Genszter világ rémei BTS/GOT7FF.

2.rész

Úgy volt, hogy akkor teszem ki ha befejezem az egyik konyvem, de hátha így jobban fogjátok várni. 😂Vagy nem. 😅

Judy Horse:
Reggel álmosan és fáradtan keltem, de muszály volt ki kelnem az ágyból és le mennem a szüleimhez.
Miután el készültem kábé úgy mentem le mint egy zombie. Éves közben anyu el mesélte, hogy hallotta, hogy a perverz gyilkost el kapták a közelben.

-Hála az égnek.. - mondta apu.
-Ja vagy Hoseok-nak és Jungkook-nak. - mondtam halkan és a számba tömtem a kaját.
-Nem fogsz el késni? - kérdezte anyu.
-Hmmm... - vettem elő a telefonom. - De! Sziasztok.
-Óvatosan kincsem. - kiabálta apu.

Az utolsó évemet járom és már nincs sok belőle.
Végig rohantam az utcában, majd le kanyarodva bele futottam az egyik osztály társamba.

-Óvatosabban. - húzott fel a fiú. - Jól vagy?
-Azt hiszem. - sepertem le szoknyám. - Sajnálom..

Fel emeltem fejem végre és megnéztem ki is az. Az ismerős fiú már egy éve az osztályba jár.

-Mark ne haragudj. - mosolyogtam a fiúra.
-Nem baj, de el késtünk. - mutatót a suli felé.
-Neee.. - kezdtem húzni az épület felé.
-Judy állj.. - szalladt velem együtt.

Be húztam a kapun és próbáltunk el bújni a tesi tanár elől.

-Judy.. - szólítot meg Mark.
-Pssszzttt. - guggoltam vele együtt a beton mögött.
-TII OTT! - hallotta meg a tanár.
-Mark fuss. - fogtam meg kezét újra és húztam.
-ÁLLJ! - jött utánunk, de akiket el kapott azok szökni akartak igy minket inkább hagyott.

Meg álltam az egyik folyosón és lábamra támaszkodtam, ahogy a társam is. Be mentünk a terembe le hajtott fejjel, majd le ültünk nevetve.

-Ma vendégeink vannak... - kezdte a tanár. - A rendőrségtől.

Az ajtó kinyílt én meg nem foglalkoztam vele, csak bambultam ki az ablakon.

-Végzősök üdvözöljétek Park Ji-Min-t és Jung Ho-Seok-ot. - tapsolt a tanár mire a diákok is, de a név hallatán oda kaptam a fejem.
-Mi lenne ha az udvaron lenne a be mutató?! - mondta az ismerős fiú.

Mindenki fel állt így én is, majd Chanyeol-hoz mentem és mögé állva ki mentünk. Útközben el mentem előtte így rá néztem...
Haja most vörös volt, de illet hozzá.
Szemével az én szemembe nézet és mosolygni kezdett, de el kaptam fejem.
Nem is tudom, hogy miért, de zavarba jöttem. Mark mellett mentem végig addig mig ki nem értünk. Le ültünk egy padra és vártunk.

-Igaz milyen helyesek?! - nyafogtak a lányok az osztályból.
-Igen.. - nyafogtak tovább. - Nagyon.

Megjelentek a fél Isten rendőrök na meg a tanár is. A tanár is leült míg a két rendőr beszélgetni kezdett velünk és mesélni is na meg fel világositani.
Ahogy vége lett az órának  mi mentünk tovább a következő órára.
Egész nap a siluban voltak minden osztálynak adtak egy előadást.

~később ~
Vége lett a napnak így mehetünk is haza... Már aki mert én a boltba mentem anyuhoz.
A kapunál beszélgetek.. Már hét rendőr így próbáltam csendben el menni mellettük.

"Ha valaki erre jár.. - mondtam magamban. - Még azt hiszik, hogy valami fegyenc képző ez a suli."

-JUDY! - kiabált egy ismerős hang mire meg álltam és hátra fordultam.
Mark szaladt mellém, de így pont mellettük álltam.
-Haza kisérjelek? - kérdezte mosolyogva.
Szememmel enyhén oldalra néztem így láthattam ahogy figyelnek nem túl feltűnően.
-Persze. - billentettem fejem oldalra és mosolyogtam.
-Rendben. - tette fejemre kezét. - Mehetünk?
-Igen. - néztem a hét fiúra és meghajoltam mire ők is.

Mark addig kísért el ahol össze ütköztünk a reggel. Én innen a boltba mentem és segittem árut pakolni mert ma csak ennyi volt a dolgom.
Ma elég nyugodt volt a nap és az a fura srác se volt bent.. BamBam vagy hogy hívják. Itt megcsináltam a házit és tanultam is.
Később megint én takarítottam fel és zártam be, de valaki be rontott.

