~사랑에서 도약하다~ (Szárnyalni a Szerelemtől) **Befejezett**

6.rész

*Kook már az ágyában feküdt. Valami nem volt rendben vele.*

-Mi a baj? Anyukád mondott valamit.... Nem hitte el?

-Nem mondott semmit. De te jobban odatetted magad. Válaszolj nekem őszintén....

*Már féltem a kérdéstől és sejtettem is hogy mi az. Még ha élveztem is Isa csókját, Kookot jobban szeretem.*

-Élvezted Isa csókját igaz? Ez nem baj.... Csak tudni akarom. *pólóját gyűrögette, tudta hogy élveztem. De ezt nem szabhatom meg magamnak, hisz egykor még vele voltam együtt. És persze, hogy akkor is szerettem*

-Igen élveztem.... De ez érthető. Ő egy lány és régen vele voltam együtt.... *nem tarthattam magamban. Úgy saját magamnak hazudtam volna*

- Oké. Mert..... Én is..... Élveztem Misa-ét. *lehajtja fejét*

-Nem baj. Máskor már úgyse kell megtennünk. *aztán hirtelen észbe kaptam* Te megőrültél? Azt mondtad anyádnak hogy már dolgoztok a babán????

- Hoppáá... *nevetni kezdett, de én nem találtam igazán viccesnek.*

-Ez nem vicces. Most mit fogsz csinálni?

-Csoda lesz ha 3 év múlva megint idejön. Azt mondom majd neki, hogy szétmentünk... *nyugodtan mondta, mintha ki se mondta volna. És mi van ha mégis? Ha mégis idejön mondjuk egy év múlva? Vagy egy hónap múlva?*

-Rendben. Igazad van. *lefeküdtem mellé, de akkor sem hagyott nyugodni ez a téma. Valamit tenni kell...*

- Mi lenne ha elmondanánk anyádnak? Lehet nem utálna meg.... Ha meg igen, akkor ő nem is igazi anya. *ez az egyetlen megoldás jutott eszembe. Szerintem nem is lenne szörnyű ha megtudná*

-Ezen sokat gondolkoztam.... Megpróbálhatnánk, de nem tudom. *gondolkozott egy darabig.*

-Legyen. De félek.... *megfogtam a kezét és kicsit rá mosolyogtam. Ő remegett*

-Felhívom rendben? *a telefonért nyúltam és felhívtam az édesanyját.*

-Holnap jön. Nem mondtam neki, hogy miért hívom. *átkaroltam*

-Aludjunk oké? Holnap nagy dolgot kell megtennünk... *le is hunytam szemeimet és éreztem hogy ő is elhelyezkedik alváshoz. Egész jól aludtam éjszaka. Kook kurvára horkolt, pedig máskor sose csinált ilyet*

*Reggel megint csak újra ide-oda sürgött-forgott. Még jobban, mint tegnap. Ideges volt a következmények miatt. Én nyugodtan teázgattam, amiért néha rám is szólt. De ha én is így csinálok még idegesebb lesz. Segítettem neki, néha. Az ajtót megint én nyitottam ki, amikor kopogtak. Az édesanyja egész csinos volt, bizonyára készült valahová ezután*

-Sziasztok, fiúk! Hát a barátnőitek? *nézett körbe a házba*

-Szia, anya. Gyere beljebb. *nagy csodálkozásomra megölelte, és megpuszilta Kookot. De tudtam hogy csak addig van ez így amíg el nem mondom neki.*

- Ohh... Tae, szia! *átölelt engem is. De engem mindig megölel sokszor még puszit is ad.*

-Foglalj helyet. *leült a kanapéra és elé álltunk. Kook nem mert beszélni így én kezdtem. Nagyon meglepődött hogy csak úgy odaálltunk elé*

-El kell mondanunk valamit.... Kook nem tud megszólalni, így én beszélek..... A lányok tegnap, nem voltak a barátnőink. Csak Kook azt akarta, hogy büszke légy rá.... De nem is ez az amit mondani akartunk. Hanem az, hogy..... Szeretjük egymást.

-Hát persze, hogy szeretitek egymást. Olyanok vagytok, mint a testvérek.... *nevetni kezdett én pedig megfogtam Kook kezét és összekulcsoltam vele ujjaimat. Nagyot nézett*

-Mi... együtt vagyunk, már egy ideje.. *lehajtottam fejemet. Nem mertem szemébe nézni. Kook kezemet szorította*

-Kook.... *sírva fakadt* Azonnal engedd el a kezét. Pakolj... *felállt és elválasztott minket.*

-Mit tettél a fiammal? Azt hittem nem vagy rá rossz hatással.... *felpofozott engem, Kookot a szobájába intette pakolni. Sírva ment fel, kénytelen volt szót fogadni*

-Együtt tettük... Mi ezt akarjuk... *újra felpofozott*

-Mi az, hogy ti? Ezt csak te akarod... *az ajtóba állt és amint leért Kook, kirángatta*

-Még biztos meglehet ezt valahogy gyógyítani.... *ideges volt és az autóba ültette.*

-Kook, ne! *kiabáltam. Elvitte tőlem... Elvette az életem. Nem kellett volna megtennünk...*

*Összetörtem... Elvitte. Többé nem érezhetem csókjának ízét... Édes illatát. Nem ölelhetem magamhoz, nem hallhatom hangját. És éreztem.... többé már nem fogok "Szárnyalni a Szerelemtől"....*

*Aznap éjszaka vihar volt. A sötét szobába összekuporodva, csak több óra után sikerült elaludnom. Állandóan ő járt a fejembe.. Vajon most mi lehet vele?*