~사랑에서 도약하다~ (Szárnyalni a Szerelemtől) **Befejezett**

11.rész

/Jungkook szemszöge/

*Kora reggel ébredtem és láttam, hogy egy szuszogó kis cukiság fekszik mellettem. Nem akartam felébreszteni, ezért halkan lecsoszogtam a nappaliba és elkezdtem ott port törölni és felporszívózni. Amint beindítottam a porszívót egy mérges Tae sétált lefelé a lépcsőn*

-Mi az anyám kínját csinálsz fél 8-kor? Miért nem úgy ébredtem hogy mellettem vagy? *idegesnek tűnt és mellette szomorúnak is*

-Csak nem nyűgös a kis TaeTae? Ne haragudj.... *nyomtam egy puszit arcára*

-Nem haragszom, maci. *Maci?? Ezt azért mondta mert dagadt vagyok? Vagy túl szőrös? Mindegy, ráhagyom*

-Ma vendégeink lesznek. A bátyám jön ide a csajával..... *vagyis nem csaj, csak tisztára úgy viselkedik.*

-Van bátyád? Nem is mondtad? 3 év alatt nem jutott eszedbe?

-Hát, amikor New York-ba éltünk együtt élt velünk, de miután Szöulba jöttem tanulni és megismertelek nem beszéltünk. Ő is elköltözött anyuéktól, de ő New York-ba maradt. Most ide jönnek nyaralni. Olyan rég láttam.....

-Megértem. Bárcsak engem is így keresnének a családtagjaim, de nem keresnek. Kivéve az unokatestvérem. Ő néha keres.

*megsimogattam hátát, hogy érezze a törődést majd neki láttam újra porszívózni, amit ő a kanapéról figyelt.Mikor abba hagytam leültem mellé és fejemet vállára hajtottam*

-Főzhetnél valami finomat nekik. Én úgyis szar vagyok ebben.

-Majd csak belejössz Kook, de rendben. *a konyha felé vette az irányt és fél óra múlva finom illatok lepték be a házat.*

/5 óra múlva/

-Mindjárt ideérnek, öltözz fel Tae. *adtam ki az utasításokat hogy minden tökéletes legyen*

-A vendégszoba kész?

-Igen uram. *nézett rám kicsit morcosan*

-Ne haragudj... Csak fontos ez nekem. *megöleltem hátulról. Fontos volt ez nekem. De azt nem tudtam. hogy neki is az lesz.....Pár perc múlva meghallottam a csengőt és az ajtóhoz szaladtam. Tae lassan sétált mellém, én pedig összefontam ujjainkat.*

-Szeretlek,szerelmem.

-Én is macim.

*Kinyitottam az ajtót és megpillantottam Jiminéket. Mindkettő nyakába ugrottam Tae pedig egy meghajlással köszönt Nam-nak. De amikor Jimint meglátta, mégg a lélegzete is elállt*

/Taehyung szemszöge/

-C-ChimChim? Hát te.... *Szemeim bekönnyesedtek. Ő aki titokban támogatott pénzel és havonta egyszer felkeresett, hogy mi van velem itt áll az ajtóban. Pontosan 5 éve annak, hogy nem láttam őt.  Utoljára a 17. születésnapomat ünnepeltük együtt*

-Tae. El sem hiszem.... Hogy vagy öcsi?

-Öcsi? *kérdezi Kook*

*Chim nyakába borulok és egy több perces szoros ölelés után engedem el és kezdem el magyarázni. Közbe már mindenki a kanapén ül*

-Chim az unokabátyám. Titokban segített anyagilag és néha érdeklődött, hogy mi van velem. 5 éve nem láttam. Nekem már csak ő maradt a családomból... *mondom kissé könnyes szemekkel. Mindenki elkezdi simogatni hátamat*

-Na szóval. Még mindig finomat főzöl Kook?

