Genszter világ rémei BTS/GOT7FF.

10.rész

Judy és Hobe kapcsolata jól alakult, de BamBam nem hagyja magát.
Köszönöm annak aki olvassa és várja. 💞💞💞ah kekszi Bam fent. 😍😍😍

Judy:
Hobe a konyhába állt nekem háttal így volt egy tervem. Lassan fel álltam és közelebb mentem halkan, hogy ne halja, majd körbe öleltem hasát.

-Megijedtél? - kérdeztem nevetve.
-Igen nagyon. - nevetett.
-Hazug. - engedtem el. - Rendőrt megijeszteni, hogy juthatott eszembe.
-Aranyos vagy mikor durcizol. - nézett rám. - Majd legközelebb sikerül.
-Aham. - húztam el szám. - Hobe miért lettél rendőr?

Kérdésemre kisebb kanál csattanás hallottam. Kíváncsian néztem a nekem háttal álló fiút aki felém fordult.

-Gondolom BamBam mondta, hogy régen barátok voltunk. - támaszkodott az asztalnak.
-Igen és mást is mondott. - hajtottam le fejem.
-Mást? - kérdezte.
-Rólatok és rólam. - mutattam rá és magamra.
-Hát ez kínos. - nevetett. - Tudod akkor még fiatalok voltunk.

Nem mondtam semmit se, csak őt néztem, ahogy ő pedig engem.
"Talán el kéne mondanom, hogy BamBam-mal járok. - mondtam magamba."

-Hobe mondanom kell.. - nem tudtam be fejezni mert telefonom csörögni kezdett.

"Bejövő hívás :BamBam"

-Egy pillanat. - rohantam fel.

Fel vettem a telefont már a szobámba.

-Szia. - ültem le az ágyra. - Miért hívtál?
-Hiányzol. - mondta lágyan.
-Te is nekem. - hunytam le egy pillanatra szemem.
-Mit csinálsz most? - kérdezte.
-A szobámba... - akadtam el mert BamBam be mászott az ablakokon. - Bam te normális vagy?
-Szia. - tette zsebre a telefont és közeledett felém.
-Ezt hogy gondoltad? - toltam az ablak felé. - Ha ő meg lát neked annyi.
-Ő? - kérdezte mosolyogva.
-Hobe. - válaszoltam suttogva.
-Akkor menjünk el valahová. - fogta meg kezem és húzott az ablakhoz.
-Várj át kell öltöznöm. - húztam vissza.
-Hát akkor rajta. - ült le az ágyra.
-De ha nézel nem megy. - álltam a szekrény előtt.
-Rendben. Be csukom a szemem vagy hátra dőlök és a plafont nézem. - dőlt hátra a második lehetőséget választva.
-Bam hová megyünk? Szoknya vagy nadrág? - kutattam a szekrényben.
-Szoknya. - sóhajtott.
-Most komolyan? - kérdeztem a kis ruhát a kezembe fogva. - Fehér jó lesz?
-Ha fel veszed akkor ki derül. - mondta a plafont nézve.

Először le húztam a cipőt, majd a nadrágot így enyhén takarta fenekem a póló és végül a felső is le került rólam.
Nem kicsit voltam zavarban, de az is zavart, hogy fekete csipkés melltartóm ki fog látszódni a ruhából. A kis fiokos szekrényhez mentem és kerestem egy pánt nélküli fekete melltartót, hogy ne kelljen még előtte alsót is cserélni.
Háttal álltam neki, de így is zavarban voltam, hogy le kell cserélni a melltartót egy ruha miatt, de ez az egyetlen szép kis ruhám. Remegő kézzel csatoltam ki és míg le vettem takartam mellem egyik kezemmel így vettem fel a pánt nélkülit is.
BamBam-tól egy kis zajt se hallottam így úgy voltam vele, hogy biztosan el aludt.
Magamra vettem a fehér egyszerű kis ruhát hozzá egy kisebb sarkú magassarkú szandát és át dobtam magamon a kis táskám. Végül a hajam maradt egyedül, de azt hagytam szabadon lógni bár most göndör volt mert nem simítottam ki reggel.

-Kész vagyok. - fordultam meg, de rögtön el is pirultam.
BamBam az ágy szélén ült és engem nézett.
-Remek. - állt fel. - Tetszett a készülődés és cuki a ruha is bár a melltartó csere meg lepett.
-Szemét. - hajtottam le fejem. - Hobe.
A név hallatára látszott, hogy nem boldog, de ki léptem a szobámból és le kiabáltam neki.