Genszter világ rémei BTS/GOT7FF.

8.rész

Most ide hoztam nektek részt. Jó lenne tudni, hogy tetszik mindenkinek. 😙😙😙😂

Judy:
Hobe telefonja csörögni kezdett így bár morogva, de fel vette kicsit távolabb sétált, de így is fel figyeltem valamire.

-Mark aham értem. - mondta. - Be megyek.
-Mark? - álltam fel. - Az a Mark?
-Judy ebbe ne üsd bele az orrodat. - tette le a telefont.
-Mark a barátom Hobe. - tettem mellkasomra a kezem. - Tudnom kell, hogy miért mondtad a nevét.
-Bent van az Örsön. - fordult el. - Állítólag tegnap este drog ügybe keveredett... És hát.
-Hobe be kell mennem. - léptem elé és pólóját szorítottam. - Mark nem tenne olyat én ismerem.
-Nem ismered. - nézett semlegesen.
-Ezt hogy érted? - ijedtem meg, de rögtön ismételten megfogtam pólóját. - Kérlek had menjek én is.. Muszály őt megkérdezném.
-Judy nem jöhetsz. - fogta meg kezem, de meg ráztam a fejem.
-Ha a te barátoddal lenne valami nem akarnál menni?! - kezdett remegni a szám. - Hobe ha valamelyik múltkori sráccal lenne valami akkor nem akarnál menni?
-De. - sóhajtott. - Igazad van, de akkor is ez veszélyes.
-De te ott leszel velem. - mondtam lágy hangon amin én magam is meglepődtem nem csak ő. - Kérlek.
-Rendben. - egyezett bele.

Fel öltöztem és indultunk is be az Örsre. Az út csendben telt és egy ideig el tartott, de be értünk. Hobe mellettem állt míg egy fehér hajú a múltkori hat fiúból az egyik ellénk nem állt.

-Suga mi a helyzet? - kérdezte a mellettem álló szóba társam.
-Mark Tuan bent ül a tárgyalóban Jungkook és V beszél vele. - mondta majd egy irányba mutatót. - Ő ki?
-Judy Horse. - mondta lazán Hobe.
-Ohhh oké. - ment el mellettünk Suga, de még mondott valamit. - Ne feled ma te járőrözől.
-Oké. - tolt előre abba az irányba.

Egy folyosón mentünk végig ketten néha-néha egy rendőr ment el mellettünk, de egy ideig meg se szólaltam.

-Hobe be mehetek majd hozzá? - kérdeztem már az ajtó előtt.
-Szerintem igen. - nyitotta ki az ajtót.

Bent ami fogadott nem hittem el. Nem tudom ki volt az a fiú bent, de nem Mark. Szám elé tettem a kezem és úgy néztem azt a fekete hajú fiút a székben aki csak vigyorgott mintha tudná, hogy figyelik.

"Ki vagy te? - kérdeztem magamban majd ki csaptam az ajtót és be rontottam a helyiségbe."

A fiú egyből rám nézett és mintha fel ismert volna úgy nézett végig rajtam.

-Tényleg csinos vagy. - nézett, ahogy felé mentem. - És szép vagy.
Csak őt néztem hátha fel ismerem, de nem így lett.
-Mond Judy figyelnek? - kérdezte.
-Honnan tudod a nevem? - kérdeztem vissza.
-Aranyos a hangod. - mosolygott.
-Hol van? - kérdeztem közben elé léptem.
-Ki? - billentete fejét oldalra.
-Mark. - válaszoltam idegesen.
-Én vagyok Mark Tuan. - mondta majd fel nevetett.
-Nem nem nem. - mondogattam majd kiabálni kezdtem. - NEM TE VAGY MARK!
-Pedig mint láthatod én vagyok. - rázta kezén a billincset.
-Kérlek. - hajoltam le.
-Gyere közelebb. - tolta ki a széket.

Oda hajoltam teljesen, hogy hajam amit mondani fog, csak én senki más.

-Én Im Jae-Bum vagyok. - súgta fülembe.

Hírtelen kattant valami, majd fogták meg a nyakamat. Az ajtó nyílt és három ismerős lépett be rajta. Féltem, de reménykedtem, hogy ez csak egy rossz álom.