-Zárva vagyunk. - fordultam volna meg, de le rántott a földre. - Eressz el!
-Psszzzttt... - fogta be a szám.
Le szedtem a kezét így enyhén hátra eset.
-Ne pisszegj le. - mondtam idegesen. - Ez az én boltom nem bujocska hely!
Hírtelen valaki lőtt így le bújtam.
-Mondtam, hogy maradj csendbe. - húzott maga mögé a fiú.
-Mi folyik itt? - kérdeztem a teljes feketébe öltözött fiút. Haja szürke volt és magas srác volt.
-Sssszz...- szűrte fogai között. - Ilyenkor hol vannak a többiek? Van nálad telefon?
-Persze.. - nyújtottam felé. -De te ki vagy?
-Kim Tae-Hyung. - vette el. - Ohhh Hobe telefonszáma?!
-Öhmmm... Igen. - pirultam el.

Füléhez tette a telefont és várt egy ideig.
Végig néztem a fiún és ismerős volt bár csak így hátulról láttam a sötétbe.

-Hobe? - szólt bele.
"Hobe? - kérdeztem magamba."
-Nagy baj van... - folytatta. - Igen ő is itt van. Mennyien?
Itt gyorsan ki nézet mire lőttek így én fejem fogtam le hajtva.
-Elegen ne aggódj. - mondta. - Siess.. Judy.
-Ig.. Igen? - dadogtam.
-Van valahol egy hátsó ajtó? - nézet szemembe.
-Igen van. - néztem hátra. - Ott az utolsó polc sor után.
-Rendben.. - bólintott. - Igen van. A bolt mögött van egy kis zug. Na ott tudsz te és a többiek be jönni.

Le tette a telefont, majd a kezembe adta amit csak tartottam. Megfogta a fejem és fel emelte maga felé.

-Nincs baj. - mondta, majd egy kicsit ki dugta a fejét majd vissza húzta és magához húzott..

El akartam tolni mire egyszerre lőttek sorozatosan igy inkább hozzá bújtam.

-Picsába. - mondta. - Pedig csak sétáltam ma este. Hol vagy már Hobe.
-Psszzzttt. - mondta valaki mire Tae megmozdult.
-Na végre. - hallatszott hogy megnyugodott. - Judy maradj itt.
-Nem. - fogtam pólóját. - Nem hagyhatsz itt.
-Rendben. - mondta majd az ajtó felé nézet ahonnan Hobe próbált Bond mondba közelebb jönni. - Figyelj rám.. Hobe mindjárt itt lesz és vigyáz rád.

Nem mondtam semmit, csak vártam a következő lövést vagy hogy ide érjen a többi tag. Ahogy Hobe meg érkezett úgy Tae el ment a másik fiúhoz.

-Ez nehéz esett. - guggolt mellettem Hobe.
-Nehéz?! - néztem magam elé, majd rá. - Mióta ismerlek azóta van ez na meg azóta mióta azt a fura srácot..
-Fura srác? - kérdezte.
-BamBam vagy mi a neve. - fogtam fejem a lövések miatt.
-Hogyan ismerted meg? - kérdezte és karomat fogta meg.
-Miért vagy ilyen? - kérdeztem. - Eressz el!
-Ez nem vicces. - húzott közelebb. - BamBam nem jó ember.
-Nem is ismerem. - néztem szemébe. - Csak a boltba jött be kétszer.
- És még? - kérdezte.
-Csak beszélt hozzám, majd el vette a telefonom és be írta a telefon számát. - válaszoltam.
-Oké.. - mondta majd ki kukantot. - Tovább?!
-Hívott az este. - mondtam még utólag.
-Fel hívott? - nézet rám. - Ne vedd fel.
-Csak egy fiú.. - mozdultam felé.
-De ő.. - túrt vörös hajába. - Veszélyes.
-Miért? - kérdeztem.
-Csak! - jött közelebb. - Csak ne vedd fel..Többet.
-És ha eljön újra? - kérdeztem. - Mit tegyek?
-Csak ne beszélj vele. - mondta nyugodt hangon. - Vagy hívj.
-Ez nem olyan könnyű. - tettem kezem mellkasára. - Egy boltban dolgozom.
Kezemre nézet, majd vissza rám.
-Tae sétált mire észre vette ezeket a bolt előtt.. - csúszott közelebb. Körülöttünk egymásra lőttek az emberek.
-Ami azt jelenti, hogy téged figyeltek.. - mondta a szemembe nézve. - Már volt ilyen tegnap este is a házad előtt.. Judy ez nem véletlen.
-Nem vicces. - ráztam meg fejem. - Nem tettem semmit se. Miért figyelnének?

Nem tudom, hogy mi folyik itt, de most nincs is rá idő. Mig a másik hat fiú figyelte azokat akik lőnek én addig már a sírás határán jártam.
Nem tettem semmit se, csak ki szolgáltam egy vevőt és menekültem egy perverz pasi elől.. Miért történik ez?

Na ennek is eljött az ideje. 😂😂😙Remélem, hogy nem lett rossz ha meg igen.. Akkor bocsika.