Genszter világ rémei BTS/GOT7FF.

3.rész

Köszönöm annak aki olvasa ezt a könyvemet is. 😍😍Remélem, hogy nem csalódott benne.😞😞

Judy:
Fejem fogtam, ahogy a golyók repdestek körülöttem.. Féltem, de ideges is voltam. Minden egy pillanat alatt lett ilyen.

-Suga látod, hogy kik azok? - kérdezte Hobe a vokitokiba.
-"Nem, de a Got7. - jött a rekedt hang."
-Gondolom ismét maszkvan a csapaton?! - dőlt az asztalnak ami a feje miatt meg libent.
-Mikor lesz ennek már vége? - kérdeztem hírtelen mire rám kapta a fejét.
-Sajnálom, hogy nem léptem hamarabb közbe. - mondta szemembe nézve.
-Semmit se tehettél volna. - ráztam meg fejem.

A lövések abba maradtak a mellettem ülő fiú fel állt, majd körbe nézet.
Féltem hogy el kapja egy golyó, de nem így lett.

-Mindenki meg van? - kérdezte aggódva.

Szemében aggódás volt ami megdöbbentett. A fiúk fel álltak mig én nem mertem. Egyszerre tették fel kezüket így Hobe fel sóhajtott.
A múltkori fiú állt fel és körbe nézet...azt hiszem Jungkook a neve.

-Ez kész. - borzolta haját össze. - Bocsi Judy..
-Bocsi?! - nevetem mire Hobe rám nézett.

Fejem le hajtottam és idegesen szorítottam kezem ökölbe. Hírtelen álltam fel így szoknyám is följebb csúszott jobban ki mutatva combomat, de nem foglalkoztam vele.
Idegesen álltam és már a sírás határán jártam.

-Ne haragudj. - szólalt meg Hobe.
-Ne haragudj, bocsi... - ismételtem meg. - Nekem ez nem elég.
-Ki fizetjük. - szólalt meg ismét mire rá kaptam fejem.
-NEM KELL HOSEOK A PÉNZED! - löktem meg a fiút aki tűrte míg a többiek minket figyeltek. - NEM KELL A BOCSÁNATOD SE NEKED SE A TÖBBI FIÚÉ.
-Nyugodj meg. - nézet szemembe.
-NEM.. - turtam hajamba, majd újra rá néztem. - Nem érted ez a családomé volt..
-Judy... - fogta meg karom, de el húztam.
-Mit tegyek most. - guggoltam le. - Azt se tudom, hogy mit akarnak tőlem.
-Ahogy mi se. - guggolt le velem szembe.

Kezem lábamra tettem és le hajtottam a fejem. Hírtelen kellemes meleg fedte be a vállamat. J-Hope rám terítette a kabátját ő pedig egy pólóban nézet engem.

-Köszönöm. - néztem enyhén rá.
-Ennyit meg tehetek. - mosolygott.
-Hogy tudsz így mosolyogni? - kérdeztem kíváncsian.
-Ilyen vagyok. - mosolygott tovább.
-Nem csak helyes vagy, de jó a szíved is. - néztem a fiúra aki csak pislogott rám.
-Köszönöm... Aszem. - fordult el egy pillanatra. - Gyere haza kísérlek.

Nem fogadtam el a kezét, de azt meg engedtem, hogy haza kísérjen.
A többiek ki hívták a zsarukat így én csak álltam J-Hope kabátjában míg ő beszélt a többiekkel valamiről.
El indult felém és meg állt velem szemben engem figyelve.

-Mehetünk? - kérdezte, de csak megfordultam és elindultam ő pedig követett.

Az egy fejjel magasabb fiú mellettem sétált míg én csak ballagtam előre az ő kabátjába bújva.

-Vissza adjam? - kérdeztem.
-Nem kell. - mosolygott, de láttam hogy fázik.
-Nem kell így tenned. - kezdtem le venni, de vissza húzta rám és össze is húzta.
-Ne hogy meg fáz. - húzta teljesen fel majd ki is húzta hajamat belelőle. - Kész...oh várj.

Fejemre húzta a süssüt.. Most tűnt fel hogy egy szintben volt velem. Ahogy ezeket meg tette végig mosolygott úgyérzem magam mint valami kislány.

-Kész is. - nézet szemembe.
-Nem vagyok kislány. - néztem rá össze húzott szemöldökkel majd le vettem a süssüt.

Hobe nevetve nézet, ahogy le vettem a süssüt és össze is borzolodott a hajam. Kezével el kezdte igazítani a hajam amit, csak lehajtott fejjel tűrtem.
Hírtelen jelent meg az akit nem vártam. Az egyik kerítésnek volt neki dőlve a sötétben így nem is vettük észre.

-Jó estét. - lépdelt felénk.
Hobe idegesen nézte a fiút, de még mindíg velem egy szintbe volt. Fejem oldalra fordítottam így láthattam, hogy ki is az aki mögöttem van.
-Zavarok? - nézet minket.
-BamBam igaz?! - állt egyenesen Hobe enyhén maga mögé húzva engem.
-Mi bajotok van? - álltam közéjük és néztem a két fiút fel váltva.