-Enged el Mark. - mondta Hobe.
-Nem vagyok Mark. - nevetett a mögöttem álló fiú. - Got7 tagja vagyok JB.
-Got7!? - döbbentek meg.
-Nem lehetne ezzel máskor törődni? - kérdeztem enyhe bátorsággal, de rögtön el szállt mikor valamit a nyakamhoz nyomtak.
-Szeretnék innen ki jutni. - mondta ez a vadbarom. - Menjünk szépségem.

Enyhén előre lökött így meg indultam ő meg velem. Az ajtón álló csapat ketté nyílt így ki tudtunk menni. Nehezen, de ki jutottunk egy autó állt meg benne hat ember ült. Ki nyílt az ajtó így vártam, hogy el enged JB vagy ki, de nem így lett be lökött az autóba. Valaki combjára estem, de most így nem érdekelt, csak ki akartam innen jutni így rúgni kezdtem az ajtót.

-Még a végén be horpad. - nevetett az egyik.
-Nyugi. - fogta meg vállamat valaki, de arrébb csúsztam egy másik valakihez.
-Jesus csinálj már vele valamit. - szólt a JB nevű srác az egyik maszkosnak.
-Judy vagy ugye?! - nézett szemembe.
-Aham. - bólogattam mire nevetett.
"Ismerős a hangja. - hallgattam figyelmesen."
-Rendben. - húzott magához teljesen az ölébe amit hagytam.
"Ismerős kezek. - mondtam ismét magamban."

Tudom furcsa, de mintha ismerném valahonnan így csak szemét figyeltem amivel néha engem nézett.
Kezem meg emeltem és épp elakartam venni a maszkot, de sziréna hangját hallottam meg.

-Bassza meg. - taposot a gázra a sofőr.
-Kik azok? - kérdezte az egyik.
-Hobe és csapata. - mondta az aki engem tartott. - Ki más?!

Az üldözés sokáig tartott és kezdtem fáradni. A fiú aki engem tartott arcomat simogatta amit nem hagytam neki.
Valahogyan sikerült le rázni őket ami nekem nem tetszett. Ki szállt mind a hat fiú majd mi is. Tartotta a kezemet túl közel magához.
Eddig bírtam tovább nem. El löktem magamat és futni akartam, de vissza húzott magához.

-Eresz el engem. - szorítottam kezem ökölbe.
Hírtelen meg emelte kezét azt hittem, hogy megüt, de nem így tett helyére le vette a maszkot arcáról.
-BamBam?! - néztem végig arca minden kis pontját.
-Judy nyugodj meg. - lazítótt kézen.
-Mi ez az egész? - kérdeztem.
-Semmi ne törődj vele. - válaszolta. - Ne üssd bele az orrodat.
-Ezt nem hiszem el. - húztam el kezemet. - Mi lesz még itt? Mark elő ugrik valahonnan?
-Hát. - hallottam magam mögül. - Itt vagyok.

Mark állt mögöttem és kezében a maszkkal állt. Nem tudtam, hogy hírtelen örüljek vagy legyek dühös hát a kettő lett.
Elé sétáltam majd kezem arcán csattant, makd nyakába kapaszkodva míg ő döbbenten engem nézett öleltem meg. Kezét egyből derekam köré fonta és hozzám bújt közben szidtam erősen amin ő nevetett.
-Annyira féltem. - még mindíg öleltem.

Ez addig tartott míg valaki jobban mondva BamBam el nem húzott tőle magához, de el toltam.
Döbbenten nézett le rám ő is.

-Haragszom Bam. - löktem meg mellkasát.
-Oké, bocsi. - nézett el.
-Haza megyek. - indultam el, de megfogta a kezem. - Engedj el.
-Maradj. - húzott ismét magához és csókolt meg aminek nem tudtam ellenállni.

Kezem nyaka köré fontam és engedtem neki a bejutást. Hüvelyk ujjával arcomat simogatta ami jól esett.
Egy jó ideje már egymást faltuk, de a levegő miatt szét váltunk.

-Maradsz velem? - kérdezte.
-Én.. Haza kéne mennem. - dadogtam az elején.
-Kérlek maradj velem. - bújt nyakamba. - Nem bírom nélküled. Nem tudom mit tennék.
-Ma.. Maradok. - egyeztem bele végül.

Ennyi lett volna. Bocsi a hibák miatt. 💞💞💞💞Kommentet kérek. 😙😙😙😙