-Hát.... elidegenedtem a főzéstől, mivel van saját szakácsom. *mutatott felém én pedig csak egy kis mosolyt erőltettem arcomra. Egy ideig nagy volt a csönd*

-Kook régen jól főzött? *kérdeztem vissza, hogy megtörjem a csöndet*

-Naná. *válaszoltak egyszerre*

-Mindig anya mellett állt és jegyzetelte a recepteket. *mesélte Nam. Én erre elszomorodtam. Én sose álltam anya mellett amikor főzött. Hisz nem is főzött. Chim-mel ketten oldottuk meg mindig. Amikor a szülei elutaztak nálunk volt. Mindig.*

-Akkor menjünk enni. *indultam el a konyhába és leültem a szépen megterített asztalhoz. Néha beszélgettünk, de többnyire arról szólt hogy dicsérgettek. A vacsora végén Jimin felajánlotta, hogy elmosogat. Nam a kanapéról nézte. Míg Chim mosogatott háta mögé lopóztam és megöleltem.*

-Sosem tudtam még kellőképpen megköszönni, hogy velem maradtál Chim. Köszönöm. *legördült egy könnycsepp az arcomon amit Chim letörölt és homlokon csókolt.Miután befejezte a mosogatást elküldtem őket fürdeni. Mi addig Kookal lent a nappaliban beszélgettünk*

-Te Kook.... Miért hívtad Chimet lánynak? *néztem értetlenül*

-Tudod régen rengeteget láttam őket és Nam is sokat beszél róla. Néha úgy viselkedik mint egy lány. És a házimunkához is nagyon ért. Nam-ot is kordában tartja. De ez nem baj. *mosolygott rám, mire én csak visszamosolyogtam és mellkasára hajtottam fejemet. Ekkor jöttek ki a fürdőből.*

-Mi azt hiszem lefekszünk. Jó éjt srácok. *közölték, de Chim még adott nekem egy ölelést.*

*Kookkal elmentünk fürdeni. Nagyon jól esett egy kis lazítás. Az a sok emlék ami felkavarodott bennem.Elmélyedtem a gondolataimban*

-............Na szóval mit gondolsz? *kérdezte Kook én pedig értetlenül néztem rá.*

-M-miről?

-Azt mondtam, Hogy Jiminék áthívtak holnapra a nyaralójukba. Igent mondtam, úgy hogy reggel velük megyünk. Miért nem figyelsz, mi a baj?

-Csak.... az emlékek. De rendben szívesen megyek hozzájuk. *bólintott egyet. Miután megfürödtünk visszahúzódtunk hálószobánkba. Kook szorosan magához ölelt és puszikkal bombázta arcomat majd egy szenvedélyes csókba invitált. Viszonoztam neki, de levegő hiány miatt kis idő múltán elváltunk egymástól*

-Jó éjt, Macim.. *súgta fülembe majd lehunyta szemét*

-Jó éjt, Kook... *ezt már biztos nem hallotta hisz úgy aludt már mint a tej. Nekem kellett egy kis idő mire eltudtam aludni. Messze repített az álom a földtől. Egy olyan emléket mutatott, ami a kedvencem volt. Csak ezt szerettem felidézni a múltamból. Anya 7 éves koromban kivitt egy nagyon nagy játszótérre. Felmászott velem a mászókára. Megtéptem a haját, ezért elkezdett kergetni. Mikor elkapott megcsikizett és rám mosolygott. Felkapott karjai közé*

"-Szeretlek, Tae. Te vagy az én pici fiam... Maradj velem mindig.

-Veled maradok anya. Maradj velem te is."

*erősen magához szorított. Másnap mutatta be új férjét. Akkor változott meg minden. Komolyabb lett és szigorúbb. A munkája miatt kevés időt töltött velem. A nevelőapám kedvelt de nem voltam a szeme fénye. Mikor 19 éves lettem eljöttem. Azelőtt sok hülyeséget csináltam a suliba, amiért megharagudtak tán meg is utáltak. Azóta nem láttam őket. De hiányzik anya... Talán fel kéne keresnem őket?*

Annyeong! Remélem tetszik majd a rész. Szerintetek felkeresse TaeTae a szüleit???

:) :) <3