BamBam a vállamon el helyezett kabátot figyelte míg J-Hope a fiút nézte, néha meg engem is.

-BamBam miért vagy itt? - kérdeztem tőle.
-Szeretem volna veled találkozni. - nézet engem. - De úgy tűnik, hogy már van társad.. Mióta?
-Nem járunk, csak történt valami... - néztem enyhén a pólóban álló fiút mellettem - Ezért haza kísért.
-Hát akkor mehet is. - tette zsebre kezét miközben BamBam Hobe-t nézte. - Majd én haza kísérlek.
-De..én.. - néztem felváltva rájuk.

BamBam felém indult, ahogy Hobe is. Hírtelen fogta meg a csuklómat BamBam és rántott magához, de Hobe is megfogta a másikat és BamBam szemébe nézett.
Ha állatokhoz kéne hasonlítani a két fiút... Hát akkor két kutyára hasonlítanának most.

-Elég! - húztam volna el kezem, de nem tudtam mert erősen szorította mind két fiú.
-Judy. - nézet rám Hobe.
-Itt vagyok már a közelben. - néztem rá. - Nem lesz semmi baj.

El engedte a kezem döbbenten így le tudtam venni a kabátot és vissza adtam neki.
"Nem akarom, hogy baja essen. - mondtam magamban. - Miattam nem."
Rá mosolyogtam Hobe-ra bár nem volt őszinte mosoly ami fel tűnt neki.
BamBam el engedte a csuklómat, majd rám adta az ő kabátját mert reszketem. Kicsit megigazította rajtam, de ahogy el néztem válla mellett már nem volt ott Hobe.

El indultunk hozzám.. Mikor azt mondtam, hogy nem vagyunk messze.. Hazudtam. Az út még kábé két utca, két hosszú utca.

-Judy.. - szólalt meg BamBam.
BamBam hangja nem mély inkább lágy és férfias.
-Igen? - kérdeztem közben a járdát néztem ne hogy el esek valami lyukba lépve. Hiába nincs rajtam magassarkú el tudok esni.
-Ez az utolsó éved az iskolában? - kérdezte engem nézve.
-Igen az. - fogtam össze a bőr dzsekit nyakamon.
-Utána? - kérdezte mire el mosolyodtam.
-Talán lesz egy boltom mint anyunak... - nevetem. - És talán el is költözöm.
-Messze innen? - kérdezet tovább.
-Nem nem hinném. - néztem enyhén rá.

BamBam szemei csillogtak a lámpa fényében, ahogy haja is. Fázott, de kezét zsebébe dugta enyhe melegedést adva magának.

-Akkor miért akarsz elköltözni? - kérdezett tovább.
-Nem akarók a szüleim nyakán maradni.. - mondtam majd vállat vontam.
-Igazad van. - nevetett.
-Nem vagy te olyan rossz srác. - nevetem majd kanyarodtam le az utcánkra.
-Én meg mondtam. - lépkedett mellettem.
-Éssss ennyi volt. - nevetem.

Csendben sétáltam mellette és néha rá néztem. Furcsa srác néha kedves néha meg hát idegesítő. Helyes nem tagadom van benne valami ami az emberek tekintetét megfogja.

-Van rajtam valami érdekes? - hajolt arcommal egy szintbe.
-Csak el bambultam. - kaptam el fejem.
-Persze. - állt újra egyenesen.
-Nem gondolod, hogy túl nagy az egod?! - forgattam meg szemem.
-Nem nem hinném. - húzta fél mosolyra ajkait.
-Itt vagyunk. - néztem az alig pár méterre arrébb a házunkat. - Köszönöm BamBam.
-Én köszönöm. - ált elém.
-Mit? - kérdeztem.
-Hogy meg engedted. - hajolt le hozzám.

Egyre közelebb került arcomhoz így össze szorítottam szemem, de ajkai arcomhoz értek. Szemem kinyitottam és az előttem álló fiút néztem.

-Jóéjt. - simogatta meg hajam.
El vette kezét és zsebre dugta kezeit, majd el indult.
-BAMBAM.. - kiabáltam utána. - A DZSEKID.
-MAJD LEGKÖZELEBB VISSZA ADOD. - kiabálta háttal nekem.

El indultam be ahol anyu ugrott a nyakamba. El magyarázta hogy fel hívták hogy be törtek a boltba és aggódott miattam meg meg kérdezte, hogy ki hozott haza meg kié a kabát... Csak annyit mondtam hogy egy baráté.
Felmentem és fel akasztottam a kabátot aminek ugyan olyan az illata mint BamBam-nak. A telefonom volt egy értesítés.. Hobe jelölt vissza meg kerestem a számát és fel hívtam közben hátra dőltem az ágyon és fel emeltem a lábamat a levegőbe. Nem nagyon érdekelt, hogy így ki látszott bármi mi is.
Két csörgés után fel is vette...
"Igen?"

Remélem, hogy jó lett.. Nyugodtan írjatok róla. 😚
Ti melyik fiúnak drukkoltok BamBam vagy J-Hope?