~사랑에서 도약하다~ (Szárnyalni a Szerelemtől) **Befejezett**

9.rész

/Jungkook szemszöge/

*Másnap reggel megint jött Yoora és jót beszélgettünk.  Miután befejeztük a beszélgetést leindultunk a szüleimhez*

-Jó reggelt anya, apa. *Köszöntem nekik, Yoora pedig csak intett*

-Mi.... Yooraval együtt vagyunk.. *mosolyogtam Yoora-ra és megfogtam a kezét ő pedig visszamosolygott rám és összekulcsolta ujjainkat*

-Oh... Fiam... Tudtam hogy még meg tudnak gyógyítani. *mosolygott és egy puszit nyomott az arcomra. Fák, hogy át kell vernem.... Mégis csak az anyám...*

-Úgy döntöttem, hogy elviszem Yoorát. Hagy ismerje meg azt a helyet ahol éltem. A tenger partra megyünk egy hétre, Szöulba. *mosolyogtam vissza  ás átkaroltam Yoora vállát. Ő is csak mosolygott*

-Igen... Szöulba még sose jártam. Kíváncsi vagyok rá milyen... Azt hiszem megyek is haza pakolni... Reggel 8kor a reptéren? *bólintottam és elengedtem Yoorát aki kilépett az ajtón és elment. Utoljára a szüleimre mosolyogtam, majd egy almát elvéve megcéloztam a szobámat. Bekapcsoltam a rádiót és az ágyra dőltem. Az almát rágcsáltam és izgultam. Holnap végre Láthatom TaeHyungot. Egyszer csak kopogtak az ajtón*

-Igen? *kinyílott az ajtó és apa lépett be azon.*

-Szia, fiam. *leült az ágyamra és a szemembe nézett*

-Apa...

-Hogy vagy Kookie? *imádtam ha így szólít. Anya sose hívott így engem. De apától jól esett. A gyerekoromra emlékeztet. Amikor még velük éltem és minden rendben volt.*

-Jól vagyok. Minden rendben köztetek anyával?

-Igen. Csak kicsit összekaptunk rajtad. Az életeden.... Figyelj! Te akarsz Yoora-val lenni vagy csak anyád miatt? *kérdezte és megfogta vállamat.*

-Apa.... Bízhatok benned?

-Igen.

-Nem vagyok együtt Yoora-val. Azért megyünk holnap Szöulba, hogy vissza vigyen Tae-hoz. Ez annyira..... Kockáztatja a munkáját miattunk és.... ahj... *a földet néztem és arcomat kezeim közé temettem*

-Én melletted álok és nem mondok semmit anyának. De kérlek... Vigyázz magadra! *nézett rám aggodalmasan, majd átölelt. Magamhoz szorítottam jó erősen. Ez az apai ölelés hiányzott én nekem 3 éven keresztül. Hiányozni fog....*

-Gyere vacsorázni. *veregette meg vállamat majd lefelé indult. Utána mentem majd leültem az asztalhoz a régi helyemre. Anya Yorráról és rólam kérdezett egész idő alatt. Jókat nevettünk apa viccein. Most hogy el kell mennem.... Hiányozni fognak. De így lesz jó... Vacsora után lefürödtem és miután kész lettem a szobámba mentem lefeküdni. Írtam egy sms-t Tae-nak.*

JK: "Szia. Úgy érzem hamarosan találkozunk. Remélem jól vagy..... Egész jól összemelegedtem újra a családdal. Szép álmokat TaeTae.... Szeretlek!"

*Egy idő után már kaptam is rá választ*

T: "Szia. Jól vagyok,igen. Ennek örülök.... De hiányzol :( :(  Én is szeretlek. Aludj jól!"

JK: "Te is hiányzol. <3 <3 Szia...."

T: Szia... :( <3

*letettem a szekrényre a telefonomat és lassan bealudtam*

                                                                          -------------------------------

*Reggel Yoora az ajtó előtt várt egy táskával. Én is vittem a bőröndömet*

-Fiam... Vigyázzatok magatokra... *megölelt apám, anyám pedig egy csókot nyomott arcomra. Amint beszálltunk Yoora autójába, bementek a házba*

-Készen állsz,Kook?

-Készen...

*a reptérig nem beszéltünk. Miután a reptéren felszálltunk a repülőre, halkan beszélgetni kezdtünk*

-Hová valósi vagy Yoora?

-HongKong... Szerettem azt a helyet.. De New York jobban tetszik. Néha meglátogatom a szüleimet.

-Mikor van a születésnapod? *őszintén érdekelt az élete. Addig is tereltem a figyelmemet arról, hogy hazudtam Anyunak*

-Április,8. Mindig egyedül töltöm... Vagy a kollégáimmal.

-Idén megszervezem neked. *rámosolyogtam, mire ő csak bólintott egyet*

*az út további részében beszélgettünk, aludtunk és nevettünk. Mikor leszállt a repülő és mi is leszálltunk gyalog indultunk el a ház felé. Yoorát meghívtam hogy maradjon nálunk 1-2  napot, amibe beleegyezett. Megakarta ismerni, Tae-t és Szöult is. Lassan sétálgattunk és a naplementét néztük*

-Itt valahogy sokkal szebb a naplemente.... *megállt és tátott szájjal nézte*

-Tudom.

*amikor a házhoz értünk Yoora pár lépéssel megállt mögöttem. Sok sikert kívánt. Én pedig egy perc múlva bekopogtam az ajtón*

/Tae szemszöge/

*Éppen fürödni készültem, amikor hallottam a kopogást. Lementem, de egyáltalán nem siettem. Lassan a kilincshez nyúltam és kinyitottam az ajtót... Sírva fakadtam. Nem akartam elhinni...*

-Tae... *kifolyt egy könnycsepp Kook arcán*

-Kook.... *nyakába ugrottam és szorítottam. Még mindig nem hittem el hogy ő az. A falhoz lökött és egy szenvedélyes csókba invitált. Egy pár perc után levegő hiány miatt hagytuk abba. Megláttam az ajtóban Yoorát.*

-Köszönöm... *megöleltem és sírtam. Egy rövid időre magához szorított.*

-Én köszönöm. Ráébresztettetek arra, hogy ennek a munkának nincs értelme. Felmondtam.... Úgy döntöttem itt kezdek új életet. Tegnap még otthonról vettem ide egy házat.... *mosolygott* Úgyhogy... én megyek is.

-Nem maradsz vacsorára? *kérdeztem udvariasan.*

-Most inkább berendezem az új házam... De holnap... Holnap igen.

-Oké. *minndketten újra megköszöntük Yooranak a segítséget ő pedig hátat fordított nekünk és elment. Tae segített becipelni a cuccomat fel a szobámba. Miután letettük a cuccaimat, elkapta ruhámat a nyakánál és az ágyra hajított. Felém mászott és megcsókolt szenvedélyesen. Nyakamra tért és kicsit meg szívta, amire felnyögtem.*

-Szeretlek, Tae..

-Éhn iss téged, Kook... *szemébe néztem*

-Mit akarsz?

-Téged.. *mosolygott rám perverzül és kacsintott. Újra ajkait ajkaimhoz érintette és megnyalta számat. Bejutásért könyörgött, amit én..........*

Annyeong!

Remélem tetszeni fog.... A kövi részt még ma próbálom hozni.