani akarsz valamit? - kérdeztem.
-Játszanál még nekem? - kérdezte piros arccal.
-Persze. - ültem le.

Játszani kezdtem, de még a felénél se jártam mikor járkálni kezdett, de meg állt mögöttem. Zavart a tekintette így abba hagytam és fel álltam, hogy vissza menjek a szobámba, de dudolni kezdett majd énekelni. Hangja mély volt, de egyszerre mintha egy angyal énekelt volna.

-V. - szólítottam meg.
-Szörnyű volt. - vakarta meg tarkoját és indult kifelé.
-Ne mondj ilyet. - mondtam mire megállt. - Gyönyörű hangod van és ebben a pillanatban többet akarom hallani.
-Többet? - fordult meg felém.
-Többet és rólad is többet akarók tudni. - piszkáltam a zongorát. - Furcsa ezt hallani egy fiútól. Sajnálom.

Lépteket hallottam, majd éreztem ahogy megfogja a derekam ezért döbbenten kaptam rá a tekintetem mire megcsókolt. Döbbenten néztem őt és kapaszkodtam karjába míg neki nem döltem a zongorának ami így megszólalt.

-Sajnálom. - döntötte homlokomra az ő homlokát. - Utálj, de ezt meg kelet tennem.
Nem mondtam semmit se.
-Gondolom nem akarsz többé látni. - húzta mosolyra a száját ami fájt. - Bár ez lehetetlen.

Szemem le hunytam, de mire ki nyitottam a szemem már nem állt előttem.

"Megcsókolt, de miért? - kérdeztem magamba."

Hagyj nekem jelet komment és csillag. 😊😊😊