Genszter világ rémei BTS/GOT7FF.

12.rész

Itt a rész. HOBE NEM LESZ TÚL SOKÁIG BENNE, DE MAJD LEGKÖZELEBB IGEN.

Judy:
Vágyom minden érintésre, minden érintésére.
Hobe lehunyt szemmel feküdt mellettem míg én karjai között néztem őt. Kicsit meg mozdultam, de ő erősebben tartotta derekam és kicsit feljebb emelte fejét. Mellkasára tettem fejem és arcát kezdtem nézni.

-Mit nézel? - szólalt meg kicsit kinyitva szemét. - Valami baj van?
-Nem. - fordultam el.
-Ugye nem azért vagy csalódott mert nem feküdtünk le?! - hunyta le szemét.
-Nem. - húzódtam el. - Igazad van csak akkor teszem meg ha... Hmm.. Azzal vagyok akit szeretek.
-Elég akadozott volt a vége. - nevetett, de hason csaptam mire felült. - Auww.
"Elég izmos a hasa. - mondtam magamban és simogatni kezdtem."
-Szerintem hagyd abba. - fogta meg kezem. - Rendben?!
-Rendben. - vettem el kezem.

Lassan kikeltem az ágyból és körbe néztem a szobába. A hely elég tiszta volt bár egy-két pohár volt a kis asztalon és egy üveg ásvany víz a földön az asztal mellett volt lerakva.

-Kicsit rumlis, de a konyhába találsz enni. - nézett engem Hobe. - Ha akarsz. Vagy csináljak én?
-Nem. - pattantam fel. - Nekem nem kell semmi.
-Értem. - ült fel kicsit csalódottan.
-Mármint nem vagyok éhes. - néztem rá. - Sajnálom nem úgy értettem.
-Nem gond. - vette le a felsőt mire szemeim kétszereseire nőttek, de egyből el is fordultam.
-Bocsi Judy. - mondta nevetve. - Megszoktam, hogy egyedül vagyok.
-Az én hibám. - álltam neki háttal.

Később mondtam Hobe-nak, hogy ideje lenne haza mennem így egy csókkal haza engedett nehezen.
Útközben kezem hátam mögé tettem és ugrálva mentem a járdán. Boldog voltam mint egy kislány aki most kapott egy fagyit.

Dudolva mentem előre kerülve az embereket egymás után míg szemem be csuktam.

Haza értem és vidáman mentem be ugrálva, de rögtön földbe gyökerezett a lábam.
BamBam ült anyával szemben, de ahogy beléptem engem nézett. A hideg kirázott a tekintette miatt.

Anyu rám mosolygott mire nehezen vissza mosolyogtam, de BamBam fel állt és felém jött.

-Köszönöm a kedves vendéglátást. - hajolt meg, de közben vállam szorította és suttogni kezdett. - Csalódtam.. Nagyon.
-Eressz el. - suttogtam neki.

BamBam idegesen nézett szemembe, de el húztam kezem tőle és kimentem a kertbe. Ahogy kijött utánam egyből felé fordultam, de ő erősen megfogta csuklomat.

-Nem fogom engedni, hogy csak úgy elhagyj. - rántotta gyenge testem közelebb. - Meg mondtam mi lesz ha el hagysz.
-Nem érdekelnek ezek a szarságok. - néztem fel rá. - Nem értem miért vagy ilyen.
"Pontosan hiszen bár férfias mégis hangja gyerekes és aranyos. - mondtam magamban."
-Ezen mit nem lehet érteni? - kérdezte lejjebb hajolva.
-Férfias vagy, de a hangod lágy és kedves. - mondtam mire idegesen össze húzta szemöldökét. - Bam miért vagy ilyen?
-Ilyen vagyok. - szorította meg csuklóm.
-Eressz már el. - fogtam meg csuklóját. - Ez fáj.
-Azt hiszed, hogy minden olyan könnyű. - nézett szemembe. - De nagyon nem.

Erősen megfogta a csuklómat és az autójába tolt, de be is zárta.
Később megállt a temető mellett. Először ő szállt ki majd cibált ki hiába ellenkeztem. Végig húzott sok sír között majd megállt egy előtt és a földre lökött.

-Az apám. - mondta. - Meghalt egy tűz harc közben.
Felnéztem rá, de semmi reakciója nem volt.
-Tudod mi a vicces. - nevetett. - Hoseok apja ölte meg. Vicces igaz?
-Bam. - néztem őt.
-Hoseok apja rendőr volt és egyik nap be rontott a házunkba. - mesélte vigyorogva. - Szemem előtt lőtte le apát mert apu engem védett. Vicces, hogy egy gengszter a saját fiát védi.